GYŰRŐDÉSEK

A proletár

Mák Ferenc

2016. február 22., 12:23 >> 2016. február 22., 13:23

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Bűvös szó volt valamikor a proletár, és annak közössége, a proletariátus. Ma már kinőtt hatalmi ideológiák szerint a proletár történelmet csinált, holott mindössze hivatkozási alap volt a terrorhoz és az önkényhez. A proletár éppen úgy nem csinált történelmet, mint ahogyan a csillagász sem „csinálta” a naprendszert. Szolgálhatta volna ugyan az emberiség üdvözülését, de nem arra találták ki. Eszköze volt egy végzetesen destruktív ideológiának, gyilkoltak és pusztítottak a nevében, hogy a kommunista elit birodalmat teremtsen magának.

A proletár évtizedekig volt meghatározója a mi életünknek is: törvényt alkottak a nevében, és a hatalmi rendszerek minden ágában hivatkoztak rá. Háborúk idején elfogadható volt az embertelenség, ha proletárbrigádok végezték az öldöklést, mindamellett a proletár jövő érdekében folyt maga az osztályharc is. Minden kegyetlenséget legitimált, ha a proletariátus fölszabadítása érdekében követték el. Márpedig egy évszázadon át rengeteg kegyetlenséget és törvénysértést követtek el a nevében, úgy, hogy a szerencsétlen kétkezi munkás nem is tudta, hogy a forradalmak, a háborúk és a vésztörvényszékek eredetileg az ő javát kellene, hogy szolgálják. A proletár a fegyverek árnyékában többnyire ugyanúgy reszketett az életéért, mint a polgári középosztály, a gazdálkodó paraszt, vagy a műhelyéből élő iparos – a burzsoázia, ahogyan azt igyekeztek vele szembeállítani. Nem csoda hát, hogy évtizedeken át proletár volt minden, ami a hagyományos társadalmak átalakítását szolgálta: proletár volt a mezőgazdasági szövetkezet és az asszonykórus, proletár volt a sportklub és a biciklijavító műhely, és proletár volt az első jégszekrény és a horgászbot is. Ezzel együtt én soha nem találkoztam a proletárral, soha nem jött velem szemben az utcán, ellenben naponta olvashattam az újságokban a proletariátus érdekeiről, a proletariátus erejéről és a hatalmáról.

Jutott mindez eszembe éppen most, hogy egy könyvben ezt olvasom: a városban, az adófizető polgárokon kívül számosan vannak, akik egyik napról a másikra élnek, mégis a közösség nyújtotta előnyöket jobban élvezik, mint maguk a polgárok. Innentől idézem: „A legszegényebbeket közöttük koldusok iskolájának mondhatná az ember: proletárok ugyanis, és gyermekeiket nem fölnevelik, hanem a koldulásra szoktatják, és a közösség pestisévé, vagyis tolvajokká, rablókká, szajhákká teszik, és mindenféle más gonoszságra nevelik.” A pozsonyiakról írta ezeket a sorokat Bél Mátyás a Bécsben 1735–1743 között megjelent Nititia Hungariae novae című munkájában, s mert műve latinul jelent meg, fordítói tévedésre gyanakodtam. Ám a kötethez fűzött jegyzetek egyike hamar eloszlatta a kételyeimet, ott ugyanis ez állt: a proletárok szót Bél Mátyás „római értelemben, az aljanép megjelölésére használja”. Majd hivatkozik egy korabeli, XVIII. századi latin–magyar szótárra is, mely szerint a kifejezés „a kevésbé becsültet, az alávalót” jelentette. A pozsonyi tanárnál nemigen volt a maga korának viszonyait, bonyolult társadalmi körülményeit tisztábban látó tudósa a magyar glóbusznak, azért szánta el magát Magyarország történetének, népéletének és geográfiai valóságának a leírására. Vallomásának egyikében így fogalmazott: „oly közel áll az én élethivatásom a hazaszeretethez, melyből tudományos célom fakad”, hogy szinte belőle sarjad. Történelmi tisztánlátásához tehát kétség nem fér.

Ha pedig ez így van – ha a proletár fogalomnak évezredektől örökölt negatív tartalma ilyen mértékben ismert volt –, akkor mit akart a proletárral és a proletariátussal kezdeni az egyébként testvéri egyenlőséget hirdető kommunista ideológia? Miért kellett volna az emberiségnek teljes meggyőződéssel küzdeni az „aljanép” álmáért, a közönségesek társadalmáért? Hogy a marxizmus és a leninizmus eszmerendszerének élharcosai ott a véres barikádokon ne ismerték volna a proletár szó klasszikus jelentését – nehezen tudom elképzelni. Ha viszont tényleg nem ismerték, akkor elkövették azt az alapvető hibát, hogy az „aljanép” ösztönéletére, életvitelére és magatartására építették az emberiség jövőjéről alkotott elképzelésüket. Ilyenekkel azután valóban tele volt a történelmünk minden századának minden társadalma, minden városa és minden jobb sorsot érdemlő közössége. Ezekkel a proletárokkal már én is találkoztam hivatalban, iskolában, munkahelyen és a közélet szinte valamennyi fórumán. A kérdés azonban maradt: mit is akartak valójában a kommunizmus véres évszázadának ádáz harcosai?


!A cikkhez nem tartozik képgaléria.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége