Bányai János halálhírére nehezen tudok megszólalni. Nehezen, hiszen december derekán még közösen nyújtottuk át a Szirmai Károly Irodalmi Díjat a verbászi gimnázium dísztermében. Ő volt a díj bírálóbizottságának szinte évtizedek óta az elnöke. Nem véletlenül, hiszen, s ezt minden túlzás nélkül állíthatjuk, térségeink, tehát a vajdasági, de a magyarországi és a szerbiai (jugoszláviai) irodalomban megjelent könyvek leghűségesebb olvasója és méltatója. Hosszú éveken át az Újvidéki Rádió Szempont című műsorát mindenekelőtt az ő „Olvastam egy könyvet…” jegyzete miatt hallgattuk. Feljegyezték, több mint ötszáz kötetet ismertetett, népszerűsített ily módon, amelyeknek zöme aztán köteteiben is megjelent.
Számtalan oldalról lehetne és kell is majd értékelni Bányai János munkásságát, a tanárit (hiszen évtizedeken át az egyik legkedveltebb tanára volt a Magyar Tanszéknek), irodalomtörténészi (tanulmányköteteinek nagy száma a bizonyíték), de szerkesztői, kiadóvezetői, igazgatói munkájának is lenyomata van és marad.
Ezt személyes példám is bizonyíthatja, hiszen pontosan negyven éve vett maga mellé Bányai János szerkesztőnek a Híd folyóiratba. Aztán, amikor a Forum Könyvkiadóból a vezérigazgatói posztra távozott, utóda lettem mindkét posztján. S mindezt azért mondom e döbbenet perceiben is, mert a lehető legközelebbről követhettem munkásságát, és tapasztalhattam azt az igényességet, amelyet ő elsősorban magától, de munkatársaitól is megkövetelt.
Az egyetemen irodalomelméletet és esztétikát, tehát a művészetek elméletét tanította, s ez eleve meghatározta viszonyulását a leírt gondolatokhoz. Folyóirat-szerkesztőként a Hídnak egy olyan lapkoncepcióját dolgozta ki, amely az utóbbi négy évtizedben sem változott sokat. Nagy munkatársi tábort toborzott, és nemcsak az irodalom, hanem a művészetek minden ágáról szóló írásoknak helyet adott a lapban. Kiadóvezetőként is a műfaji sokrétűségre törekedett, biztosítva a megjelenést az irodalmi műfajokon túl a színháznak, zenének, filmnek, képzőművészetnek, néprajznak, építészetnek, archeológiának… de a helytörténeti, szociográfiai, pszichológiai vagy éppen jogtudományi és politológiai jellegű könyveknek is. Ő indította be a Sinkó Ervin, a Gál László és a Bori Imre életműsorozatot, folytatta a Hagyományaink című műveltségünk sokrétűségét és értékeit bizonyító könyvláncolatát, emelte be fordítások révén a magyar olvasók köztudatába többek között Danilo Kiš, Aleksandar Tišma vagy Mirko Kovač műveit. Indította útjára a Kismonográfiákat. Antologikus versösszeállításokat jelentetett meg az itteni szlovák, román és ruszin költészetből.
Vitathatatlan sikerei predesztinálták, hogy erről a posztról kinevezzék az akkor még mintegy tíz különböző részleget egybefogó (a Magyar Szótól és a hetilapoktól kezdve, a Forum Könyvkiadón és nyomdán keresztül a terjesztő és külkereskedelmi részlegekig) ezerötszáz dolgozót foglalkoztató nagyvállalat vezérigazgatójává. S bár ezek már az ország szétbomlását sejtető évek, ami kihatott mindenre és mindannyiunkra, Bányai János, amennyire lehetséges volt, igyekezett egybetartani ezt a fontos tájékoztatási és gazdasági társulást.
Közben mindvégig megmaradt tanárembernek is. A tanszéket ugyanis, hallgatói nagy hasznára, teljes egészében sosem hagyta ott, kedvelt tárgyait – ha délutáni terminusokban is – de megtartotta, s végül a tanszékre tért vissza, s maradt ott nyugdíjba vonulásáig. Sőt még ezután is rész vállalt a magiszterek és doktoranduszok képzésében. Közben tanszékvezető is volt, majd pedig egyik alapítója és tanára a belgrádi Filológiai Kar Magyar Tanszékének. Számos irodalmi konferencia szervezője és résztvevője volt, több évtizeden keresztül ápolta a kapcsolatokat a Magyar Tanszék és a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete között. Munkásságát több mint húsz kötete őrzi, s lesz továbbra is hasznára azoknak is, akik már nem hallgathatják élőben a hangját.
Hagyatéka immáron feldolgozásra, a hetvenedik születésnapjára készült – a Hídban közölt – bibliográfiája pedig bővítésre, kiegészítésre vár, annál inkább, mert az utóbbi években is rendkívül termékeny volt Bányai János munkássága.
Munkásságáért méltán érdemelte ki, hogy a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia mellett a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja is legyen. Háromszoros Híd irodalmi díjas, munkásságát Szenteleky Kornél-, Komlós Aladár-, Déry Tibor-, József Attila-, Nemes Nagy Ágnes- és több más elismeréssel is jutalmazták.
Nyugodjál békében, Bányai János!
