Megkérdőjelezett öngyilkosságok és fura halálesetek sokaságát jegyezték fel Ukrajnában az utóbbi két évben. Különösen azóta váltak egyre gyakoribbá a tragikus események, amióta a Kremlhez kötődő Viktor Janukovics államfő 2014 elején – orosz segítséggel – Moszkvába menekült. Politikai közösségének, a hatalomból kibukott Régiók Pártjának több tagja halt már meg gyanús körülmények között. A Janukovicsékhoz közel álló üzletemberek, támogatók egy része sem él már. Tavaly tavasszal Ukrajnán valóságos öngyilkossági hullám söpört végig, amelynek áldozatai a volt rezsim emberei közül kerültek ki, szinte mindannyian oroszbarát politikusok voltak.
(Léphaft Pál karikatúrája)
Az áldozatok többsége állítólag önkezével vetett véget életének, de ezt sokan nem hiszik el. Inkább elfogadják azt a feltételezést, hogy a Nyugat támogatását élvező új állami vezetés likvidáltatja a régi rezsim embereit. A média egy része a politikai leszámolások részének tartja az öngyilkosságokat. Azt sem zárja ki, hogy az áldozatok egy részét megölték, vagy a halálba kényszerítették.
Mások viszont Moszkvát sejtik a háttérben. Ők is politikai gyilkosságokat emlegetnek, s lehetségesnek tartják, hogy a Kreml áll egyik-másik eset mögött. Meggyőződésük, hogy a likvidálásokat az orosz titkosszolgálat szervezte. Célja pedig az lehetett, hogy még nagyobb zavart keltsen Ukrajnában, és befeketítse az ottani hatalmat.
Az áldozatok egy része azonban nemcsak Janukovicsékhoz állt közel, hanem befolyásos moszkvai körökhöz is. Ilyen kellemetlen alakokra pedig nemcsak a kijevi hatalomnak nincs szüksége, de talán Moszkvának sem, hiszen túl sokat tudhatnak a Janukovics-rezsim átmentésével (sikertelenül) próbálkozó Oroszország titkos akcióiról.
Az ukrán hatóság is arra gyanakszik, hogy némelyik (ön)gyilkosság szála Moszkvába vezet. Kijev úgy véli: főként a Kremlnek állhat érdekében azt a látszatot kelteni, hogy az új ukrán vezetés leszámol az előző rendszerhez kötődő politikai ellenfeleivel, s gyilkoltatja az oroszbarát állampolgárokat.
Az orosz elnök ellenben azt állítja, hogy a jelenlegi ukrán hatalom állhat a háttérben, s ezért nem találja senki az elkövetőket. Vlagyimir Putyin azonban még nem szólalt meg azokkal a legutóbbi halálesettekkel kapcsolatban, amelyek állítólag Oroszországban történtek.
Hírek szerint három, de az is lehet, hogy hat nap különbséggel hirtelen halál végzett az orosz hadsereg két tábornokával. Az egyikük Alekszander Susukin, a légideszantos csapatok 52 éves parancsnoka, a másik Igor Szergun, a katonai hírszerzés (GRU) 58 éves főnöke volt. Az előbbi még tavaly december végén, az utóbbi 2016. január 3-án hunyt el.
Ritka egybeesés a két haláleset. Ilyesmi természetesen megtörténhet, de a kételkedők úgy vélik: ez nem a véletlen műve. Már csak azért sem, mert mindketten részt vettek a 2014 óta zajló kelet-ukrajnai katonai műveletekben, illetve a Krím félsziget két évvel ezelőtti megszállásában. Az is furcsa, hogy szívelégtelenség végzett velük, holott állítólag egészségesek voltak.
Susukin korábban a Grúziához tartozó Dél-Oszétiát megszálló orosz csapatokat irányította. Egy ideig szolgált Afganisztánban és a délszláv térségben állomásozó ENSZ-békefenntartóknál is.
Szergun karrierjéről ennyit sem tudni, életrajza államtitok. Pályáját a katonai hírszerzésnél még a Szovjetunióban kezdte (1984-ben). A GRU élére 2011-ben került, abban az időben, amikor a szervezet konfliktusba keveredett két másik orosz titkosszolgálattal: a KGB-utódként működő FSZB-vel és a külföldi hírszerző szolgálattal (SVR). Szergun sikeresen megvédte a GRU-t a riválisokkal szemben, ráadásul megerősítette „cége” pozícióját.
A katonai hírszerzés élén alig fél évtizedet töltött. Hivatalosan egy moszkvai szanatóriumban hunyt el. A Stratfor amerikai biztonságpolitikai intézet szerint Libanonban, de az Oroszországban közölt időpont előtt két nappal.
A Kreml tagadta az állítást. Nem sokkal később azonban közel-keleti lapok már azt terjesztették, hogy a GRU-főnök a Szíriában szerzett lőtt sebeibe halt bele, egy libanoni kórházban. A Szíriát katonailag támogató Oroszország ezt is visszautasította, azt állítva, hogy Szergun nem külföldön, hanem Moszkvában hunyt el.
Ennyi találgatás és magyarázkodás után többen továbbra is azt gyanítják, hogy Szergun az orosz titkosszolgálatok közötti rivalizálás áldozata lett. Persze az is lehet, hogy politikai tisztogatás áldozatává vált, Susukinnal együtt. Akadnak olyanok is, akik szerint a két tábornok azért nem maradhatott életben, mert alapos ismeretanyaggal rendelkeztek a Krím annexiójáról és a – Moszkvában letagadott – kelet-ukrajnai orosz katonai „szerepvállalásról”. Sőt, Szergun erről állítólag már „súgott” Kijevnek és Washingtonnak.
Akik a kémfőnök hirtelen halálát az orosz titkosszolgálatok marakodásával hozzák összefüggésbe, azt is tudni vélik, hogy a különös csatározás nagyon nyugtalanítja a Kremlt. A nagyhatalmú szervezetek állítólag azért estek egymásnak, hogy megszerezzék az Ukrajnában végzett orosz kémtevékenység ellenőrzését, amelyben 2014 közepe óta a GRU-é a főszerep.
Az FSZB ezt megalázónak tartja, s a GRU-vezetőt talán ezért vitte el a szívelégtelenség. Az a betegség, amely a KGB, illetve az FSZB „szervezésében” eddig – mind külföldön, mind belföldön – rendszerint végzetes volt a kiszemelt „páciensek” számára.
