Gyűrődések

Szomorú évforduló

Mák Ferenc

2016. február 29., 12:25 >> 2016. február 29., 13:25

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Harminc évvel ezelőtt, 1985 őszén dermedten fordult a közérdeklődés Óbecse felé. Valamikor a nyár végén vehették a város katolikus hívei a kezükbe a Teleki Béla, Gärtner István és Dupák András által közösen szerkesztett Becse történelméből című kiadványt, melyet Belvárosi Rkt. Plébániahivatal jelentetett meg. Mindhármukat egyetlen jószándék vezérelte, hogy sok-sok meddő évtized múltán végre megmutassák a város magyar közösségének életrevalóságát, teremtő munkáját. Teleki Béla római katolikus plébános, a kötethez írt bevezetőjében így indokolta a könyv megjelenését: „Könyvünk anyagát a Becse Belváros múltjából vett szemelvények képezik, melyek arra mutatnak rá, hogy vallási közösségünk városunk kultúrájának alkotó eleme, amely nemcsak jelen van történelmünk minden lapján, hanem tevékenyen részt vesz és segíti a hívőket és nemhívőket abban, hogy a kultúra útján előbbre haladjanak.” S e szándéknak megfelelően a rövid településtörténeti áttekintést követően az egyházközösség életéről szóló fejezetek sorakoztak: szó esett a templom múltjáról, a kápolnák, a szobrok, a keresztek történetéről, „Isten igéjének sáfárai”-ról, a városban valaha szolgált papokról, kántorokról és nővérekről, majd szélesebb kitekintésben Óbecse közismert polgárainak, nevezetes alakjainak pályáját méltatták. A művelődéstörténeti fejezetben szóltak a katolikus iskolákról, az egyesületekről és az Óbecsén egykor megjelent újságokról is. Igazi helytörténeti kiadvány volt tehát a Becse történelméből című kötet, s nem adott sem többet, sem kevesebbet, mint amit bevallott szándéka szerint kínált – beszámolt a közösség életéről.

Szülővárosomban örültünk Teleki Béla plébánosunk és munkatársai kötetének, annál nagyobb volt a döbbenet, amikor 1985. szeptember 29-én Megtévesztett nyilvánosság címmel olyan politikai pamflet jelent meg a sajtóban, amely fölért egy bírósági feljelentéssel – minthogy valójában az is volt. A cikk írója a könyv „történelmietlenségét” elsősorban abban látta, hogy a szerzők Óbecse nagy szülöttei között csak magyar nemzetiségűeket említették meg, s a kötet ezzel a „magyarközpontúságával” a nacionalizmus bűnébe esett. Teleki Béla történeti visszatekintésében a magyar csapatok 1941-es bevonulásáról szólva Draskóczy Ede korabeli megállapítását idézte, miszerint a magyar gyorscsapatoknak eszükbe sem jutott, „hogy az 1918-as eseményeket hasonlókkal torolják meg”. Abban a megállapításban pedig, amely szerint 1942-1943-ban „béke uralkodik a városban”, harcos partizánivadékok egyenesen a proletárhatalom elleni támadást vélték fölismerni. A monográfus vélt bűneit csak tetézte, hogy a kötetben szerepelt egy tabló, amelyen az állt: „Az óbecsei Állami Népiskola tantestületének tagjai – A felszabadulás első évének munkása 1941-1942”. Mellette a koronás magyar címerrel. Márpedig a poszt-titói világ erősen tarjagos-hullafoltos valóságában ez főbenjáró bűnnek számított.

A belvárosi Plébániahivatal kiadványa azonmód „profasiszta és kleronacionalista” kiadványnak minősült, amely „nemzeti és vallási gyűlöletet” szított. A munkásosztály is hallatta hangját, a gyárak és intézmények pártalapszervezetei sorra ítélték el a szocialista Jugoszlávia államberendezése és belső rendjének felforgatása elleni irányuló nyílt támadást, és megfogadták, hogy a közelgő választásokon szavazataikkal ismételten hitet tesznek a JKSZ vezető szerepe mellett. A Becsei Újság névtelen cikkírója október 19-én így fogalmazott: „A szóban forgó kiadvány megjelentetése nem az első próbálkozás társadalmi berendezésünk megdöntésére és nem az első példája az ország rendszere elleni támadásnak, de kétségkívül a legdrasztikusabb.” A Kommunista című lap október 25-ei számában közölte az ügyeletes ideológus Tudományos címkével álcázott sötét elméletek című írását, amely egyben a Jugoszláv Kommunista Szövetség hivatalos állásfoglalása volt. A cikk írója gondosan ügyelt arra, hogy minden nemzet és nemzetiség soraiból megnevezzen egy-egy államellenes gonosztevőt. Így árulhatott Teleki Béla óbecsei katolikus plébános egy gyékényen Franjo Tuđman horvát és Skender Rizaj koszovói albán történésszel. S mert egyházi kiadványról volt szó, a proletáragyakban a magyar nacionalizmus egyszerre összefonódott a „kereszt fenyegető árnyékával”. Az ügy – a politikai szándékoknak megfelelően – bíróságra került, s a Becse történetéből című kiadvány terjesztését megtiltó és a begyűjtött példányok megsemmisítését elrendelő ítéletet 1985. október 18-án hirdette ki az újvidéki Felső Bíróság. Így kezdődött a mi újabb kori történetírásunk.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége