Szerbiában,Oroszországban, Grúziában , Ukrajnában, Macedóniában valamint Montenegróban és Görögországban a Szent Hegyen továbbá a világ több országában kisebb közösségekben a Juliánus naptár szerint ünneplik Jézus születését. Az ortodox hívők legnagyobb vallási ünnepét a Gergely naptár szerinti karácsonyt követő 13. napon, január 7-én tartják. Jóllehet az ortodox hívők szerint is családi ünnep a karácsony, ám a többpártrendszer bevezetése óta ez az ünnep kiköltözött az utcákra, terekre. Szabadkán 21. alkalommal szerveztek közös ünnepet a város főterén.
Szabadkán immár 21. alkalommal mentek több százan, szervezetten az erdőbe tölgyágat vágni (Molnár Edvárd felvétele)
Ősi szokás szerint napfelkelte előtt a nagyapa unokájával ment az erdőbe tölgyfát keresni. A pravoszláv vallásúaknál ugyanis nincs karácsonyfa, nekik a száraz tölgyág a szent fa. A tölgyág, azaz a badnjak azt a faágat jelképezi, amelyet a Kisjézusnak ajándékoztak a pásztorok és amelyből József tüzet rakott.
Szabadkán karácsony böjtjén a Szent Száva Szerb Kultúrközpont valamint a pravoszláv egyház szervezésében reggel szervezetten indulnak a férfiak a makkhetesi tölgyes erdőbe fát vágni. Az erdő szélén egy előre kivágott fát a pap megszentel, jelképesen ki is vágják az egybegyűltek előtt majd beviszik a templom udvarába, mert csak este a város főterén fogják majd elégetni.
A baráti társaságok, szomszédok csoportokba verődve indulnak az erdőbe és keresik a tölgyfákat. Akárcsak a katolikusoknál, az ortodox vallásúaknál is a szenteste böjti nap. Ennek ellenére senki sem indul pálinka nélkül az erdőbe. Vannak, akik mézespálinkát, mások a legjobb kisüstit viszik magukkal. S egymást kínálgatva fogy az értékes ital, igencsak nagy mennyiségben. A szerb nép hagyományainak szerves része a lövöldözés. Így adják környezetük tudomására az örömhírt. Lövöldöznek a gyermek születésekor, lakodalom, születésnep és más ünnepek alkalmával. A badnjak kivágásakor is ropogtak a fegyverek, durrogtak a petárdák az erdőben.
A tölgy kivágásának szigorú rítusa van. Egy-két fejszecsapással kelet felől kell kivágni, mégpedig úgy, hogy kelet felé dőljön, amerről a Nap kel fel, és ne essen rá másik fára.
Ősi szokás szerint a tölgyágat hazaszállították, de nem került azonnal a szobába, csak este vitték be a házba, ahol vacsora után meggyújtották. Mivel mostanra már nagyon sok lakásban nincsen tűzhely, ahol tűzre lehetne vetni a tölgyágat, a város főterén egy közös nagy tüzet raknak és itt nem csak a templomkertbe elszállított közös tölgyfát égetik el, hanem mindenki rádobhatja a saját ágacskáját.
Szabadkán, a főtéren minden évben népi vigassággal ér véget a karácsonyvárás (Molnár Edvárd felvétele)
A szabadkai Szent Száva Szerb Kultúrközpont legnagyobb rendezvénye a közös szentestei ünnepség megszervezése a város főterén. Lovas hírnök vezetésével a pravoszláv papok valamint a Božić Bata, a karácsonyi hírvivő kíséretében szállítják a város központjába a hívek közös tölgyfáját. Miután a papok megáldották a fát is, meg a főtéren egybegyűlt többezres tömeget is, tűzre vetik a tölgyfát. A néphit szerint, amennyi szikrát szór az égő tölgyfa, olyan szerencsés lesz a család, ez esetben a hívőközösség a következő évben. Az ortodox vallás szerint a tűz, a Kisjézus születésekor, a hideg télben életet jelentett, a kiárasztott fénye pedig eloszlatta a sötétséget. Világosságot hozott a földre, ami szebbé és jobbá tette a világot, akárcsak a Kisded megszületése.
Szabadkán a város központjában a szentestei közös ünneplésre alkalmi színpadot állítanak és itt misztériumjátékot adnak elő a kultúrközpont tagjai illetve a hittanosok. A Megváltó megszületésének körülményeit megelevenítő misztériumjáték mellett a karácsonyi néphagyományok, mint amilyen a kóringyálás is megelevenedett előadásukban. Dragan Stokin, pravoszláv pap ünnepi beszédében áldását kérte a város minden lakójára és a szerb népre.
Az újkori pravoszláv szokások szerint a karácsony nem csak vallási , a hanem nemzeti ünnep is. Sokan zászlókkal mentek az erdőbe tölgyfát vágni és zászlóval érkeztek a közös ünnepségre. Többen hagyományos sajkacsával a fejükön jelentek meg a város főterén. A hivatalos művelődési program részeként pedig a szerb himnusz is elhangzott.
A meleget és fényességet árasztó tüzet mindenki kötelességének érzi táplálni (Molnár Edvárd felvétele)
Miután az ünneplők is tűzre vettették a magukkal hozott ágacskákat, és a művelődési műsor befejeződött, az egybegyűltek közös körtáncot jártak. A szerb nép közösségi érzése rendkívül erős. Ezért fontos nekik a közös ünneplés. A karácsonyvárás a népi vígasságot követően otthon a családokban folytatódik. Akárcsak a katolikusok, a pravoszlávok is böjti bablevest és halászlevet esznek. Este ünnepi szentmisére mennek.
Karácsony napján minden családban várják a hírnököt. Azt a férfiembert, aki elsőként lép a házba. A položajnik jó szerencsét kíván a családnak, azok pedig megajándékozzák, pénzzel, kisebb ajándékokkal, gyümölccsel. A karácsony napja, akárcsak a katolikusoknál, vendégeskedéssel telik. Karácsony napján, ezen az egy napon Hristos se rodi (Krisztus megszületett) köszönéssel üdvözlik egymást az ortodox vallásúak. Erre a Vaista se rodi ( Valóban megszületett) köszönéssel válaszolnak, mintegy egymásnak adva tovább a hírt a Megváltó megszületéséről.
