2024. április 20., szombat

A kormányfő „bátor” döntése

Amióta csak hatalmon van a Szerb Haladó Párt, társadalmi összetűzések jellemzik a hazai közéletet, ezeket az összetűzéseket kell most tisztázni – indokolta meg a rendkívüli választások megtartásáról meghozott döntését Aleksandar Vučić kormányfő pártja vasárnapi főbizottsági ülésén. Az önkritika elmaradt, s nem kezdte el fejtegetni, hogy amennyiben a Szerb Haladó Párt „uralkodása” óta vannak állandó társadalmi összetűzések az országban, akkor azokhoz csak lehet valami köze magának a Szerb Haladó Pártnak is, addig a kérdésig pedig természetesen még véletlenül sem jutott el, hogy nem pártja gerjeszti-e esetleg ezeket az összetűzéseket. Teszem azt a különféle kampányszerű letartóztatásokkal, az állami és magántévék hírműsorainak egy személy köré történő felépítésével, a kritikák elutasításával.

Persze, a közhangulat romlását soha sem lehet betudni a politikai paletta csupán egyik oldalának, felelős abban hatalom és ellenzék egyaránt, azzal, hogy a mindenkori ellenzék a hatalmat kompromittáló ügyeket próbál fabrikálni, miközben a hatalom azok elutasításával szilárdítani igyekszik pozícióit. Szerbiában némileg módosult ez a viselkedési modell és a hatalom törekszik sokszor arra, hogy kellemetlen helyzetbe hozza az ellenzéket, annak ellenére, hogy az ellenzéknek labdába rúgási helyzete sincs. A különféle összetűzések általában azzal szoktak hazánkban véget érni, hogy Vučićnak van igaza. S mivel a médiumok döntő többsége ennek az igaznak ad tízszer nagyobb teret, ez az igazság marad meg a történetek lecsengéseként is. Néha nem is tévedés akkora teret adni véleményének. A kormányfő akkora személyi kultuszt teremtett, hogy egy-egy kijelentése abszolút hírnek számít, a többieké legfeljebb kevésbé lényeges reakció.

Ebből a szempontból a választások kiírása valóban bátor lépésnek tűnhet, hiszen kérdőre vonja mindazt, amit hatalmi, politikai értelemben az elmúlt évek a Szerb Haladó Pártnak és első emberének bebiztosítottak. Kétség sem fér azonban hozzá, hogy a döntést alapos elemzések előzték meg, s bár a meglepetések soha sem lehetnek teljesen kizártak, a jelen esetben nem képzelhető el vereség, legfeljebb a megszerzett százalékokon lehet módosítani lejjebb vagy feljebb. Ekképp szemlélve a dolgokat, már korántsem látszik bátornak az ötlet, hiszen megint csak a hatalom meghosszabbításáról van szó, mondani lehet: kétévente megtoldja a haladó párt a hatalmát még négy évre, ameddig biztos a győzelmében. Mint tudjuk, két évvel ezelőtt is előrehozott választásokon voksoltunk. Akkor az volt az indok, hogy nagyobb támogatásra van szüksége a kormánynak a reformok végrehajtásához, valóban pedig arról volt szó, hogy kiszámították, jelentősen növelhetik a mandátumok számát a korábbihoz képest, ha szavazóurnákhoz szólítják a polgárokat.

Sokan értenek egyet abban, hogy a haladó párt számára óriási biztonságot és kényelmet jelentene, ha 2020-ig, hazánk várható uniós csatlakozásáig egyengethetné a köztársaság, a tartomány és a helyi önkormányzatok többségének útját. Ennek a pártideának a megvalósításához elsősorban két dologra lesz szükség: alacsonyabb részvételre a választásokon és az ellenzék összezavarodottságának tényére. Félő, hogy az első eléréséhez nem kell különösebb „szerencse”, az utóbbi időben egyre kevesebben látják értelmét a voksolásnak, amiben bizonyára az is közrejátszik, hogy azokra igen gyakran sor kerül. Igaz, most motiváló hatással lehet az, hogy egyszerre tartanak minden szinten szavazást. Sokan maradnak azonban még így is távol, sokan adnak majd le érvénytelen szavazatokat.

A jóslatokban szereplő eredményeket az elemzők elsősorban arra alapozzák, hogy a jelenlegi hatalommal elégedetlen szerbiai polgár nem tudja, kinek adja szavazatát, hiszen volt már elégedetlen azokkal is, akik most alternatívát próbálnak nyújtani. Ezen kívül az ellenzék meglehetősen szétszéledt, a Demokrata Párt minden egykori tisztségviselőjének lesz lassan egy külön pártja, s nem fogják díjazni a választók, ha ezek most rájönnek: mégiscsak együtt jobb. Még a szélsőjobboldal sem tud teljes egységet alkotni, hiszen a radikálisok külön vágányon indulnak a Szerbiai Demokrata Párt és Dveri alkotta koalíciótól. Érdekes lesz megfigyelni, mi történik a Szerbiai Szocialista Párttal, könnyen a választások vesztese lehet, annak ellenére, hogy szintén a hatalmi koalíció részét képezi, melynek a vélemények szerint megfelelnek a rendkívüli választások. A szocialisták és hozzájuk nőtt koalíciós partnereik nem sok tündöklésre kaptak alkalmat az előző két évben, kérdéses, hogy azok az elsősorban nyugdíjas generációk, melyek eddig a nyugdíjasok pártja miatt e koalíciót részesítették előnyben, nem állnak-e most át úgyszintén a haladók szimpatizánsai közé.

Választások lesznek tehát, a végeredményben szinte mindenki biztos, csupán abban nem, hogy a szerbiai szavazópolgárok hány százalékát jelentette az Arénában hallott elégedetlen kifütyülés.