2024. március 29., péntek

Elhunyt a popzene kaméleonja

David Bowie (1947–2016)

A rockzene kedvelői igazán még észhez sem tértek a Lemmy Kilmister, a Motörhead legendás énekesének a halála által okozott döbbenetből, amikor újabb csapás érte az igényes könnyűzene kedvelőit. Január 10-én, két nappal 69. születésnapja után meghalt David Bowie angol énekes, színész és zeneszerző, a rockzene, a szó legszorosabb értelemben vett legsokoldalúbb és legmeghatározóbb egyénisége. Bowie az öt évtizeden átívelő pályafutása során többször újította meg zenéjét, s nem utolsósorban ezzel nem egyszer különböző zenei trendek úttörőjeként vált ismertté, s ennek, illetve gyakran változó imidzsének köszönhetően a pop kaméleonja címet is kiérdemelte.

A sokoldalú énekes, eredeti nevén David Robert Jones 1947. január 8-án látta meg a napvilágot Brixtonban. Első zenekarát 15 éves korában alapította meg The Konrads elnevezéssel, amely gitárcentrikus rock'n'rollt játszott különböző ifjúsági összejöveteleken és esküvőkön. Kezdetben szaxofonozott, de egy véletlen folytán énekesként is bemutatkozhatott, amikor egy londoni klubban helyettesített valakit. Ekkoriban egy műszaki középiskolába járt, s állítólag ekkoriban verekedett össze az egyik iskolatársával is. Egy lány kegyeiért folyó kakasviadal során az illető egy gyűrűvel megütötte Bowie bal szemét, ami miatt nyolc hónapra kimaradt a suliból, s nagyon úgy tűnt, hogy egyik szemére megvakul. Végül az orvosok több műtéttel megmentették a bal látószervet, de a szem színe az eredeti kékről zöldesbarnára változott, ami egzotikussá tette a pályakezdő zenészt.

Bowie gyorsan csalódott társaiban, ezért kiszállt a zenekarból és blueszenét kezdett el játszani a King Bees zenekarban, s Liza Jane címmel megjelentette első kislemezét is. Gondolom, mondani sem kell, hogy a világsiker ezúttal is elmaradt, s hasonló sorsra jutott 1967-ben debütáló David Bowie című albuma is. Ennek ellenére a slágerzene és a pszichedelikus rock keverékének a jegyében íródott szerzeményeket tartalmazó korongról lemásolt The Laughing Gnome című kislemez B oldalán található The Laughing Gnome című szerzemény kultikussá vált, s 1973-ban Bowie akarata ellenére újra kiadták, s 250 ezer eladott példánnyal az énekes legsikeresebb kislemezévé vált.

Pályafutásának első korszaka a glam rock jegyében telt el, s erre az időszakra, pontosan 1969-re datálható első nagy sikere, a Space Oddity című szerzemény is, amely Tom őrnagy, egy, a világűrben eltévedt űrhajós történetét meséli el. Az énekes ekkoriban bújt Ziggy Stardust, a földönkívüli rocksztár bőrébe, és ekkoriban jelent meg leghíresebb albuma, a The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars. A bakelitről a Ziggy Stardust, a Moonage Daydream vagy a Suffragette City szerzemények ma már klasszikusnak számítanak. A lemezt népszerűsítő koncertkörút természetesen Stardust figurájára épült, s az énekes itt pompázott először lángvörös frizurában és különleges kiegészítőkben. A marsbeli pókokat (Spiders from Mars) háromtagú banda alakította: Mick Ronson – gitár, Trevor Bolder – basszusgitár és Mick Woodmansey – dob. A következő, 1973-ban megjelenő, Aladdin Sane című korongja az előzőhöz hasonlóan úgyszintén a társadalom felbomlásáról szólt, s a korongot népszerűsítő koncertek igazi, látványos hiperteátrális események voltak, több sokkoló pillanattal. Az énekes a képzeletbeli földönkívüliként turnézott és adott sajtótájékoztatókat egészen az 1973-as londoni Hammersmith Odeonban megrendezett koncertjéig, amelynek filmfelvétele Ziggy Stardust: The Motion Picture címmel jelent meg. Bowie ezután igyekezett levetkőzni androgün alteregóját. Az általa eljátszott hímnő ugyanis, annak ellenére, hogy segített az albumok és a koncertjegyek eladásában, a meleg kultúrákban arató népszerűsége miatt nagy vitákat szült a homoszexualitást csak 1967-ben legalizáló Nagy-Britanniában.

Bowie 1974-ben az Államokba költözött, és a Diamond Dogs című albumával a soul és a funky vizeire evezett. A korong egyrészt egy agresszív posztapokaliptikus világba kalauzol el, másrészt pedig Orwell 1984 című regényének zenei interpretációjának nevezhető. Bowie ekkoriban veszi fel a „sovány fehér herceg” szerepét is. A figurát első filmszerepéről, az ebben az évben bemutatott Égből pottyant férfi (The Man Who Fell in Earth) címszereplőjéről mintázta. 1977-ben jelenik meg a legendás Heroes című slágere, a hírhedt Berlin trilógiájának első darabja. Bowie a későbbiekben is lépést tart a popzenei trendekkel, vagy pedig megelőzte ezeket, a kilencvenes, illetve a kétezres években is képes volt kellemesen meglepni kedvelőit, s nem utolsósorban a kritikusokat is. Ezt tette a halála előtt alig két nappal megjelent Blackstar című albumával is. A korongon található Lazarus című dalban pedig mintha érezte volna, hogy közeleg a vég, a szerzemény videoklipjével és szövegével is elbúcsúzott tőlünk a popzene kaméleonja.

Az utolsó polihisztor

Nem túlzás azt állítani, hogy Bowie halálával az utolsó polihisztor távozott az élők sorából. David Bowie ugyanis több filmben és színdarabban is játszott, festett és számítógépes játékban is feltűnt. Első emlékezetes alakítása a The Man Who Fell in Earth című filmben volt. Feltűnt a Christiane F. – Wir Kinder vom Bahnhof Zoo című kultikus filmben, Catherine Deneuve és Susan Sarandon partnere volt az Éhség című vámpírfilmben, Julian Temple Abszolút kezdők című rockmusicaljében és Jim Henson Labirintus című mesefilmjében. 1988-ban Pilátust alakította Martin Scorcese Krisztus utolsó megkísértése című kultuszfilmjében, a kilencvenes években pedig David Lynch Twin Peaks – Tűz, jöjj velem! című misztikus thrillerjében játszott, s Andy Warhol popművészt alakította A graffiti királya című életrajzi alkotásban. A kétezres években Christopher Nolan Prestige című sci-fijében Nikola Teslát alakította. Zenészként gitár, harmonika és szaxofon mellett billentyűs hangszereken, xilofonon, brácsán, csellón, a japán koto népi hangszeren, dobon és más ütőhangszereken is kiválóan játszott. 1999-ben kirándulást tett a számítógépes játékok világába is, feltűnt ugyanis a korát igencsak megelőző Omikron: The Nomad Soul című videojátékban is.