Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalát (UNHCR) 1950. december 14-én azért alakították, hogy megoldja a második világháború után Európában levő 30 millió menekült problémáját. A Hivatalnak hároméves mandátuma volt, majd fél év múlva az ENSZ elfogadta az UNHCR alapszabályát, miszerint feladata, hogy világszerte védelmet nyújtson a menekülteknek, irányítsa és koordinálja az ezzel kapcsolatos nemzetközi tevékenységeket, megoldja a menekültek problémáit. Ezzel a mandátum határideje gyakorlatilag megszűnt. A mai napig is tart. Az UNHCR Belgrádban 1976-ban nyitotta meg irodáját. Az iroda helyettes szóvivőjétől, Mirjana Milenkovskitől a jelenlegi menekültválsággal kapcsolatban kért interjút a Magyar Szó.
– Arra törekszünk, hogy érvényesítsük azoknak az embereknek a jogait, akik menekülnek az országukban dúló háborútól és üldözéstől, hogy segítsük őket a menedékjog megszerzésére irányuló eljárásban, továbbá, hogy menedékre találjanak a másik országban. Három tartós megoldásra törekszünk világszerte, ezek az önkéntes visszahonosítás a hazájukba, a befogadó országba való integrációra vagy egy harmadik országba való átköltözésre. Az UNHCR 1956-ban találta magát szembe először a nagy menekültválsággal, amikor a magyarországi forradalom idején tömegesen menekültek az emberek az országból, akkor 200 000 ember menekült el, közülük 180 000 Ausztriába vagy még messzebbre, és 20 000 Jugoszláviába. A múlt század hetvenes éveinek elején az akkori Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felkérte az UNHCR-t, hogy nyisson irodát az országban. Az ENSZ menekültügyi főbiztossága 1976-ban irodát nyitott Belgrádban. Az ügynökség az előző Jugoszlávia széthullásáig és a JSZSZK egykori köztársaságaiból a Szerbiába való tömeges bevándorlásig a kilencvenes évek elején segítséget nyújtott és lebonyolította a harmadik országokból érkező, menedékjogot kérő személyek menekültstátusa megállapításának eljárását. Azóta napjainkig a megoldásokba 500 millió dollárt fektettünk be, különböző formában, segélyt nyújtottunk a kormánynak a JSZSZK egykori köztársaságaiból jövő menekültek ellátására, humanitárius segélyt osztottunk, tartós megoldást találtunk a visszahonosításra, a beilleszkedésre, kisebb mértékben a harmadik országokba való átköltözéshez. Az ENSZ közgyűlése 1999-ben tovább bővítette mandátumunkat Szerbiában a Koszovóból jövő menekültek megsegítésével, rájuk ugyanaz a program vonatkozik, mint a menekültekre. E programokon kívül arra törekszünk, hogy megteremtsük a menedékjog teljes funkcionális rendszerét.
A menekültáradat folyamatos, tudja-e ezt kezelni egymaga az UNHCR, vagy partnerekre is szüksége van, és mibe kerül ez a misszió?
– Az UNHCR-nek Szerbiában 2015-ben 10 végrehajtó partnere, mintegy 5 millió dollárnyi költségvetése volt és még mintegy 6,7 millió amerikai dollárt adtunk az újonnan kialakult menekültválság megoldására. Tavaly június elejétől a szerbiai Vöröskereszt és a preševói önkormányzat (először az önkormányzat majd a központi hatalom) felhívására humanitárius segélyt nyújtunk, élelmet, ivóvizet, gyógyszereket, gyógyászati eszközöket, komputereket és más felszerelést a menekültek nyilvántartására, a télre való felkészülésre, továbbá a szerbiai hatóságok lehetőségeinek növelésére, hogy megoldhassák a tömeges menekültáradat problémáit.
Hányan dolgoztak e feladatok ellátásán?
– Az UNHCR szerbiai irodáiban, Belgrádban, ahol a fő irodánk van, valamint terepi irodáinkban Újvidéken, Kraljevóban és Pristinában a kilencvenes évek derekán mintegy 150-en dolgoztak, időközben a foglalkoztatottak száma 36-ra csökkent, jelenleg több mint 90-en vagyunk Belgrádban, Prećevón és Šiden.
Mennyibe került az UNHCR szerbiai tevékenysége és ismerhetjük-e a finanszírozás forrásait?
– Az UNHCR Szerbiában júniustól december derekáig 6,7 millió dollár segélyt adott a kormánynak a menekültválság megoldására. Az eszközöket elsősorban a költségvetésünkből biztosítottuk, de kaptunk segélyt Japán, Kanada, Svájc, Norvégia, Echo, Nagy-Britannia (éppen most kaptuk meg), Korea kormányától is. Magánadományokat kaptunk Ausztráliából, valamint árusegélyt az Étkeztetési Világprogramtól és az IKEA-tól is.
Ótos András felvétele
Milyen kapcsolatokat tartanak fenn az állami szervekkel, szervezetekkel, felmerültek-e problémák, nézeteltérések?
– A tömeges bevándorlás kezdete óta, június elejétől a Menekültügyi Hivatallal, az illetékes minisztériumokkal kiváló az együttműködésünk, valamint az önkormányzatokkal is, ahol a menekültek áthaladnak
Hány menekült vonult át tavaly Szerbián?
– A szerbiai belügyminisztérium adatai szerint tavaly az év elejétől december 16-áig 536 524 olyan személyt vettünk nyilvántartásba, akik menedékjogot szándékoztak kérni Szerbiában. A legtöbbjük Szíriából (47,1%), Afganisztánból (32,6%) és Irakból (11,7%) és Iránból (3,8%) érkezett.
Ami a nemi struktúrát illeti, megközelítőleg 50 százalékuk férfi, körülbelül 24 százalékuk nő, a 18 év alatti gyermekek aránya pedig 26 százalék.
Az UNHCR elsősorban a menekültek biztonságával foglalkozik, de van-e ezen kívül más feladata, kötelezettsége?
– Elsődleges feladatunk, hogy a menekültek, a széttelepítettek, a megkülönböztetés kockázatától menekülő személyek jogaival, valamint a menedékjog teljes funkcionális rendszerének megteremtésével foglalkozzunk, de ebbe a tevékenységkörbe más is beletartozik. A Belgrádi Egyetem jogi karával 2007 óta, és az újvidéki jogi karral tavalytól együttműködve a végzős egyetemi hallgatóknak tanfolyamokat szervezünk a nemzetközi menekültjogról. Együttműködünk továbbá az Igazságügyi Akadémiával és a belgrádi emberjogi központtal, összesen 16 szemináriumot tartottunk a szerbiai szabálysértési bíráknak menekültstátusról szóló egyezmény alkalmazásáról és Szerbia Köztársaság nemzetközi kötelezettségeiről.
Véleménye szerint van-e különbség a háborús övezetekből ide menekülők és az úgynevezett gazdasági migránsok között?
– Mindenképpen van különbség. Menekülteknek tekintjük azokat a személyeket, akik a faji, vallási vagy nemzeti hovatartozásuk miatti üldöztetés vagy politikai véleményük miatt hagyták el hazájukat. A gazdasági migránsok azok a személyek, akik más országban a jobb élet reményében szeretnének letelepedni. Ezeket régebben vendégmunkásoknak neveztük. Menedékjog-kérelmezők azok a személyek, akik az illetékes állami szerveknél menekültstátus megszerzését kérelmezték. Amennyiben elutasítják őket, ezeket a személyeket gazdasági migránsoknak tekintjük, rájuk ugyanazok az előírások vonatkoznak, mint a migránsokra, ők nem kapnak olyan védelmet, mint a menekültek.
Van-e az UNHCR-nek megoldása a jelenlegi válságra?
– A legjobb megoldás, hogy beszüntessük a háborúkat és az üldöztetéseket az említett országokban, mindenekelőtt Szíriában, ahonnan 4,4 millió ember menekült el és megközelítőleg 8 millió embert telepítettek szét, továbbá Afganisztánban, Irakban, Eritreában és Szomáliában. E megoldás megköveteli a szemben álló államok politikai akaratát és akcióját, valamint az egész nemzetközi közösség erőteljes törekvéseit. Szükség van továbbá a segítő országok szolidaritására, a menekültekről való gondoskodással kapcsolatos terhek megosztásában. Az UNHCR csak felkérheti ezeket az államokat erre, és emlékeztetheti őket arra, hogy a menekültválságnak mindig politikai okai vannak. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága ezeket az okokat nem oldhatja meg, nem küszöbölheti ki, csak gondoskodhat az érintett lakosságról és igyekezhet hozzájárulni a gondok megoldásához.
Nyitókép: Ótos András felvétele
