2021. augusztus 2., hétfő

Egyszerűen és őszintén a szerelemről

Kerestelek címmel zenés-verses esttel léptek fel a Kosztolányi Dezső Színház fiatal színjátszói

(fotó: Lakatos János)
(fotó: Lakatos János)

A szerelem volt a KDSZ Színházi Műhely estjének központi témája, amit a fiatalok különböző szemszögből jártak körbe, kortárs és klasszikus költők művein keresztül mutatták be, de hallhattunk megzenésített verseket is. A szerelem sokszínű. Lehet elsöprő, gyűlölködő, szenvedélyes, ragaszkodó, önfeláldozó… Erre mutat rá az előadás, amelyet Raffai Telecski Ágnes rendezett:

– Egy idő után szinte nem is éreztem magamat rendezőnek. A fő feladatom talán az volt, hogy segítsek jó szövegeket választani. Nem is feltétlenül én választottam a szövegeket, inkább hagytam, hogy a résztvevők is keressenek, kutassanak. Ahhoz, hogy az egész egy formát öltsön, sokat segítettek az osztályvezető tanárok. A műhely tagjai mind különbözőek, mindenki máshonnan indult, egyesek már több éve versmondók, mások pedig több éve színjátszók. A színházi műhely lényege, hogy mindenki önmagához képest járjon be egy utat, tegye meg a legtöbbet és érjen el a lehető legmesszebb ezen az úton – hallottuk a rendezőtől, aki arról is szólt, hogy milyen szövegeket választottak.

– Az előadásban a szerelem kapcsán az egyszerűségre és az őszinteségre törekedtünk. Azt vettem észre, hogy a klasszikus szövegekhez mindenki óvatosabban nyúl. A kortárs talán egyszerűbbnek tűnik, azonban nem könnyű feladat, hogy előadva természetesnek tűnjön. Nagyon érdekes, hogy a fellépők sok olyan szöveget hoztak, amelyeket az interneten találtak, ismeretlen vagy széles körben nem ismert, még nagyon fiatal szerzőktől származnak. Dilemma is volt, hogy mondjunk-e el ezeket, de úgy gondoltuk, miért ne. Egyébként saját szöveg is elhangzott – mondta Raffai Telecski Ágnes, majd pedig Kálló Béla osztályvezető tanár szólt az estről és a műhelyről:

– A műhely tanoncai léptek fel, tizenhárman, pontosabban tizenketten, ugyanis egy tagunk, Lányi Nicolette, aki már három éve velünk van, úgymond bekéredzkedett a műsorba, mi pedig szívesen fogadtuk. Zenés-verses estünket szeretnénk bemutatni vajdasági települések művelődési egyesületeiben, például Zentán, Magyarkanizsán és Bácsfeketehegyen, ahol működnek színjátszó vagy versmondó műhelyek. Esély mutatkozik egy budapesti fellépésre is, de nem szeretném elkiabálni. A műhely tagjaival Kucsov Borisz készíti a következő előadást, amelyet várhatóan májusban mutatunk be. Arra törekszünk, hogy körbejárjuk a színházi műfajokat. Azt tapasztalom ugyanis, hogy minden évfolyamból a tagság háromnegyede érdeklődik színészi pálya iránt – mondta Kálló Béla.

A fellépők között volt Horváth Blanka, akit az előadás témájáról, a szerelemről kérdeztük:

– Először nem voltam elragadtatva, hiszen ez egy olyan téma, amit könnyű elrontani a színpadon, giccsessé válhat. Nagyon jó szövegek kellenek ahhoz, hogy ez ne forduljon elő – mondta Horváth Blanka, egy másik résztvevő, Szabó Regina pedig arról szólt, hogy a szerelem minden ember életét meghatározza, ezért arra törekedtek, hogy az est ne legyen egysíkú, hanem a szerelem minden fajtáját bemutassák.

A fellépők Dedovity Tomity Dina, Dimitrov Nikoleta, Gulyás Gabriella, Horváth Blanka, Király Flóra, Lányi Nicolette, László Roland, Marx Éva, Mányi Heléna, Némedi Emese, Szabó Regina, Tóth Dániel és Vajda Sztella voltak, míg a zenekart Ábrahám Máté, Egyedi József, Gulyás Attila, Pintér Noémi, Pintér Norbert és Tamás Áron alkották. A segédtanár Varga Tamás.