A helyes táplálkozás és a testmozgás fontosságával mindenki tisztában van. Sok szó is esik róluk. Van azonban a mindennapjainknak egy olyan része, amit nem aktívan töltünk, mégis éppoly fontos az egészségünk szempontjából, mint az evés vagy a megfelelő mennyiségű testmozgás, lehetőleg friss levegőn. A gyermekek számára fontos, hogy elegendő időt fordíthassanak alvásra, hiszen rájuk nézve igen súlyos következményei lehetnek az alváshiánynak.
Nagyon sok szülő nincs tisztában gyermeke alvásigényével. „Majd alszik, ha álmos!”, vagy „Az én gyerekemnek kevesebb az alvásigénye, mint a vele egykorúaké általában” – gondolják.
Az éberség és az alvás váltakozása a magzati élet 24. hetében jelenik meg, és életünk végéig tart. A magzat és az újszülött ébrenlét–alvás fázisai természetesen számos vonásban különböznek a felnőttétől. A fejlődés során csökken az alvásidő, 5-6 éves korra általában megszűnik a nappali alvás, azaz az alvás–ébrenlét a nappalok és az éjszakák váltakozásához igazodik.
Alvásigény:
0-tól 3 hónapos korig: 16–20 óra naponta
3-tól 12 hónapos korig: 11–16 óra naponta
1-tól 3 éves korig: 12–13 óra naponta
3-5 éves korig: 11-12 óra naponta
Iskolás korú gyerekek: 10 óra naponta
Az újszülött alvásformája jelentősen különbözik a felnőttétől. Az újszülött- és a csecsemőkorban az alvást elsősorban biológiai folyamatok szabályozzák, a gyermeket ebben az életkorban, ha aludni vágyik, szinte lehetetlen ébren tartani. Az iskoláskor elérésével az alvás fokozatosan a szociális korlátok ellenőrzése alá kerül.
Az érést, fejődést kísérő alvászavarok
Az újszülött napjának kilencven százalékát alvással tölti. Az alvás ebben az időszakban megakadályozza, hogy a külvilág éles, szokatlan ingerei megzavarják az éretlen szervezet működését. Néhány hét elteltével azonban a baba fokozatosan elkezd érdeklődni a külvilág iránt, s ezzel párhuzamosan megjelennek az első alvászavarok is. Például nagyon sok csecsemő úgynevezett fordított alvó: nappal sokat és nyugodtan alszik, éjszaka viszont ébren van, szakadatlanul sír. Ennek oka rendszerint nem betegség, hanem a gyermek belső, veleszületett törekvése arra, hogy alkalmazkodni tudjon a külvilág ingereihez. Nappal alvással védekezik a túl sok inger ellen, a sötét és csendes éjszakában viszont automatikusan „ingerkeresővé” válik.
Óvodáskorra a gyermek alvásigénye 11–12 órára csökken, de a középső és különösen a nagycsoportban már az alvásigény tekintetében is megjelenik a gyermek „egyénisége”. A szülőnek és az óvónőnek tehát a gyermek tényleges egyéni szükségleteiből kell kiindulnia az alvásidő eldöntésének tekintetében. Vannak olyan öt év körüli gyermekek, akiknek még a 12–13 óra alvás is kevés, de olyanok is, akiknek ennél jóval kevesebbre van szükségük. Egyszerűen szólva: minden gyermeknek annyit kell aludnia, amennyi szükséges ahhoz, hogy reggel frissen, kipihenten ébredjen, és csak késő délután, estefelé mutassa a szellemi, testi fáradtság könnyen felismerhető jeleit.
Önmagában az a tény, hogy a gyermek este nem akar lefeküdni, még nem jelenti azt, hogy nem álmos. Ebben az életkorban a lefekvés a legtöbb gyermek számára szorongást ébresztő helyzet (egyedül marad, ráadásul sötétben), amit mindenképpen el szeretne kerülni. Az esti mese, a szülő jelenléte a gyermek ágya mellett nagyon sokat segít abban, hogy a lefekvés és az elalvás szorongásteli élménye a gyermek számára elfogadható, sőt kívánatos legyen. Segíthet még egy puha tapintású tárgy is, ami a szülőt jelképezi, és ha ezt magához öleli, megnyugszik tőle. Előfordul, hogy a gyermek éjszaka átvonul a szülők hálószobájába. Ez nem magatartási zavar, 3 és 7 éves kor között igen gyakori, de később is előfordulhat. Ez a külön szobában, önállóan alvó gyermekben felébredő vágy az oltalmat jelentő testi közelség után.
Alvajárás (szomnanbulizmus)
Négy-ötéves korban már találkozhatunk az alvajárás jelenségével, és előfordul, hogy végigkíséri a gyermek egész életét. Az alvó gyermek felkel az ágyából, néhány percig tevékenykedik, majd visszafekszik. Az is előfordul, hogy más helyiségben fekszik le, és reggel csodálkozik, hogy került oda. Az alvásnak két fontos fázisa van. Az egyik a mélyalvás állapota, a másik a felületesebb fázis. Az alvajárás mindig az alvásidő első harmadában fordul elő, amikor a gyermek a mélyalvás időszakában van, pontosabban az átmenet idején a mélyalvásból a felszínes alvás felé. Az alvajárás egyfajta genetikai hajlam következménye. A kiváltó inger sokféle lehet. Előidézhetik belső ingerek (pl. vizelési inger), de külső tényezők, pszichológiai hatások is kiválthatják. Az idegrendszer érésével párhuzamosan az alvajáró gyerekek jelentős része 18–20 éves korára tünetmentessé válik. Csak nagyon kevesen vannak, akik ezt a tünetet megőrzik felnőttkorukban is.
Szorongásos alvászavarok
Gyermekkorban is előforduló, de igen ritka alvászavar az inszomnia, azaz krónikus álmatlanság. Inszomniáról akkor beszélünk, ha a gyermek rendszeresen képtelen elaludni, (órákon át – akár hajnalig is – ébren fekszik az ágyában), vagy akkor, ha elalszik ugyan, de éjszakánként több alkalommal is felébred.
Óvodás kortól az inszomnia – szinte kivétel nélkül – súlyos lelki konfliktusok jele. Nagyon sok gyerekkel előfordul, hogy valamilyen napközbeni stressz következményeként éjszaka felébred. Mégis, közülük csak nagyon kevesen válnak krónikusan álmatlan gyerekké. Ez utóbbiak súlyosan szorongó gyerekek, akik képtelenek érzelmeiket kifejezni, és nem tudnak megküzdeni azzal a feszültséggel, mely a stressz hatására bennük keletkezik. A krónikusan álmatlan gyermek mindenképpen pszichológiai kezelést igényel.
Olyan gyerekek esetében, akiknél az alvászavar az alvásidő első harmadában áll be, a szülőket figyelmeztetni kell arra, hogy óvják gyermeküket az olyan késő délutáni, esti tevékenységtől, ami erős kifáradást okoz: tehát az esti komoly tornától, a túl késői lefekvéstől. A kimerültség ugyanis meghosszabbítja a mélyalvás periódusát, és növeli az éjszakai roham valószínűségét.
Kétség sem férhet hozzá, hogy azok a gyerekek, akik túl keveset alszanak, rosszabbul teljesítenek az iskolában, mint kortársaik. Azon túlmenően, hogy az iskolában visszaesik a fejlődésük, régebben felmerült az is, hogy nagyobb valószínűséggel lesznek túlsúlyosak. Amikor az ember nem alszik eleget, akkor az agy éhségstimuláló hormonokat választ ki, és az ember egyszerűen kényszerből folyamatosan nassol valamit.
Jó tanácsok
Fontos feladat, hogy megtanítsuk a gyermekünket aludni. Erre minden apróság képes. A kérdés az, hogy mi mennyire vagyunk következetesek, mennyire tartjuk szem előtt azt, hogy ez gyermekünk érdeke, neki segítünk ezzel.
Egy gyermek akkor aludt eleget, ha kipihent. Ha reggelente fel kell ráznunk gyermekünket, hogy felébredjen, akkor nem aludt eleget.
