A Kerka patak malmai

Mák Ferenc

2016. január 15., 18:19

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

A karácsonyi üdvözlőlapok küldésének régi kedves, ám ma már feledésbe merült szokását elevenítette föl a lendvai Népújság szerkesztősége, amikor az előfizetőit különösen szép „képeslappal” lepte meg: jókívánságaik kíséretében olvasóik ünnepien terített asztalára helyezte a hetilap Kerek Perec című képes mellékletének legújabb számát. A felelős szerkesztő, Király M. Jutka köszöntő sorai szerint, a muravidéki emberek tisztességes munkájának bemutatásával kívánnak mindenkinek olyan határtalan boldogságot, amilyet a megszólaltatott író, a háziasszony, a régiséggyűjtő, a szőlősgazda és a borász a jól végzett munka után méltán érezhet. Emberi sorsok, történetek fonódnak egybe a lapban, s hogy a Lendva-vidéken ünnepet ülnek, az kiderül Fodor Árpád Lendvai pillanat című verséből is: a téli égbolt alatt „Most megállt a táj, s én vele, / Mézédesen nyújtózkodik az idő”.

Csuka-Zágorec Judit író, költő, könyvtáros pályájáról, a kisebbségi feladatvállalás bonyolult összefüggéseiről szólva elmondta: igazából csak az képes megtalálni a helyét a kisebbségi társadalomban, aki mélységesen átérzi és megérti sorsa történelmi feltételezettségét, s aki tudja, hogy értelmiségi elkötelezettsége nem önmagáért való, hiszen minden gondolatával, minden cselekedetével a közösségét szolgálja. A kisebbségi élet nem egy megállapodott létezés, hanem egy folyton változó állapot, amelyhez valódi biztonságot csak a szilárd hagyománytudat adhat. És a kultúra nyújtotta szellemi erőforrás, amely önmagában is közösségformáló erő. Hogy miből áll ez a kultúra? Valójában erről szól a Kerek Perec karácsonyi száma.

A muravidéki magyar hagyományok elvitathatatlanul fontos eleme az a konyhakultúra, amelyről a hosszúfalusi Horvát Margit a vele készült interjúban szólt: mindazok az ízek és illatok, amelyek a környező kertekből, a hegy lankáiról a csűrbe, a kamrába és a pincébe, onnan pedig a konyhára kerülnek. Mint ahogyan a táj kultúrájához tartozik a szőlőművelés és a borászat is, amelynek tudományát annak legkiválóbb művelői, a borlovagok hivatottak ápolni, fejleszteni, megőrizni, és terjeszteni. Mindamellett a borlovagok feladatainak sorába tartozik a jó bor dicsérete, annak népszerűsítése is. A legismertebb Lendva-hegyi borok ma is a rizlingek (az olasz és a rajnai), s az újabb időkben néhány vörösborféleség, amelyek méltó díszei az ünnepi asztalnak. Bence Lajos szerint a borhagyomány őrzésének fontos része a hordók alkalmankénti megsimogatása is.

A Lendva-vidéki ember hagyományismeretének fontos része a történelmi emlékezet, ami – tegyem hozzá – a vidék fölé emelkedő Bánffy-kastély lábainál szinte lelki-szellemi adottság. Az erődként égbe magasodó klasszikus épület szinte fegyelmezően szervezi maga köré az életet, s parancsol rendet a régi portákon, a gondosan művelt kertekben, a szőlőlugasok árnyékában, a pincék hűvösében – és az emberek gondolkodásában is. A vár történetéről gyakorlati ismeretei alapján Koren Franc régiséggyűjtő szólt, aki azon kevesek közé tartozik, aki nem kizárólag könyvből tanulta a történelmet. A régiségek kedvelőjeként inkább hagyatkozik a tárgyi világ nyújtott bizonyossághoz, s csak kellő kritikával fogadja el a tankönyvek kínálta, kétes ismereteket. Úgy véli, a XIX. század nemzeti mozgalmai erősen átszínezték a korabeli valóságot, rengeteg történelemhamisítás történt, melyek korrigálásához az archeológia nyújt kiváló segítséget. Pénzérmék, fegyverek és régi idők használati tárgyai segítették őt Pannónia történelmének megértésében.

A Lendva-vidék múltjához tartoznak a Kerka patak malmai is, amelyek egy évszázadon át szolgálták a közösséget. Domonkosfa, Bükkalja, Kapornak és Hodos lakosságát az 1800-as évek közepétől a kommunista kisajátításig három molnárcsalád egymást követő generációi látták el őrleménnyel. Jártak a malmok búzát, árpát, rozst, hajdinát, kölest, de ütöttek napraforgó- és tökmagolajat is. Köréjük szerveződött a népélet megannyi eseménye, legendája és szomorú tragédiája. A régi időkben két-három napig is eltartott az őrlés, közben a lisztre várakozók nemegyszer a molnár kertjét és szőlejét művelték, s ha elfáradtak, hát körülülték az asztalt, és énekeltek. A Kerka vizét egykor malomkerekek sora borzolta, mára azonban régi medrét a patak elhagyta, helyét benőtte a sás, a malmok pedig csonkán és félszegen emlékeztetnek az elmúlt időkre. Ma a Lendva-vidéki kenyér és bor szentségének emlékét az a színarany Hadik-kehely őrzi, amelyet arrafelé ma is kegyelet és áhítat vesz körül.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége