Kína már az idén megelőzi az USA-t, és a világ első gazdasági hatalma lesz – így szól az egyik legmeglepőbb előrejelzés a világgazdaság idei alakulásáról. A világban ugyanis sokan – a Világbank, az OECD, a különféle hitelminősítő intézetek – közlik időnként előrejelzéseiket a várható fejleményekről.
A 2015-ös esztendő ugyan elégé elbizonytalanította őket, (2014 végén még a világgazdaság 3,1 százalékos növekedését jósolták, 2015 közepén ezt az előrejelzést 3 százalékra csökkentették, és nem végleges adatok szerint a növekedés 2,9 lett.), és emiatt eléggé bizonytalanok annak az előrejelzésében is, hogy hogyan alakul az idén a kínai gazdaság.
Az idézet a legoptimistább, mert a kínai gazdaság ugyan lassul, de növekedése még mindig gyorsabb az amerikainál. Így abban egyetértenek, hogy az USA gazdaságának jelentősége tovább csökken. (Az amerikai gazdaság 1941 és 1945 között még a világ össztermékének 50 százalékát adta, ma már 20 százalékát sem teszi ki.) A Kínával kapcsolatos előrejelzések azonban eléggé eltérőek: az ENSZ szerint a növekedés az idén 7 százalékos lesz, de a hitelminősítő intézetek még ennél is nagyobb lassulást jósolnak. A Fitch megelégszik azzal, hogy 2016-ra 6,3 és 2017-re 5,5 százalékos növekedést jósol, de a Moody’s szerint ez a növekedés az idén csak 2,7 százalékos lesz, és jövőre nem tovább lassul, hanem gyorsulással 3,6 százalékra emelkedik.
Abban azonban minden jóslat egyetért, hogy a világgazdaság átrendeződése tovább tart. Egyes gazdaságok tovább veszítenek jelentőségükből. (Az európai gazdaságnak a legderűlátóbb előrejelzés is csak 2 százalékos növekedést jósol, de az orosz gazdaságnak csak 0,5 százalékosat, sőt azt feltételezik, hogy Brazília gazdasága az idén 1 százalékkal visszaesik.) Abban azonban egyetértenek, hogy a további átrendeződés gerjesztője India és Afrika lesz. India már az idén a világ negyedik gazdasági hatalmává növi ki magát, de előrenyomulása még ezzel sem áll meg. 2016-ban már ő lesz az „éllovas”, az övé lesz a világ leggyorsabban fejlődő gazdasága. (Az idén a gazdasága várhatóan 7,5 százalékkal növekszik, és még ezt is gyorsítva, növekedése 2017-ben 8 százalékos lesz.)
Nála ugyanis a népességrobbanást (náluk nem történt népességszabályozás, mint Kínában) jelentős gazdasági robbanás kísérte. Ez azzal jár, hogy egy-két évtizeden belül megelőzi nemcsak az USA-t, hanem Kínát is. (Csak zárójelben mondjuk el, hogy ez nagy fordulatot hozhat a társadalomtudományi gondolkodásban is. Napjainkban ugyanis – legtöbbször nem nyíltan, hanem csak a közvélemény előtt titkolva – a nagy kínai előretörés és a világgazdaság súlyos válsága idején az amerikainál minimum kétszer, sőt az európainál több mint háromszor gyorsabb fellendülés azt a véleményt gerjesztette, hogy a demokrácia nem alkalmas a rohamosabb emelkedésre. És most jön egy demokratikus állam, amely még Kínát is lekörözi.)
Hasonlóan jelentős átrendeződést eredményez Afrika jelentőségének növekedése. Olyannyira, hogy már megjelentek az újságcímek: Afrika lesz a Európa új műhelye. A kontinens átlagát rontja, hogy néhány államában eluralkodott a káosz, sőt némelyek egészen tönkrementek. Így az egész kontinens növekedése 2009-ben 6,5 százalékos volt, ez tavaly visszaesett 5 százalékosra, az idénre pedig már csak 4 százalékot jósolnak. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy több állama is hirtelen virágzásnak indult. Az idén 7 százalékos fellendülésre számíthat Elefántcsontpart, Etiópia, Mozambik, Ruanda és Tanzánia. Mögöttük ott van néhány állam – például Angola –, amely az európainál háromszor gyorsabb növekedést produkál.
Ez elsősorban annak köszönhető, hogy külföldi, főképp kínai beruházások történtek a fekete kontinensen. (Kína csak tavaly 8,2 milliárd dollárt fektetett be Nigériában.) Elsősorban azonban nyersanyagforrásai érdeklik a világot. A nyersanyagbőségnek viszont – mint lapunk egyszer már részletesen kifejtette – van egy átka: visszafogja az ipar fejlődését, akadályozza a munkaigényes ágazatok kialakulását, a munka megbecsülését, táptalaja a korrupciónak és a néptől elszakadó hatalomnak. Ez már azonban más kérdés.
A világgazdaságban a nagy átrendeződésen kívül is vannak olyan folyamatok, amelyekről az új esztendő kapcsán is – legalább röviden – szólnunk kell. A legnagyobb gond, hogy a Föld mind nehezebben tud munkát adni a növekvő népességnek. (Nemrégiben a pápa is figyelmeztetett arra, hogy a munkanélküliség hatalmas kárt okoz a társadalomnak és a családoknak.) Hasonlóan a világ nagy problémáit – a terrorizmust és a menekültáradatot – növeli, hogy mind nagyobb gond az emberiség élelmezése, és növekszik a mezőgazdasági termények ára. (Ez a legnagyobb gondja Indiának, hisz ott él a világ 1,2 milliárd éhezőjének az egynegyede.)
A gondok mellett vannak bizonytalanságot szűlő tényezők is. 2016-ban például Európa szembetalálja magát azzal a dilemmával, hogy jó-e vagy rossz az euró gyengülése, vagyis az, hogy a dollárhoz viszonyított árfolyama folyamatosan romlik. A valamikor 1,4 dollárt érő euró néha csak 1,04 dollárt ért (az év végén 1,0810-et), és a jóslatok szerint az idén a dollár kiegyenlítődik az euróval. Ez jó, mert a beindult bankóprés pénzhez juttatja az európai gazdaságot, növeli az európai kivitelt. Kiszámítható azonban ennek a hátránya is. Az már most biztos, hogy drágább lesz a dollárban számított adósság. (Az árfolyam változása Szerbiának máris 300 millió eurójába kerül.)
