2024. április 23., kedd

Nézőpontváltás

Ricardo Machado és Réti Anna Point of You című táncprodukciójának szabadkai előadásáról

Szellemes táncművészeti játéksor színhelyévé vált szombaton este a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház színpada, ugyanis két kiváló táncművész, Réti Anna és Ricardo Machado Point of You című produkciójához biztosított teret. A két táncos korábban több ízben is dolgozott már együtt, de ez az első közös munkájuk, melyben mindketten alkotóként és előadóként vesznek részt. Együttműködésük sikerességét igazolja, hogy a Point of You-t a 2015-ös év 20 legkiemelkedőbb előadása közé választotta az Aerowaves nemzetközi kortárstánchálózat. Bár a szabadkai bemutatón Réti Anna, gömbölyödő pocakkal, nem vállalta a fellépést (Furulyás Dóra táncos-koreográfus lépett fel helyette), Réti a nézők között helyet foglalva – immár befogadói oldalról – kísérte figyelemmel a részben saját maga koreografálta előadást. E nézőpontváltás következtében a már címében nyelvi játékkal operáló Point of You- (Point of View)-nak ő maga lett a megelevenedett reklámarca, hiszen az előadás a nézőpontokról, azok relativitásáról és megváltoztatásáról igyekszik elgondolkodtatni publikumát.

Gyönyörű, letisztult mozgás, hatásos színpadképek jellemzik az előadást (Fotó: Molnár Edvárd)

Gyönyörű, letisztult mozgás, hatásos színpadképek jellemzik az előadást (Fotó: Molnár Edvárd)

„A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem” – írta még a 13. században Merániai János esztergomi érsek nevezetes levelében, amelyet a Merániai Gertrúd elleni összeesküvésben szervezkedő főuraknak küldött válaszképpen. A latin nyelven írt, magyar nyelvre központozás nélkül fordított, dodonai kétértelműségű mondat egyrészt gyilkosságra való bátorításként, másrészt az összeesküvés ellenzéseként is olvasható, s mint ilyen, kiváló retorikai megoldásként maradt fenn a történetírásokban. Frappáns, hogy a Point of You táncművészeti produkcióhoz eme elhíresült érseki mondat ihlette ajánlót mellékelték az alkotók. Az előadás ajánlómondata ugyanis így hangzik: „A másikat megismerni nem kell sietni jó lesz ha engem nem ért senki nem érdekel.” Ha ehhez még hozzávesszük azt a szokatlan gesztust, mellyel a fellépők már a színházterembe lépve kibillenteni igyekeznek nézőiket a komfortzónájukból: mindenki kezébe adnak egy-egy cédulát, amelyen szövegesen és jelábra formájában is az áll, hogy bárki bármikor helyet változtathat az előadás során, bárkivel helyet cserélhet a szemközt ülők közül, hiszen a színpadra elhelyezett, egymásnak szembe fordított széksorok lehetővé teszik a helyváltoztatást és nézőpontváltást – a közönség tagjai így már a kezdetektől biztosra vehetik, hogy a bemutatásra kerülő alkotásnak táncos és néző is része lesz, s csak az utóbbin múlik, hogy él-e ezen jogával, azaz átsétál-e egy-egy jeleneten, új nézőpontot keresve.

Maga a színpadkép sem szokványos, a két szembenálló nézői territórium között helyezkedik el a játéktér, melynek sarkában kapott helyet egy íróasztal, rajta laptop és keverőpult – a Point of You-ban ugyanis minden egyes mozzanat a néző szeme előtt történik. Ott válogatják a fellépők a zenét, állítják be a fényeket, kezelik az irányítópultot. Ez a leplezetlen, direkt eseménysor szétrombolja a színházi illúzió lényegét, közvetlen betekintést enged a produkcióba, miközben a szereplő-néző, a dinamizmus-statikusság és az alkotó-befogadó ellentétpárok jelentéstartama átértékelődik. A néző egyszerre figyelheti a szereplőket és a szemközt ülőket, kedve szerint bármikor változtathat is e pozíción, s az előadás kulcsfigurái által felkínált-levezényelt, időnként interaktívvá váló szerepjátékok során maga is „szerephez jut”. Olyan témák kerülnek mindezek során előtérbe, mint: hol kezdődik az illúzió, s hol a valóság; mi tekinthető szerepnek, s mi szituációs pillanat-kivetülésnek; azáltal, hogy más megközelítésből vizsgálunk valamit, miben változik annak lényegisége; párhuzamos valóságok találkozása és esetleges konfliktusa milyen kölcsönhatást képes kifejteni; mennyire merünk élni szabadságunkkal; egy váratlan tényező (például egy átgyalogló) hogyan hathat a játéktéren zajló folyamatokra… A lazán egymáshoz kapcsolódó, egymást váltó jelenetek ráadásul nem egy összefüggő történetszál, hanem szabad asszociáció mentén szerveződnek, így az egyes színpadképeket elválasztó röpke szünetekben, miközben zene- és fény-, valamint öltözetváltás zajlik, a szemlélő is kizökken a jelenetek hatása alól. Elidegenítődik. A Point of You ugyanis nem színházi élményt kínál, hanem annak alakulásfolyamatába enged bepillantást. Mintha fantáziadús szituációs játékokat foglalna mozdulatokba, lépésekbe, mimikába a két táncművész, s a látottak értelmezési sokfélesége folytán a befogadó számtalan történeti szálra, s többféle „válaszra” lelhet. Az előadók ráadásul egyes jelenetekben nem szimmetrikusan játszanak, hanem egyikük az egyik nézősor felé fordulva kísérel meg sajátos módon, lapokra nyomtatott matematikai feladványok formájában kommunikálni nézőivel, a másikuk neki háttal, a szemközti nézősornak játszik, személyre szabva a Csuang-ce-i pillangóelmélet álom-valóság kettősségét. A tizenkét jelenetből álló játéksor felén, tehát a hatodik jelenet végén kollektív helycserére szólítják fel a nézőket, így aki ezt korábban nem tette meg, most sokadmagával átbandukolhat a túloldalra, ahol az újrajátszott aszimmetrikus szerepjáték során immár megismerkedhet az addig csak hátulról látott jelenettel. Jól jár tehát, aki kíváncsi? Viszonyítás dolga. Mindenesetre teljesebb képet kap a perspektívaváltásnak köszönhetően. Szemellenzős, bezárkózó, szűkös keretek között tengődő társadalmunkban, ahol a „ki nem velem – ellenem” elgondolás általános érvényű, s ahol a „saját igazát” ki-ki előbbre valónak tartja „más igazánál”, ott lényeges hozzáállásbeli változásokat indukálhat egy efféle gesztus. A más nézőpontok figyelembevételének gyakorlata.
A szűk órát kitevő Point of You készítői azonban nem vállalkoztak többre a gondolatébresztésnél. A tánc, az akrobatika és a színjátszás elemeit ötvöző, s ezek határait feszegető produkció általam leghangsúlyosabbnak tartott eleme éppen ezért nem az alaptéma felfejtésére való törekvés, hanem a két szereplő színpadi jelenléte és intenzitása. Gyönyörű, letisztult mozgás, hatásos színpadképek jellemzik az előadást, melynek csúcspontja két fél párharcának, küzdelmének, kínlódásának a tánc nyelvén való megfogalmazása. „A mozgó test egy állapot, egy hangulat, egy nyelv, egy üzenet, egy akarat, egy vágy, egy forma, egy lendület, egy pillanat” – vallja Réti Anna. A Point of You minden egyes pillanata maga a lendület, a formába öntött vágy és akarat, mely nem nyelv, hanem hangulat és színpadi állapotok formájában képes üzenni – tehetnénk hozzá. S igaz ez annak ellenére is, hogy bár a két táncos sokszor együtt, összehangoltan mozog, az általuk megjelenített figuráknak nincs közös történésük. Velünk, nézőkkel építenek ki kapcsolatot, de a másikukkal voltaképpen nem találkoznak. Egymás mellett létező kisvilágokként visszatükrözik környezetüket, eladdig, hogy egy ponton túl már esetlegessé válik, ki a szereplő, s kinek játszanak.