Zentán az idén is megemlékeztek Székely Tibor neves vajdasági világutazó, író és eszperantista születésének évfordulójáról. A Városi Múzeumban péntek este megtartott rendezvényen Pejin Attila, a múzeum vezetője beszélt arról is, hogy amennyiben meg lesznek rá az anyagi lehetőségeik, akkor jövőre szeretnének kiadni egy reprezentatív műtárgykatalógust, amelyben a tíz évvel ezelőtt az intézménynek adományozott Székely Tibor-gyűjtemény szerepelne, ezt megelőzően pedig az idén október 22-én a horvátországi Bjelovaron megnyílik egy kiállítás, amelynek keretében bemutatják a gyűjtemény egy részét; az eszperantisták segítségével sikerült felvenni a kapcsolatot az ottani múzeummal – mesélte Pejin. Hozzáfűzte, hogy ez a kiállítás kiváló alkalmat nyújt arra is, hogy felhívják a figyelmet, milyen nagy kincs került a zentaiak birtokába, ami nem utolsósorban turisztikai szempontból is igencsak kihasználható lenne, „csak” a hely hiányzik, ahol állandó jelleggel bemutathatnák a világutazó gyűjteményét.
A rendezvényen jelen volt Székely Erzsébet, a világutazó özvegye is. Lapunknak elmondta, hogy mindig örömmel jön Zentára, ahol évente megemlékeznek a férje születésének évfordulójáról, s kiemelte, hogy tíz év múlt el azóta, hogy Zentára hozták a Székely-gyűjteményt, amelyet először 2006 márciusában állítottak ki a város múzeumában. A világutazó özvegye beszélt arról is, hogy bár eddig sem sikerült állandó helyet találni a gyűjteménynek, elégedett azzal, hogy törődnek a tárgyakkal a zentai múzeumban.
A megemlékezésen a helybéli múzeumbarátokon kívül az eszperantisták is jelen voltak. Székely Tibor ugyanis tagja volt az Eszperantó Nyelvi Akadémiának és tiszteletbeli tagja az Eszperantó Világszövetségnek, s magyar, szerbhorvát és spanyol mellett ezen a nyelven is számos könyvet írt.
– Székely Tibor és az eszperantó nyelv egymástól elválaszthatatlan volt – mesélte az özvegye –, élete attól a pillanattól kezdve, hogy megismerkedett az eszperantóval, egybefonódott vele. Terjesztette az eszperantót, tanfolyamokat tartott és egyesületeket alapított, levelezett és írt is eszperantóul.
Az est folytatásában Pejin Attila Székely Tibor afrikai útjairól mesélt. A világutazó a múlt század hatvanas éveinek az elején, a Barátság karavánja tagjaként utazott el Afrikába. Az expedíció célja az volt, hogy Afrika és Európa népei az egyszerű emberek szintjén kerüljenek közelebb egymáshoz. Az egy éven keresztül tartó utazás során az expedíció bejárta Egyiptomot, Szudánt, Etiópiát, Szomáliát, Kenyát és Tanzániát, s a világutazó megmászta a Kilimandzsárót, a kontinens legmagasabb csúcsát is. Székely az utazás során szerzett élményeit a Gambo Rafiki című könyvében örökítette meg. A könyv címe szuahéli nyelven történő üdvözlés, s azt jelenti, hogy „jó napot, barátom!”. A könyv érdekessége, hogy bár eszperantó nyelven íródott, legelőször szlovén, majd magyar nyelven jelent meg, s csak ezután adták ki eszperantóul.
