A Prosperitati Alapítvány kedden este lakossági fórumot tartott a bánáti Nezsényben. Az 1280 lakost számláló településen élőknek egyharmada magyar, de már nem mindenki beszél anyanyelvén. Az elvándorlás innen azonban nem akkora méretű, mint más településekről. Az egyetlen kenyérkereseti lehetőség pedig a mezőgazdaság. Ezért nagy érdeklődés mutatkozott az anyaországi gazdaságfejlesztő támogatás iránt. A helybeli Vadászotthon nagytermében nem maradt üres hely.
– Meglepően nagy az érdeklődés a szórványban is. Én az hiszem, hogy itt Nezsényben, ahova sokat járok – bármiről volt szó eddig –, első alkalommal voltak ennyien. Ez bizonyítja azt, hogy az itt élők is meg akarnak kapaszkodni, és élni szeretnének a lehetőséggel. Az anyaországi támogatás a szórványban ugyanakkora esélyt vagy talán még többet fog jelenteni, mint a tömbmagyarság számára – mondja Dobai János, a VMSZ elnökségi tagja.
Megtelt a nezsényi Vadászotthon (Fotó: Kecskés István)
A második hete tartó pályázatismertetőkön számos kérdés, javaslat hangzott már el. Mint, ahogy Nagy Miklós, a Prosperitati Alapítvány Igazgató Bizottságának a tagja mondja, elhangzott például már olyan kérdés is, hogy miért ne lehetne pályázni a falusi házaknak a felújítására azoknak a fiataloknak, akiknek már van saját házuk, de az nem komfortos. Vagy mint, ahogy Nezsényben felvetették, hogy támogatást kapjanak a meglévő erőgépek felújítására. Ezekre a kérdésekre egyelőre az első pályázati körben nem tudtak választ adni, de nincs kizárva, hogy a következőkben sorra kerülnek azok a pályázati lehetőségek, amelyek több lakossági fórumon felvetődtek.
Elhangzott az is, hogy a szórványban élők egy része, különféle okból (magas életkor, anyagi okok) eddig még nem vette fel a magyar állampolgárságot, ezért most nem pályázhatnak. Ezért, ha igény mutatkozik rá, akkor kihelyezett konzuli fogadónapok szervezésével és egyéb módon segítenek majd a magyar állampolgárság mielőbbi megszerzésében.
Az elvándorlás Nezsényből nem akkora méretű, mint más településekről. Mint hallottuk, rendszerint fiatalok vagy egyetlen családtag vállal külföldön munkát. Legtöbbször rövidebb időre – úgyhogy az év egy részét itthon töltik. Az itthon maradtak pedig szinte kizárólag mezőgazdaságból élnek. Nemrég felszámolták a helybeli szövetkezetet is, amelyben 130-an dolgoztak. A helybéli gazdák nehezményezik, hogy a szövetkezet tulajdonában levő mintegy 600 hektárnyi termőföld most parlagon áll, közben pedig a kisebb gazdálkodók (ilyenből a faluban több mint húsz van) részére nincsenek kiadó földek. Egyébként a jobb termőföld hektárjáért 4000 eurót kell fizetni. A faluban pedig 3000–8000 euróért lehet házat vásárolni.
A környéken már csak Nezsényben maradt meg a magyar tannyelvű oktatás. Igaz, csak töredékében. A helybeli iskolában ugyanis egy összevont magyar alsós tagozat van – öt elsős, illetve másodikos diákkal. Az anyanyelvápolásra viszont sokkal többen járnak. Ez azt mutatja, hogy a beolvadás nagymértékű. Ahogy Ábel Kornélia anyanyelvápoló mondja, mintegy harminc gyerekkel foglalkozik. Ha közülük mindegyik magyar osztályba járna, akkor több lenne a magyar diák, mint a szerb. Az anyanyelvápolásra a vegyes házasságban született, de azok a magyar családokban élő gyerekek is járnak, akik nem magyar osztályban tanulnak. De, mint mondja, szívesen járnak a foglalkozásokra, ahol megismerkedhetnek a magyar kultúrával, a magyar nyelvvel.
Nezsényben havonta kétszer van katolikus szentmise. Bókáról Fehér Roland atya jár ki a faluba. A Nezsényi Kultúrkör 13 éve működik, és havonta vannak rendezvényeik. Megemlékeznek a magyarság és a kereszténység jelentős ünnepeiről.
