A Saul fia megkapta a Golden Globe-ot a legjobb nem angol nyelvű film kategóriájában. A díj nem csupán történelmi jelentőségű (merthogy Oscar-díjat már kapott Szabó István Mephistója, Golden Globe-ot viszont soha egy magyar film sem, egészen tegnapig), hanem erőteljes gazdasági jelentése is van annyiban, hogy valószínűleg Nemes Jeles László filmje lesz hosszú idő után a legjelenlevőbb hungarikum az amerikai piacon.
Ne értsük félre: nem a művészet kommercializálódását domborítom ki (bár nem véletlen, hogy nem csupán filmművészetként, de filmiparként is hivatkozunk a hetedik művészetre), és nem állítom, hogy művészi szempontok nem játszanak szerepet a díj odaítélésében, de a rangot nem maga a díjazás biztosítja. A díjazásnak (az Oscar és a Glóbusz esetében is) elsősorban piacképességi jelentése van. A tengerentúlon eddig is igen nagy népszerűségnek örvendő Saul fia pedig csak most indul majd igazán hódítóútra az Újvilágban. Ezt természetesen lehet még fokozni – egy Oscar-jelöléssel. Ezt azonban csak 14-én tudjuk majd meg, amikor napvilágot lát a jelöltek listája.
Egy magyar film tehát az amerikai kinematográfia nagyvéráramába került, aminek akár az is lehet a hozadéka, hogy a magyar film egésze felé fordul (legalább egy rövid időre) a terjesztők figyelme, esélyt biztosítva olyan filmeknek is, amelyek egyébként csak limitált vetítéssel kerültek forgalomba (ilyen volt például a sok fesztivált megjárt Fehér isten).
Arról nem is beszélve, hogy a film Glóbusza könnyen glóriát ültethet Nemes Jeles László fejére is akár jobb esélyekkel a nemzetközi filmalapoknál, akár egy nyugaton esedékes munkával. Ez csakis producerfüggő...
Találgatni egyelőre felesleges, a tény az tény: a Saul fia megkapta a Glóbuszt, maga a (magyar filmben is játszó) isteni Helen Mirren kezéből, aki ráadásul láthatólag boldog az eredménytől.
Azok, akik a Glóbusz miatt máris magyar kézben érzik az Oscar-díjat (vagy bármilyen más predesztinációt gyanítanak a Golden Globe díjlistáján; gondolok itt az olyan főcímekre is, hogy „DiCaprio már dörzsölheti a kezét”), egyelőre tévednek: semmi nem garantálja, hogy a két szobrocska ugyanott landol. Elég csak a tavalyi kiosztókra gondolni, amikor is a Globe-ot a Sráckor, a Grand Budapest Hotel és az orosz Leviatán aratta le, az Oscar-díj átadáson pedig váratlanul a Birdman és a lengyel Ida kapták az elismerést.
Semmiféle recept nem írja elő, hogy az Oscart ugyanaz kapja, aki a Glóbuszt. De azt sem, hogy nem. Örülni viszont szabad, ér, sőt, illik (igenis hangosan ellenébe menve azoknak, akik a következő napokban egészen biztosan felmelegítik a cionista összeesküvés-elméleteket, és bőszen kitagadják Nemes Jelest a magyar nemzetből, amint tették azt egyesek az egyetlen magyar Nobel-díjassal is): a magyarokról mostanság, legalább amíg az amerikai fesztiválszezon tart, a Saul fia fog eszébe jutni a filmkedvelő közönségnek.
