2024. március 29., péntek

A doni katasztrófára emlékeztek

Hetvenhárom év után újra és újra ki kell mondani, hogy a 2. magyar hadsereg katonáinak szolgálata, helytállása és kötelességtudata nemcsak áldozat, hanem példa is – hangsúlyozta a Honvédelmi Minisztérium (HM) parlamenti államtitkára a doni áttörés évfordulóján rendezett megemlékezésen kedden, Budapesten.

Vargha Tamás parlamenti államtitkár és Orosz Zoltán altábornagy koszorúz (Fotó: MTI)

Vargha Tamás parlamenti államtitkár és Orosz Zoltán altábornagy koszorúz (Fotó: MTI)

Vargha Tamás kiemelte, a magyar katonák a Don-kanyarnál a szörnyű körülmények között, a mínusz 35–40 fokos télben, fagyban is megkísérelték a lehetetlent: feltartóztatni a náluk létszámban, felszereltségben és fegyverzetben sokkal erősebb Vörös Hadsereget.

A gyász és a tiszteletadás megilleti a magyar honvédeket és a munkaszolgálatosokat, akik „az önzetlenség, a kitartás, a másokért való önfeláldozás és elszántság nagyszerű emberi példáját” mutatva álltak helyt – közölte.

„Az 1943. január 12-ei urivi áttörés megpecsételte a 2. magyar hadsereg sorsát” – mondta az államtitkár, hozzátéve: Magyarország történetében „Mohács, Világos, Doberdó vagy Trianon mértékű katasztrófát jelentett” 1943 telén a Don-kanyar.

Ezt megelőzően a budavári Mátyás-templomban szentmisét tartottak, amelyet Bíró László katolikus tábori püspök mutatott be.

Országszerte számos más településen is koszorúzást, megemlékezést tartottak a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg Don menti csatái áldozatainak emlékére.

A második világháborúban a 2. magyar hadsereget német követelésre, kormányközi egyezmény alapján küldték ki a keleti frontra. A frontra kivonuló 207 ezer emberből álló hadsereg fegyverzete és felszerelése hiányos és korszerűtlen volt.

A szovjet 40. hadsereg 1943. január 12-én, mínusz 30–35 fokos hidegben lendült támadásba az urivi hídfőtől kiindulva, és már aznap 8–12 kilométer mélyen beékelődött a magyar védelembe. Január 16-ára a szovjet támadás három részre szakította a magyar hadsereget. A doni veszteségekről nincsenek pontos adatok. A 2. magyar hadsereg anyagi veszteségei mintegy 70 százalékosak voltak, az áldozatok számát egyes források mintegy 93 500-ra, más források 120 ezerre, illetve 148 ezerre teszik. A sebesültek és a fogságba kerültek pontos száma sem ismeretes.