Nevetségesnek tartja a londoni sajtó a brit–uniós viszony reformjára vonatkozó brüsszeli javaslatcsomagot. A szigetország és az EU kapcsolatában változtatásokat kezdeményező David Cameron kormányfő viszont győzelemként értékelte az ajánlásokat, amelyekről a tagállamoknak először a február 18-án kezdődő, kétnapos EU-csúcson lesz alkalmuk dönteni.
London több területen szeretne – neki megfelelő és szükségesnek tartott – reformokat az uniós szabályozásban. Ha ezt sikerül elérnie, népszavazást kezdeményez arról, hogy az Egyesült Királyság maradjon-e az átalakított EU-ban, vagy inkább kilépjen.
Az ötletet néhány éve a konzervatív Cameron vetette fel, részben azért, hogy a hazai euroszkeptikusok vitorlájából kifogja a szelet, és megnyerje a parlamenti választást. Ez tavaly sikerült is, következésképpen – ígéretéhez híven – 2017 végéig referendumot kell tartani. Előtte azonban az EU-val kellene kiegyezni a brit reformjavaslatokról, illetve London és az EU – új alapokra épülő – jövőbeli együttműködéséről.
A megállapodás már körvonalazódik. Brüsszel február 2-án ismertette javaslatait, amelyekről Cameron elismerősen szólt. A brit euroszkeptikusok, sőt pártja Unió-ellenes képviselői azonban lehurrogták, keményen bírálva a brüsszeli ajánlásokat.
Az elégedetlenkedők úgy vélik, nem teljesültek London eredeti elvárásai. Szerintük az uniós javaslatcsomag köszönő viszonyban sincs azokkal a reformkövetelésekkel, amelyeket Cameronék a választóknak megígértek; az egész csak szemfényvesztés.
A Brüsszeltől követelt uniós szintű módosítások, szabályozási reformok és átalakítások több igényt fognak át. Ezek: az eurózóna tagság (azaz az egyenlő bánásmód biztosítása az egységes piacon az övezeti tagok és a kimaradni szándékozók számára), az integráció jövője (ennek lényege: hagyják ki az egyre szorosabbá váló unióból azokat, akik megelégszenek a jelenlegi együttműködés formáival) és a tagállamok szuverenitása (vagyis a nemzeti parlamentek kapjanak nagyobb hatáskört).
Ezenkívül a britek el szeretnék érni az uniós versenyképesség növelését, a brüsszeli bürokrácia csökkentését és a bevándorlás ideiglenes korlátozását, ezzel ugyanis lényegében korlátoznák az unióból érkező munkavállalók hozzáférését a saját jóléti rendszerükhöz. Az utóbbi követelmény óriási ellenkezést váltott ki az egész közösségben. Mindazonáltal London ragaszkodik hozzá, hogy a – főként kelet-európai – társországokból érkezők csak négyévi, folyamatos és legális (bejelentett) nagy-britanniai munkaviszony után férhessenek hozzá a szigetországi foglalkoztatással járó jóléti (szociális) juttatások teljes köréhez.
Sokan úgy értékelik, hogy ezzel diszkriminálja az EU-ból származó idegen munkavállalókat, ami sérti az Unió egyik alapelvét, a személyek szabad áramlását.
A viták ellenére Brüsszel erre a brit elvárásra is rábólintott. Azzal a feltétellel, hogy a javaslatot (jelenlegi formájában) jóvá kell hagynia a többi EU-tagállamnak. Brüsszel azt is kikötötte: a korlátozás átmenetileg alkalmazható, bár ennek idejét még nem határozták meg.
Az uniós javaslatcsomag tartalmazza London kívánságainak jelentős részét; engedményeket is tesz, de – Cameront idézve – „van még munka” a részletek véglegesítéséig. A brit kormányfő mindenestre elégedett, s úgy véli: „tényleges előrelépés” történt azokon a szabályozási területeken, amelyeknek a reformját kormánya elengedhetetlennek tartja.
Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke további nehéz tárgyalásokra számít, de szerinte a brüsszeli csomag jó alapot kínál a kompromisszumra. Mások nem ilyen optimisták.
A javaslatcsomag mindenestre azt a látszatot kelti, hogy Cameron jelentős eredményeket ért el a hazájában sokszor megbélyegzett brüsszeli bürokratikus apparátussal vívott küzdelemben. A kormányfő azonban könnyen saját csapdájába eshet. A népszavazást ugyanis meg kell tartani, s ha honfitársai többsége a kilépés (Brexit) mellett dönt, hiába harcolt a változtatásokért, Nagy-Britanniának el kell hagynia az EU-t, aminek (gazdaságilag) súlyos következményei lehetnek.
Erre sokan figyelmeztettek már. A szigetország legfontosabb szövetségeseként az Egyesült Államok is azt szorgalmazza, hogy jobb, ha a britek bennmaradnak az EU-ban. Barack Obama amerikai elnök a napokban megismételte: Washington abban érdekelt, hogy egy erős Nagy-Britannia egy erős EU-hoz tartozzon.
Cameron is érzi, hogy nagy fába vágta a fejszéjét, és rossz esetben minden rádőlhet. Ezért már januárban (a davosi Világgazdasági Fórumon) kérte az üzleti világ segítséget a bennmaradás melletti kampányához.
A referendum időpontja még nem ismert. Ha az uniós csúcson jóváhagyják a brüsszeli tervezetet, akár az idén (talán már júniusban) szavazhatnak a szigetországban.
Ha a britek benn is maradnak, ami valószínű (bár a jelenlegi felmérések a kilépéspártiak előnyét jelzik), az egész EU-nak már hivatalos papírja lesz a többsebességes Európáról. Az sem kizárt, hogy a szorosabb együttműködésre (integrációra) hajlandó tagok létrehozzák a saját szerződésüket a mag-Európáról, s hagyják Cameront, meg a támogatóit a más(od)ik kategóriában.
Úgy tűnik, az EU nagy átalakulás előtt áll. A folyamat jelenleg azonban inkább visszafejlődésre hasonlít (a szabadkereskedelmi övezetbe történő visszalépésre), mintsem előrehaladásra.
