2024. április 25., csütörtök

Abdullah, Tarik és Aladdin két világ között

Szabadkán csak néhány menekült lézeng, ők is inkább eltévedtek – A téglagyár és a menekültközpont üres – Nem Magyarország felé tartanak, hanem Belgrádba mennek

Az elmúlt napokban olyan hírek keltek szárnyra, hogy Szabadkán és környékén ismét nagyobb számban jelentek meg a közel-keleti és afrikai menekültek. A magyar rendőrség azt közölte, hogy az év első heteiben országosan naponta tíz körül alakult az elfogott határsértők száma, január végén és február első napjaiban azonban előfordult, hogy csaknem hetven migránst tartóztattak föl. A Pannon RTV tudósítása szerint a hétvégén néhány menekült volt látható Szabadkán, tegnap mi is ehhez hasonlót tapasztaltunk.

Abdullah, Tarik és Aladdin (Fotó: Molnár Edvárd)

Abdullah, Tarik és Aladdin (Fotó: Molnár Edvárd)

A szabadkai vasútállomás várótermében a padokon három fiatalember pihent. Nehézkesen tudtunk velük szót érteni, angolul, németül nem beszéltek, egyikük franciául szeretett volna kommunikálni. Abdullah némileg angolul is értett, ő elmondta, hogy Irakból jöttek, előző este érkeztek Szabadkára. Társaival, Tarikkal és Aladdinnal a Belgrádba tartó vonatot várják, onnan szeretnének eljutni Németországba. A fiatalember egy 50 eurós bankjegyet vett elő, amelyen látszott, hogy korábban széttépték, és ragasztószalaggal ragasztották meg. Arra panaszkodott, hogy a maffia átverte őket, és felkínálta, hogy 20 euróért vásároljuk meg tőle. Mutatják a falat, ahova német nyelvű szöveget írt valaki, mely szerint ez itt Szerbia, nem pedig az EU, innen még tovább kell menni, nyilván azoknak szól, akik esetleg azt hiszik, már megérkeztek a schengeni övezetbe.
A vasútállomás nyilvános vécéjében dolgozó asszony megerősítette, hogy a három férfi előző este érkezett. Mint mondja, naponta négy-öt menekült érkezik, és Belgrád felé távozik. Hogy honnan jönnek, vonattal vagy más járművel érkeznek-e Szabadkára, ezt nem tudta megmondani. Arról beszélt, hogy előző este a három fiatalember nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztott, majd fizetés nélkül akartak bemenni a toalettbe, ő nem engedte be őket, ezért lökdösni kezdték. Sérelmezte, hogy a rendőrök csak nagyon ritkán jelennek meg az állomáson. Egyébként a menekültek csak az állomás jobb szélén lévő kisebb váróteremben tudják magukat meghúzni, az épület középső részén lévő nagy váróterem le van zárva.
Megtudtuk még, hogy a néhány, Szabadkára érkező menekült véletlenszerűen jut ide, aztán amikor rájönnek, hogy ez még nem az EU, és nem is juthatnak át a kerítés miatt, akkor visszamennek Belgrádba.
Az autóbusz-állomáson egyáltalán nem találkoztunk menekültekkel. A várótermi dohányboltban dolgozó férfi elmondta, korán reggel voltak négyen-öten, akik a belgrádi busszal elmentek. Ő is azt mondta, napi szinten nagyjából ennyien érkeznek ide, ők azok, akik leszakadnak a tömegesen vonulóktól.
Ellátogattunk a város szélén lévő egykori téglagyár romos területére is, ahol szintén nem találkoztunk senkivel. Elhagyott ruhadarabok, konzervdobozok, sörösdobozok jelzik, hogy korábban itt volt a menekültek pihenőhelye, illetve egy helyen a szemétkupacban nagyszámú sárga műanyag tojást találunk – a kindertojások belsejéből valók. Nyilvánvalóan jótékonysági csomagokban kaphatták őket a gyerekek. A Tuki ugarokban lévő menekültközpontban, amely az országos Menekültügyi Főbiztosság felügyelete alatt van, szintén kihalt minden. Két gépkocsi áll ott, amelyekkel az a két ember érkezett, akiket a főbiztosság bízott meg azzal, hogy felügyeljék a területet. Tőlük megtudjuk, hogy azt az egy alkalmat leszámítva, amikor két autóbusznyi menekültet hoztak ide, akiket fél nap múlva már tovább is szállítottak, nem volt itt elszállásolva senki. Sem szervezetten, sem egyénileg nem érkeztek hozzájuk menekültek.
Palicson, ahol korábban szintén nagyobb számban táboroztak menekültek, most nem találkozunk eggyel sem, a település megszokott hétköznapját éli.
A beszélgetésekből kiderül, hogy a Szabadkára érkező menekültek többségében Belgrádba mennek, ahonnan szervezetten tudnak továbbhaladni, illetve néhányat láttak a Majsai híd közelében is, akik a pesti vasutat követve próbáltak átjutni Magyarországra. A különféle híresztelések ellenére úgy tűnik, a menekültek haladási iránya elkerüli Észak-Bácskát, leszámítva azt a néhány személyt, aki eltévedt, vagy egyénileg próbál szerencsét.