2024. április 25., csütörtök
KÉZILABDA

„Északra tolódik a kézilabda”

A kézilabdameccs nem egy konferencia, ahol működhet a szimultán fordítás

A vajdasági származású Csordás Zoltán, aki jelenleg a svájci Möhlint irányítja, az EHF-mesteredzői licencét újította meg a lengyelországi Európa-bajnokság ideje alatt, s a tornán egy szállodában volt a csoportküzdelmek után búcsúzni kényszerülő szerb válogatottal. A kiesés ellenére szerinte hagyni kell Dejan Perićet tovább dolgozni, mert jó úton jár a nemzeti együttessel. Csordás szerint a magyar kézilabda nehéz időszak előtt áll, a legjobbak lassan kiöregednek, s a magyar csapatokban az első felállásban szinte csak külföldiek játszanak. Talant Dujsebajev szerződésbontását teljesen logikus döntésnek tartja, s figyelembe véve a Magyar Kézilabda-szövetség hat pontból álló feltételeit a kapitányi posztra, egy ideális jelöltje is van a magyar kispadra.

• A lengyelek ellen egy jó szerb válogatottat láthattunk, amely egygólos vereséget szenvedett. Ezután kikapott a franciáktól, majd a macedónok elleni döntetlen a kiesést jelentette.

– A házigazda Lengyelország ellen remekül teljesítettek a fiúk, küzdöttek, harcoltak, pont úgy, ahogy azt az Eb előtt ígérték. Mindenki tudta, hogy a Macedónia elleni mérkőzés lesz a sorsdöntő, azon dől majd el a továbbjutás. Azt is tudta mindenki, hogy ez egy háromesélyes mérkőzés, s ha a találkozó végén győztes születik, az egy-két gólos sikernek örülhet majd. A bírók egy picit megtámogatták a macedónokat, ők élvezhették a bírói hátszelet, s ezt ki is használták.

Az olimpiától való búcsút jelentő kiesés ellenére a közvélemény – szokásától eltérően – nem támadta Dejan Perićet, a válogatott szövetségi kapitányát.

– Perić bátor volt, hiszen kihagyta Vujint az együttesből, ami engem nem lepett meg, mert a szerb játékosok egészen más teljesítményt nyújtanak a klubjukban, mint a válogatottban, ahol inkább a saját maguk népszerűsítésével foglalkoznak. Mivel egy szállodában voltam velük, azt tanácsoltam, hogy előbb harcoljanak a pályán, és utána mutassák a világnak a három ujjukat, ne pedig fordítva. Ne úgy, hogy egy előbb a három ujj jön, majd pedig a magyarázkodás, hogy miért nem nyertünk. Ami a pályán látottakat illeti, a beállós poszton kívül minden rendben volt, s ha a két beálló közül csak az egyik jobban teljesít, akkor a csapat sokkal jobb eredményt is elérhetett volna. Éppen ezért is jó lenne, ha Perić maradna a szövetségi kapitány. De persze lehet változtatni, csak azoknak, akik ezt a vonalat képviselik, mindig egy kérdést kell feltenniük: ha nem ő, akkor ki? Nem tesz jót a válogatottnak, ha sűrűn váltogatják a szövetségi kapitányokat. Ez a mostani stáb, amelynek tagja a tapasztalt Branislav Zeljković, a szabadkai Spartacus edzője is, jól dolgozott a felkészülés és az Eb során is.

Magyarország nulla pontot vitt magával a középdöntőbe, ahol mindenkitől kikapott. Dujsebajev nem éppen ilyen Eb-re számított, amikor azt mondta, kontinensbajnokságot szeretne nyerni.

– Olvastam az Eb előtt Dujsebajev kijelentését, hogy az aranyérem megszerzése a cél. Én erre csak annyit tudok mondani, hogy nagyon, de nagyon messze voltak az első helytől. Az, hogy a jövőben már nem a kirgiz edző vezeti a magyar válogatottat, teljesen logikus döntés, hiszen ugyanez történt a nőknél is: ők sem jutottak ki az olimpiára, Németh András nem maradt kapitány. A férfiaknál nagyon nehéz időszak következik, hiszen Nagy Laci egy hónap múlva 35 éves lesz, s nem lesz könnyű összeállítani egy erős magyar válogatottat, mert a magyarországi csapatokban az első felállásban a különféle posztokon szinte csak külföldiek játszanak.

Ezért viszont nem lehet hibáztatni a Veszprémet és a Szegedet, hiszen ők a nemzetközi porondon szeretnének maradandót alkotni.

– Az, hogy a Veszprémnek és a Szegednek ez a politikája, teljesen rendben van, de nem értem meg az utánuk következő csapatokat, mert ott is sok a külföldi. Magyar válogatott játékos nem Veszprémben vagy Szegeden születik, hanem egy kis faluban látja meg a napvilágot, és a hozzá legközelebb eső kézilabdaműhelyben jut el arra a szintre, hogy a Szeged vagy a Veszprém leigazolja. Nem akarom elhinni, hogy Magyarországon nincsenek olyan jól felkészített és tudással felvértezett magyar játékosok, aki megállnák a helyüket a bajnokságban. Beszéltem pár edzővel, akik nem panaszkodtak, hiszen a különféle támogatásoknak köszönhetően van pénz ebben a sportban, és azt el is kell költeni, s úgy tűnik, jelenleg ez játékosvásárlásra megy el. Korábban Németországban is hasonló volt a helyzet, ugyanis a Bundesliga tele volt külföldiekkel, s most ugyanilyen gondokkal küzd Svájc is.

Úgy tűnik, a németek túl vannak a kritikus időszakon, hiszen megnyerték az Európa-bajnokságot.

– A németeknek most egy remek generációjuk van, de az is fontos, hogy egy Lemgóban, egy Wetzlarban kevés a külföldi, s a fiatal német játékosok bizonyítási lehetőséget kapnak, és élnek is ezzel. A német csapat remekül védekezett, Wolff szenzációs volt a kapuban, és érdemes megnézni, hogy az első három helyen olyan együttesek végeztek, amelyekben a csapatszellem dominált, nem pedig az egyéni teljesítmények. A spanyoloknak az ezüstérem szerintem jó eredmény, hiszen nem egy fiatal csapatról van szó, míg a horvátok az Eb legnagyobb haditettével rukkoltak elő azzal, hogy tizennégy góllal győzték le a házigazda lengyeleket. Sokak számára érthetetlen volt ez az óriási különbség, annál is inkább, mert a lengyelek fizikálisan nagyon jól felkészültek, a horvátok nyitott védekezése ellen azonban nem találták meg az ellenszert.

Szakmai szemmel nézve az Eb-n történeteket, lehetett-e látni valami újdonságot?

– A norvégek bátor és szép játékkal rukkoltak elő, de minden más maradt a régiben. A franciák ismét megpróbáltak a fizikai erejükre támaszkodni és így újabb érmet szerezni, ez azonban most nem sikerült nekik. Ami a jövőt illeti, az látszott, hogy a németek és a dánok ott lesznek az élcsoportban, csakúgy mint a norvégek, valamint a teljesen felfiatalított svéd válogatott, úgyhogy azt lehet mondani: északra tolódik a kézilabda. A spanyoloknak muszáj lesz egy komoly vérfrissítést végezniük, csakúgy mint a szlovéneknek, ahol, gondolom, Zorman és Gajič a jövőben már nem lesznek válogatottak.

A szerb és a magyar válogatott számára is fontos lenne kijutni a jövő évi világbajnokságra, ez azonban csak az egyiknek sikerülhet, mivel a selejtezőben Szerbia–Magyarország párharcot rendeznek.

– Mindent nézve, az Eb-felkészülést, a kontinensbajnokságon való szereplést, a játékosok korát, Szerbiát tartom az esélyesebbnek. Ez nem azt jelenti, hogy Magyarország biztosan nem lesz ott a vb-n: az ő selejtezős szereplésük nagyban függ attól, hogy ki lesz majd Dujsebajev utódja, ki vezeti a válogatottat, s természetesen attól is, hogy az új szövetségi kapitányt mennyire fogadják el a játékosok, és neki sikerül-e megtalálnia azt az összhangot a kézilabdázókkal, amelyre szükség van egy ilyen fontos párharc megnyeréséhez.

A Magyar Kézilabda-szövetség (MKSZ) pontokba szedte, hogy mely feltételeknek kell megfelelnie az új szövetségi kapitánynak. Te mit tartasz fontosnak?

– Magyarországnak olyan szövetségi kapitány kell, aki ért a kézilabdához, aki tájékozott az európai történésekben, olyan, aki bátor. Ez utóbbi azért fontos, mert a kapitánynak néha meg kell magyaráznia, és el kell fogadtatni a nagy sztárokkal azt, hogy nem éppen úgy van, ahogy ők gondolják. A játékosok három csoportba sorolhatók: az elsőbe a fiatalok tartoznak, akik futnak, szeretik, dolgoznak, aztán vannak a 22 és 28 év közöttiek, akik a pubertáskorban vannak, s úgy gondolják, hogy ők már sok mindent tudnak, majd 28 felett vannak azok, akik már azon a véleményen vannak, hogy „inkább megbeszéljük, mintsem hogy fussunk”. Ez nemcsak a kézilabdában van így, hanem a többi sportban is, éppen ezért nagyon fontos az edző, hogy olyan argumentumokkal rendelkezzen, amit a szupersztárok is elfogadnak, sőt a végrehajtásában fantáziát is látnak.

Dujsebajevnek ez miért nem sikerült a magyar válogatottal?

– Egy okot mondok: a nyelv. A lengyelek szövetségi kapitányával, Michael Bieglerrel beszélgettem, akinek a német az anyanyelve. Neki egy remek fordítója volt, az egyik legjobb a szakmában, de hiába, ő is azt mondta, amikor egy percbe kell belesűríteni mindent, vagy amikor a játékos megy a kispad felé, és egy szóból is értenie kellene, hogy mit csinált jól vagy rosszul, akkor nem működőképes a fordítás. Ez nem olyan, hogy valaki ül egy konferencián, és szimultán fordítanak neki. Ha a játékos és az edző között nem százszázalékos a kommunikáció, akkor nagyon nehéz dolga van mindkettőnek.

Látsz-e olyan jelöltet, aki megfelelne az MKSZ feltételeinek?

– Vladan Matićot mondanám, aki már magyar állampolgár, nagyon régóta követi a magyar kézilabdát, még mindig fiatal, ambiciózus, és minden adottsága megvan, hogy kapitány legyen. Mást, aki Magyarországon dolgozik, jelen pillanatban nem látok. Sok magyar edzőnél ugyanazt a hibát vélem felfedezni: jobban készülnek a mérkőzés utáni magyarázkodásra, mint a találkozóra. Az olyan mondatok, hogy „jó volt, de…”, és azok, hogy „nyerhettünk volna, de hiányzott…”, nálam csak alibinek felelnek meg, s ezek csak a problémák, de a megoldásokról hallgatnak.

Huszonegy védés ellenére vereség – felfoghatatlan!

Az adai Sterbik Árpád remek teljesítményt nyújtott a spanyol válogatott kapujában: nyolc mérkőzésen lépett pályára, 184 lövésből 63-at hárított.

– Az egész tornát, de elsősorban a sorsdöntő meccseket figyelembe véve, nyugodtan mondhatom, hogy Sterbik a kapusok között az első háromban volt. Nagyon sajnáltam az Árpit, mert ő kihozta magából a maximumot, s ezt a spanyol válogatott nem használta ki. Szinte felfoghatatlan, hogy egy kapus 15-20 lövést hárít, a csapata pedig nem nyeri meg a találkozót. Ez történt például a dánok ellen, amikor Sterbik 21-szer védett, a spanyolok pedig 27:23-ra veszítettek…