2024. március 28., csütörtök
Mavrák Béla operaénekes

„Jobban érzem magam frakkban”

Mavrák Béla operaénekessel két nappal a nagybecskereki népszínházban megtartott újévi koncert után beszélgettünk. Ez egy régóta várt, a zenekedvelő közönség megítélése szerint pedig egy rég nem látott esemény volt a Béga menti városban. A világhírű tenor a Nagybecskereki Filharmonikusok Zenekarával és Aleksandar Dujin együttesével lépett közönség elé. Az est első részében operarészleteket, a másodikban pedig örökzöld melódiákat hallhatott a közönség.
Évente több mint száz fellépése van. Húsz-harminc ezres közönség előtt lép fel. De, mint mondta, mégis izgult.
– Ez volt az első közös fellépésem a Nagybecskereki Filharmóniával, amely hatvan év kihagyás után – mindannyiuk örömére – nemrég újra összeállt. December 23-án még a londoni Wembley stadionban énekeltem. Január másodikán és harmadikán megtartott két próbával sikerült elérnünk azt, amit a közönség látott. Úgy érzem, hogy mindenki elégedetten távozott a legrégibb színháztermünkből. Mint profi énekes persze mindig találok valamit, amit talán jobban is lehetett volna kivitelezni. Nagyon örülök azonban annak, hogy végre teljesült a vágyam, és a felléphettem a saját közönségem előtt is.
Hogyan lett operaénekes a nagybecskereki egészségügyi középiskola érettségizőjéből, aki annak idején a labdarúgással és az ökölvívással is kokettált?
– Talán ez lett volna az utolsó szakma, amit választok, ha nincsen a megboldogult Slobodan Bursać professzor. Már korábban ismerte édesanyámat, aki a népzenei csoportokkal szép sikereket ért el a Gyöngyösbokrétán és a Durindón. A professzor a Josif Marinković nagybecskereki kórus vezetője és karmestere volt, aki, amikor meghallotta a hangomat, azt mondta, hogy „te énekes leszel”. Mondtam, hogy „nem”, „de igen”, és végül ő nyert – énekes lettem. Persze a dolog nem ilyen egyszerűen ment. A belgrádi Zeneakadémián kezdtem az éneklés tanulását, utána Kölnben a Zeneművészeti Egyetemen folytattam, ott diplomáztam. Közben pedig jártam Olaszországba, ahol világhírű professzorok tanítottak, mint Franco Corelli és Gianni Raimondi olasz és Nikolai Gedda svéd tenorok. Karrierem 1993-ban indult be, amikor megnyertem egy nemzetközi versenyt. Egy év múlva már Belgrádban a Bohémekben énekeltem, majd pedig Weimarban két évig voltan a Német Nemzeti Színháznak a szólistája. Eddig 18 operaszerepet énekeltem, abból 15 főszerepet, valamint 43 oratóriumot. Olyan művészekkel volt szerencsém fellépni, mint Yehudi Menuhin, Msztyiszlav Rosztropovics vagy a Berlini Filharmónia tagjai.
Egy évtized után aztán más zenei vizekre evezett. Miért?
– Két kollégámmal együtt a Kölni Filharmóniával volt fellépésünk, ami után Andre Rieu holland hegedűművész és karmester meghívott bennünket egy újévi koncertre Trierbe. Fellépésünk igen jól sikerült és a „valcerkirály” meghívott bennünket a Johann Straus Zenekarának a 2005-ös évi turnéjára. Ez az együttműködés immár 12 éve tart. Mindig individualista voltam, szeretem a közönséget, szeretem önmagamat bemutatni, kokettálni a nézőkkel. Ezt a saját koncertjeimen is megvalósíthatom, de még jobban Andre Rieu-val, amikor a szemébe nézhetek a nézőknek, viccelhetek velük. Amikor egy operában énekelek, akkor egy adott szerepet játszok. Aztán ha egy modern felfogású rendező állítja színpadra a művet, akkor megtörténhet, mint legutóbb a Cigánybáróban, hogy koszovói háborús jeleneteket visz bele. Én az ilyen dolgokat nem szeretem. Jobban érzem magamat frakkban és tudom, hogy mi vár rám Andre Rieu-nél.
Közben építi szóló karrierjét, újabban pedig zenepedagógiával is foglalkozik.
– Meghívásokat kaptam egyetemekről, és a tavalyi világturnénk alkalmával néhány zeneakadémián mesterkurzusokat tartottam. Ez közel áll hozzám, mert jómagam is így képeztem magam Olaszországban. Nem mondom, hogy én vagyok a legjobb énekes a világon, de az tény, hogy a legjobb tanítóim voltak. Gianni Raimondi asszisztense is voltam egy ideig. Szóval van tapasztalatom a bel cantónak (szép ének, olasz operai kifejezés) a tanításában, és azt a technikát szeretném továbbadni. Volt alkalmam Limában (Peru) és Sao Paulóban (Brazília) tanítani, Havannában (Kuba) pedig már kétszer tartottam mesterkurzust. Ezt szeretném a jövőben is folytatni, és amikor majd felhagyok az énekléssel, akkor pedig az lesz a fő foglalkozásom.
Ausztriában született. Gyerekkorát Nagybecskereken és Szentmihályon töltötte. 25 éve Kölnben él. De nem múlik el év, hogy ne látogasson haza a szüleihez. Ha csak teheti, kimegy a nagybecskereki piacra, sétál egyet a nagybecskereki korzón.
– Itt nőttem fel, itt fejeztem be az alapfokú zeneiskolát, zongora szakon, majd az egészségügyi középiskolát. Szüleim hétéves koromban Nagybecskerekről a szomszédos Szentmihályra költöztek, ahol tanítottak. Ott fejeztem be az általános iskolát. Ott vannak még a barátaim, falubelijeim. Becskereken és Újvidéken is sok barátom van, ahol Aleksandar Dujin együttesével szoktam felvételeket készíteni. Májusban valószínűleg lesz egy koncertünk az M Stúdióban, amely egyben az új CD-m bemutatója lesz, fejezte be nyilatkozatát Mavrák Béla.