2024. március 28., csütörtök

Recessziós ördögi kör

A kínai tőzsdék 2015 júniusától lejtmenetet produkálnak. Ezermilliárdok váltak köddé, a pánik pedig átterjedt a világtőzsdére. Sokan vélik úgy, hogy a kínai gazdaság lassulása miatt már recessziós ördögi körben vagyunk.

Joseph E. Stiglitz, a Columbia Egyetem Nobel-díjas közgazdaság-professzora szerint viszont Kínát nem fenyegeti katasztrofális mértékű gazdasági lassulás. Pedig jó ideje terjengnek az olyan hírek, hogy a világ legnépesebb országa nagyon nagy bajban van. Ezt igazolja az a tény is, hogy az év első hetében a kereskedést két alkalommal is fel kellett függeszteni a kínai tőzsdéken. A gondokat a jüan árfolyamának csökkentésével próbálták orvosolni, mindez azonban – öngerjesztő mechanizmusként – csak növelte a befektetők aggodalmát. Már mindenki kezdi elhinni, hogy a katasztrófa elkerülhetetlen, a kínai gazdaság akár össze is omolhat. Az események azonban egyelőre Stiglitzet igazolják: a kínai gazdaság növekedése lassulni látszik ugyan, de szó sincs összeomlásról, de komolyabb megtorpanásról sem. A Nobel-díjas professzor szerint Peking reformtörekvései a kínálati oldalra összpontosulnak, amit további keresletösztönző intézkedésekkel kellene kiegészíteni. Stiglitz szerint a reformok nincsenek összhangban a világgazdasági folyamatokkal sem.

Számos múltbeli eset igazolja, hogy a világ legjelesebb közgazdászai is tévedhetnek. Egészen biztos, hogy nem zajlik zökkenőmentesen a kínai paradigmaváltás, az áttérés az exportvezérelt növekedésről a háztartások fogyasztásán és a szolgáltatási szektoron alapuló modellre. Akármilyen perspektívából tekintünk is azonban a dolgokra, a kínai gazdaság még mindig irigylésre méltóan teljesít. Az utóbbi évtizedek szenzációs eredményei miatt azonban hatalmasak az elvárások. A világgazdaság teljesítményének összességében is jelentős tétel a kínai. Nem mindegy tehát, hogy a hatalmas ázsiai ország gazdasága 6 vagy 7 százalékkal bővül.

A JÓ SZÁNDÉK ÉS A DILETTÁNSOK

A piacokat nem könnyű befolyásolni vagy irányítani. Ma már az is nyilvánvalónak tűnik, hogy nem lehet szabályozás nélkül hagyni a folyamatokat. Szükség van szabályozásra, így van ez az élet minden területén. Létezik ugyan önszabályozás a piacok esetében is, ahogyan például a természetben is, de az esetenként annyira brutális és kegyetlen, hogy csak szélsőséges nézőpontokból helyeselhetjük. A reális szabályozás egyik alapfeltétele, hogy a mindenkire érvényes szabályok ismertek és egyértelműek legyenek. Nagyon fontos azonban kiemelni a szakmai szempontokat. Ez a hazai eseményekre, programokra, történésekre (is) kifejezetten érvényes! Nem elég ugyanis a jó szándék, az akarat, a sok munka, esetleg pénz, ha aztán a nem kellően átgondolt, szakmailag hiányos, vagy felületesen elkészített programok sikertelenek. Mindebben az még a nagy hátulütő, hogy nem mindig mutatható ki egyértelműen, illetve mérhető az eredmény, vagyis a kudarcot később más körülményekkel is lehet magyarázni. Így viszont a dilettánsok folytathatják jó szándékú tevékenységüket.

ZOMBICÉGEK ÉS PIRAMISJÁTÉK

A közeljövő megmutatja majd, hogy kinek lesz igaza, de vannak olyan vélemények is, hogy a kínai pénzügyi rendszer – vele együtt pedig a gazdaság is – példátlan méretű piramisjátékká alakult át. Ezt annak alapján állítják, hogy a kínai cégek még sosem vettek fel annyi hitelt, mint a mögöttünk álló esztendőben. Tavaly összesen mintegy 7600 milliárd jüan, azaz 1200 milliárd dollárt. A hatalmas összeg esetében az a gond, hogy a felvett hiteleknek csaknem a felét régebbi adósságok törlesztésére fordították, tehát nem fejlesztésekre és beruházásokra. Az elmúlt negyed évszázadban soha nem nőtt ilyen lassan a kínai gazdaság, a cégek egyszerűen más sebességre voltak berendezkedve. Ezért nem tudja ma már egy részük azt a pénzt kitermelni, amit a hiteleik törlesztésére kellene fordítani. Megjelentek az úgynevezett „zombicégek”, melyeket már csak az újabbnál újabb hitelek tudnak életben tartani. Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy Kína nemcsak nincs eladósodva, hanem jelentősek a dollártartalékai is. Korábban is azok az országok ingottak meg a különféle krízisek idején, melyek jelentősen eladósodtak. Ez volt a helyzet a 80-as években az egykori Jugoszláviával is. Tudjuk, hogy a krízis végül az ország teljes szétesését eredményezte.

Kínában most egy teljesen új helyzet állt elő. Míg a korábbi stratégia takarékosságon és a kivitel serkentésén alapult, most az államnak is többet kellene költenie egészségügyi ellátásra, szociális programokra, nyugdíjalapok létrehozására. A belső fogyasztás élénkítése pedig csakis a bérek növelésével érhető el. A vállalkozók részéről is biztosan lesz ellenállás, ezért kell a teljes rendszert megreformálni. Érdemes megemlíteni azt is, amit az ismert befektetők, tőzsdeguruk állítanak Kínával kapcsolatban. Szerintük ugyanis a trendek és a gazdasági mutatószámok nem tükrözik azt, ami a háttérben van kialakulóban.