2024. március 29., péntek

Műanyag tigris

Szerbia lehet Délkelet-Európa gazdasági tigrise – fogalmaz a szerb miniszterelnök a Világgazdasági Fórumon közzétett írásában. A Davosban nyilvánosságra hozott szövegben az olvasható, hogyha Szerbia sikeresen végrehajtja a gazdasági reformjait, akkor ez meg is valósul. Véleménye szerint az eddigi eredmények arra utalnak, hogy a reformokat sikerül végrehajtani. Hatalmas gazdasági fejlődési lehetőség áll az ország előtt, melynek kulcsa a strukturális és gazdasági reformokban rejlik. Az ország GDP-jének jelentős növelése valósulhat meg a következő években. Kiépítik az autóutat a magyar határtól a macedón határig és Belgrádtól az Adriai-tengerig, valamint a vasúthálózatot is helyreállítják Belgrádtól Budapestig. Az írásban szerepel még, hogy Szerbia azon fáradozik, hogy a kelet és a nyugat közötti „útelágazásnál” a nyugati normák bevezetésével elősegítse a kapcsolatok mélyítését és fejlesztését a keleti partnerekkel is. Ilyen helyzetekben a kis országok nem képesek a globális játékszabályok megváltoztatására, ezért olyan döntéseket kell hozni, melyek segítségével a legjobban kihasználhatjuk lehetőségeinket. A reformok eddigi eredményei sokat ígérnek – fogalmazott a miniszterelnök –, de a mi ambícióink sokkal nagyobbak. Szerbia olyan fenntartható fejlődési pályára törekszik, ami elősegítheti a felzárkózásunkat az európai átlaghoz.

A gazdasági tigris kifejezést eredetileg a tigrisek valódi élőhelyén, Ázsiában használták. Az ázsiai tigrisek Hongkong, Dél-Korea, Szingapúr és Tajvan elnevezése volt, ami ezeknek az országoknak a gyors gazdasági fejlődésére utal. Az ázsiai tigrisek a 60-as években indultak gyors fejlődésnek. Ekkor ugyan más ázsiai államokban is gyors gazdasági növekedés volt tapasztalható, de az említett négy ország ért el olyan kimagasló eredményeket, amelyeket az elemzők is gazdasági csodának tartottak. A papírtigris kifejezést viszont Mao Ce-tung találta ki: így jellemezte az USA-t, arra utalva, hogy fenyegetőnek hat, de veszélytelen. Hruscsov erre azt mondta, hogy papírtigris, de nukleáris fogakkal. Magunkhoz visszatérve: vitathatatlan, hogy vannak ugyan eredmények. Így Szerbia már nem papírtigris, de mivel még nem is igazi ragadozó, talán a műanyag tigris jelzővel illethetnénk.

 „ÍZIRÁJDER ÖCSÉM, ÍZIRÁJDER…”

Ha megnézzük a tigris karmait és fogazatát, azaz a gazdasági mutatóinkat összehasonlítjuk a régió országainak mutatóval, megállapíthatjuk, hogy sok szempontból sereghajtók vagyunk. Amíg például Magyarországon az egy főre jutó GDP összege meghaladja a 14 ezer dollárt, Szerbiában alig több 6 ezer dollárnál. Mivel az árak körülbelül egy szinten alakulnak, megállapítható, hogy egy átlagos szerb állampolgár sokkal rosszabbul él, mint egy magyar. Az abszolút számok természetesen nem mutatják a trendeket, de ha azt nézzük, hogy az utóbbi három évben csaknem 9 százalékkal bővült a magyar gazdaság, nálunk pedig csupán 1,5 százalékkal, akkor megállapíthatjuk, hogy a lemaradás fokozódik. Macedónia, Albánia, Montenegró, Románia, Bulgária és Bosznia-Hercegovina is megelőz bennünket a növekedés tekintetében. A külkereskedelmi forgalom hiánya 2015-ben 0,6 százalékkal nőtt az egy évvel korábbiakhoz képest. Ha a külkereskedelmi mérleget nézzük, december végén a deficit 4,36 milliárd euróra rúgott, a kivitel tavaly 12,03 milliárd eurót, a behozatal pedig 16,39 milliárd eurót tett ki. Biztatónak tekinthető viszont, hogy országunk ipari termelése 11 százalékkal nőtt decemberben, 2014 ugyanezen hónapjához viszonyítva, a teljes 2015-ös évet tekintve azonban 8,2 százalékkal növekedett. Az elektromosenergia-termelés és a szénkitermelés „húzta” meg az ipart. A perspektívákat illetően azonban tudni kell, hogy a jövőbeni növekedést csakis egy komoly invesztíciós ciklussal lehet elindítani. Emellett a stabil és szakmai alapokon nyugvó intézményi háttér és versenyképes tudással felvértező oktatási rendszer kiépítése szintén a fenntartható fejlődés alapfeltétele. Mindez azonban elméletileg bepótolható. Azt pedig senki sem vitathatja, hogy a hol az egyik, hol a másik irányból megerősödő globális szélviharok közepette ez a kormány viszonylag ügyesen vitorlázgat. Ha már a tigrisek kerültek szóba: a végén lehet, hogy mi is úgy járunk majd, mint Lali, azaz Kakszi Lajos az Üvegtigrisben. A Rudolf Péter által alakított Amerika-mániás büfés úgy dön, hogy lakókocsiból kialakított út menti gyorsbüféjével átáll a túloldalra, abban bízva, hogy ott majd több szerencséje lesz. A már igencsak roggyant állapotban lévő büféskocsi kereke azonban félúton, az autóút közepén kitörik. A forgalom (ami a mi esetünkben a globális gazdasági áramlatokat jelképezhetné) azonban az Üvegtigris miatt nem tud továbbhaladni. A várakozó autósok ekkor a büfénél keresnek felüdülést, és ennek köszönhetően az Üvegtigris, azaz Lali üzlete is beindul…