Vezesd, Uram, a lélek útján,
Oldozd ki néki a nemlét
Gubancos csomóit. Úgy, ahogy
Azt tetted életed létkáprázatain.
Most parázsló csillagaid
Szórd szét leheletüket
A távolban tűnő mindenség felé.
Hogy az áttetsző szellemképek,
Emlékek, álmok és ringató diadal
Ugyanarra az álomra ébressze!
Vezesd, Uram, a lélek útján,
Ott, ahol nem járkál
Álnok révület és bénaság,
Feketics és Újvidék,
Újvidék és Feketics között,
Ahol most kesergek igaz barátomért!
Vezesd, Uram, a nemlét
Lélek útján, ami hozzád is
És hozzám is elvezeti
Örökkön – örökké.
