Ötvenezer éves tojáshéjak bizonyítják, hogy az első ausztráliai emberek is hozzájárultak az egyik óriás ősmadárfaj kihalásához: dinnyenagyságú tojásaikat összegyűjtötték és megsütötték.

Amerikai kutatók a Genyornis newtoni nevű faj tojásának kormos héjdarabjait vizsgálták. A Nature Communications szaklapban bemutatott tanulmányuk szerint nem csak a klímaváltozás tehető felelőssé a röpképtelen óriásmadár kihalásáért.
A részben megfeketedett héj bomlási folyamatából kiderült, hogy a darabokat nagy hőmérséklet érte, de nem egyenlő mértékben. 
"Elképzelhetetlen, hogy egy vad tűzben ilyen szélsőséges hőmérsékletkülönbségek legyenek. Minden arra utal, hogy az első telepesek a tojásokat tűzben hevítették fel, a héj eközben égett meg egyenetlenül" - mondta Gifford Miller, a Coloradói Egyetem tudósa, a kutatás vezetője.
A Genyornis newtoni úgy nézett ki, mint egy két méter magas liba és egy strucc keveréke. A kutatók elemezték a 200 ausztrál helyszínről származó mintákat és megállapították, hogy 44-54 ezer éves kor közöttiek.
A Dromornithidae családba tartozó madárfaj Ausztrália prehisztorikus megafaunájához tartozott. Ezen hatalmas és súlyos állatok között szerepelt például egy óriáskenguru és egy teknős, amely akkora volt, mint egy kisteherautó.
Eddig a kutatók nem tudták tudományosan igazolni, hogy az akkori ember vadászott-e a megafauna élőlényeire vagy fogyasztotta-e a tojásaikat. Az ausztrál leletek ugyanis sokkal régebbiek, mint a más kontinenseken találtak és az ausztrál körülmények meggyorsították a bomlási folyamatokat. 
Más területeken a tudósok már korábban megállapították, hogy az ember a vadászattal hozzájárult az állatfajok kipusztulásához. Így halt ki például a Moa nevű futómadár kevesebb mint 200 év alatt. A mamutok kihalásához is jelentősen hozzájárult az ember több kontinensen is. Más fajok ellenben, mint például a rénszarvasok, a mai napig túlélték a vadászatot.