2024. március 28., csütörtök

A véres gyertyaszentelőre emlékeztek

A zentai Felsővárosi temetőben, a magyar forradalom és szabadságharc helybéli áldozatainak a sírhelyénél az idén is megemlékeztek az 1849-es véres gyertyaszentelő áldozatairól.

Koszorúzás a szabadságharc áldozatainak sírhelyénél (Gergely Árpád felvétele)

Koszorúzás a szabadságharc áldozatainak sírhelyénél (Gergely Árpád felvétele)

A zentai önkormányzat és a Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre által szervezett eseményen a Himnusz elhangzása után Tari László helytörténész tartott alkalmi beszédet, majd a jelenlévők elhelyezték a kegyelet virágait.

Megemlékezésében Tari arról szólt, hogy 1849 januárjának végén a magyar honvédség kivonta a csapatait Bácskából, aminek következtében a szerb egységek támadásba lendültek, és február elsején elérték Zenta határát. A Majoros István százados, helyi földbirtokos vezette nemzetőrség segítségért küldötteket menesztett Szegedre, de nem indítottak felmentő sereget.

A szerbek megrohanták a várost, majd a rövid és véres harcot követően a nemzetőrség Majoros századossal együtt elmenekült, s a lakosság egy része is követte. Az ostrom után elkezdődött a bosszúállás, ami – a tanúvallomások szerint – két hétig is eltartott, s mintegy 2000–2800 áldozatot követelt. Sokakat felakasztottak, agyonvertek vagy agyonlőttek. A vérengzés visszafogása érdekében sokat tett Sava Vujić szerb földbirtokos és Aleksandar Nikolić görögkeleti lelkész, valamint még jó néhány befolyásos szerb tisztségviselő, akiknek köszönhetően sokan mégis megmenekültek. A szerb kézre került Zentát 1849 márciusában foglalták vissza Perczel Mór honvéd tábornok csapatai.