Családi és mentőszolgálati orvosként tapasztalom, hogy a lakosság nagy része nincs tisztában vele, mikor is kell az orvost házhoz hívni, sőt azzal sem, hogy milyen helyzetekben riaszthatják a mentőszolgálatot. Ezt a problémát bonyolítja az is, hogy sokaknak még az sem világos, melyek a legfontosabb, alapvető teendők, amikor vészhelyzettel, balesettel vagy bármilyen hirtelen bekövetkezett, életveszélyes esettel találják szemben magukat.
Általában nem a kényelem (bár erre is van példa bőven), hanem a szükség vagy az adott szituáció készteti sokukat arra, hogy házhoz hívják az orvost. Ez különösen igaz az idős, magatehetetlen betegekre, de például kisgyermekes szülőknél is előfordul, főleg ha a gyermeknél ijesztőek a betegség tünetei. Gondot jelent, hogy a szimptóma súlyossága nem mindig van párhuzamban a valódi baj nagyságával, és ez hajlamos megzavarni a környezetet.
A mentőszolgálatot, mint ahogy a neve is mondja, sürgős, életmentő esetekben kellene igénybe venni, így baleseteknél, eszméletvesztésnél, hirtelen bekövetkezett vagy éppen korábbi, de súlyosbodó panaszoknál (például: fulladás, mellkasi szorítás, végtagbénulás, rángatógörcs, erős hasi fájás stb.), amikor valóban szükséges a gyors orvosi beavatkozás. Sajnos a gyakorlatban igen elterjedt az a „rutin”, hogy egyes türelmetlen személyek, akik különböző okokra hivatkozva nem hajlandóak kivárni, hogy sorra kerüljenek a kezelőorvosuknál, kisebb, jelentéktelen panaszokkal is azonnal a mentőszolgálathoz fordulnak. Persze érthető, hogy mindenkinek a saját betegsége a legzavaróbb és a legsúlyosabb, de legyünk tisztában azzal is: az ilyen vizsgálatok nemegyszer hátráltatni tudják az esetleges valódi sürgős esetek mielőbbi ellátasát. Ezenkívül nem indokolt a stabil krónikus betegekhez sem mentőt hívni, illetve egyszerű „fuvarozásra” felhasználni, azzal a magyarázattal, hogy „nincs mivel bemenni az orvoshoz/elutazni a kórházba”. Itt kiemelném, hogy az ide vonatkozó törvény világosan kimondja: a mentőautóval való szállítást csakis azon betegeknél lehet igénybe venni, akik életveszélyes, súlyos állapotban vannak, illetve a fekvő, ágyhoz kötött pácienseknél.
A választott orvos rendszerének lényege, hogy az eredeti elképzelés szerint azoknál, akik nehéz vagy teljes mozgásképtelenségük miatt nem tudnak a rendelőig eljutni, az orvosnak kötelessége, hogy előzetesen egyeztetett időpontban a beteg otthonában, terepen végezze el az igényelt vizsgálatot. Optimálisan diagnosztizálni és gyógyítani viszont csak akkor tudunk, ha adva vannak hozzá a feltételek és az eszközök, amik nyilvánvalóan nem férnek el egy orvosi táskában. Azzal is számolni kell, hogy az orvosnak kötött a munkaideje, szigorú időbeosztással, ahol azt is előirányozták, hogy pontosan mikor végezheti a betegek házi látogatását. Ilyenkor az orvos felmérheti a beteg egészségi állapotát, további terápiát ajánlhat és tanácsot adhat, de bonyolultabb kivizsgálást vagy gyógykezelést már nem alkalmazhat otthoni környezetben. Orvos vagy mentő hívásakor a lehető legalaposabb tájékoztatásra van szükség a beteggel és betegségével kapcsolatban, mivel csakis ennek alapján lehet eldönteni, mennyire gyors beavatkozást igényel az adott állapot. Sok függ a beteg, illetve a jelenlevők józanságától, megfigyelőképességtől és határozottságától is.
Milyen adatokkal kell szolgálni, ha házhoz hívjuk az orvost vagy a mentőszolgálatot?
Tudatában vagyunk annak, hogy minden eset különböző, a körülmények sem mindig ideálisak, és az adott helyzetben nem is olyan egyszerű higgadtnak maradni és betartani minden fent említett utasítást. Mindenesetre törekedni kell erre, és akkor elmondhatjuk, hogy minden magunktól telhetőt megtettünk annak érdekében, hogy nagyobb reménnyel várjuk a sikeres végkifejletet.
