A mindennapi praxisomban, főleg ezekben a téli hónapokban, egyre több beteg fordul hozzám azzal a panasszal, hogy akár több napon át tartó hőemelkedése vagy láza van. Gyakran más kísérő tünetet nem is említenek. Ilyenkor igencsak komoly feladat előtt állok, mivel a láz okát ajánlatos mihamarabb megtalálni, a helyes etiológiai kezelés érdekében, addig is enyhíteni kell azonban a panaszt.
Mi is valójában a láz?
A test megfelelő hőmérsékletét az agyban található hipotalamusz (a test hőközpontja) szabályozza, amely, összegezve a belső és külső hatásokat, kihat a vérkeringésre, a testben lévő víz metabolizmusára és az izzadás folyamatára a szükséges testhőmérséklet elérése érdekében. A láz a testhőmérséklet emelkedése, ami valójában egy tünet, amit kiválthatnak fertőző és nem fertőző betegségek vagy akár külső hatás is (napszúrás, gyógyszerek). A fertőzések mögött állhatnak különféle baktériumok, vírusok, gombák és protozoák. A nem fertőző okok közé tartoznak a rosszindulatú betegségek, autoimmun megbetegedések vagy az idegrendszer hibás működése. A felsorolt okok, betegségek a sejt elhalásához és az immunrendszer (fehérvérsejtek) aktiválásához vezetnek. A vérkeringésbe különböző gyulladási mediátorok szabadulnak, s ezek a hipotalamuszt elérve a hőmérséklet emelkedését okozzák.
Láthatjuk tehát, hogy sok különféle folyamat összegző mechanizmusa okozza a lázat. Magának a láznak a funkciója valójában nagyon hasznos, mivel ilyenkor a szervezet immunrendszere hatékonyabban tud küzdeni a kiváltó ok ellen. Ebből következik, hogy ennek a védekező reakciónak a mindenáron történő elnyomása nem mindig indokolt!
Mekkora is a normális testhőmérséklet?
A testhőmérséklet napi ingadozást mutat, reggel alacsonyabb, és folyamatosan emelkedik, délután 4 és 6 óra között a legmagasabb. Maghőmérsékletet végbélben és a fülben lehet mérni, ami 0,5°C-kal magasabb a hónaljban mért értéknél. Szóval lázmérésnél figyelembe kell venni a mérés helyét és idejét is. Megbetegedés esetén ugyanúgy számolni kell a testhőmérséklet napi ingadozásával, mint egészséges állapotban.
Mi a teendő, ha belázasodunk?
A hőemelkedést nem szükséges csillapítani, mivel az az immunrendszerre nézve hasznos közeget teremt. 38 °C (hónaljban mérve) alatt csak akkor javasolt a gyógyszeres lázcsillapítás, ha egyéb kockázati tényező is felmerül (hasmenés, hányás, kiszáradás, korábbi lázgörcs, szívbetegség stb.). A lázcsillapítást csak 38°C feletti lázesetén kell elkezdeni, de csak akkor, ha a beteg szenved a láztól. Makacs vírusfertőzéseknél (pl. influenza) nem mindig sikerül már az első nap láztalanná tenni a beteget, de ez nem jelenti biztosan egy súlyos kórkép jelenlétét. A megkezdett lázcsillapítást addig kell folytatni, amíg a láz 38°C-ig nem csökken.
A leggyakrabban alkalmazott lázcsillapítókat orvosi recept nélkül lehet beszerezni, mondhatjuk, hogy a mindennapi gyógyszerek közé tartoznak. Igencsak biztonságos a használatuk, feltéve, hogy tartjuk magunkat az előírt utasításokhoz. A lázcsillapító gyógyszerek az NSAIL (nem szteroid tartalmú gyulladáscsökkentő gyógyszerek) csoportba tartoznak, azaz a lázcsillapítás mellett hatnak a fájdalom és a gyulladás csökkentésére is.
A legfontosabb és nálunk is megtalálható lázcsillapítók:
Gyermekek esetében a lázcsillapításra használt leggyakoribb gyógyszerek hatóanyaga a paracetamol és az ibuprofen.
Várandósság alatt lázcsillapításra mindenekelőtt a paracetamol ajánlott, szigorúan a kezelőorvossal való egyeztetést követően. Az acetil-szalicilsav és az ibuprofen, különösen a terhesség utolsó harmadában, nem javasolt! A szoptatás időszakában az ibuprofen vagy a paracetamol alkalmazható.
Külön kiemelném, hogy egyik gyógyszert sem szabad 4-6 órás időköznél gyakrabban használni, de egymást váltogatva igen. Így elérhető, hogy a nehezen csillapítható lázra akár 3 óránként más hatóanyag tartalmú gyógyszert adjunk. Ezeknek a gyógyszereknek az egyidejű alkalmazása viszont nem javasolt!
Milyen formában haszáljuk a lázcsillapítót?
A lázcsillapítók különböző formában, (film)tablettaként, forróitalporként, pezsgőtablettaként, (lágyzselatin) kapszulaként, végbélkúpként, szuszpenzióként is beszerezhetőek a gyógyszertárakban. A felnőtteknél a tablettákat tartják a legkényelmesebben és legegyszerűbben alkalmazható megoldásnak. Csecsemők és kisgyermekek esetében a kúpok, illetve a szuszpenziók közül lehet választani. Májbetegeknél a májkímélő gyógyszerforma, a végbélkúp alkalmazása is megfontolandó lehet.
Lehetséges mellékhatások
Az ibuprofen és az acetil-szalicilsav jellegzetes és viszonylag gyakori mellékhatása a gyomorirritáció, a már fennálló fekély- és refluxbetegség súlyosbodása, és az arra hajlamos egyéneknél gyomor- és patkóbélfekély, különféle gyomor- és béltraktusbeli vérzések kialakulása. Úgyszintén a megegyező hatású gyógyszerek egyidejű használata szintén okozhat gyomorfekélyt, vérzést. Emiatt gyomorsav-túltermelési problémával, refluxbetegséggel küzdő, illetve 65 év felleti betegeknél az acetil-szalicilsav és az ibuprofen helyett paracetamol alkalmazása javasolt.
Nagy dózisú acetil-szalicilsav alkalmazása esetén vesekárosító hatás léphet fel. Károsodott vesefunkció esetén az acetil-szalicilsav helyett egyéb típusú szerrel kell a lázat orvosolni.
A paracetamol túladagolásánál igen súlyos, gyakran visszafordíthatatlan májkárosodás léphet fel (4000 mg felett, ritkán akár a terápiás adagokál is), ami a máj elhalásához is vezethet. Ezért májbetegségben szenvedő betegeknél, krónikus alkoholistáknál a paracetamol alkalmazása kerülendő!
A véralvadásgátlót (pl. acenokumarol, warfarin) vagy a trombózis megelőzésére alkalmas gyógyszert (pl. kis dózisú acetil-szalicilsavat) szedő betegeknél az ibuprofen és az acetil-szalicilsav szedése belső vérzéseket okozhat. Esetükben lázcsillapításra a paracetamol javasolt.
Végül, de nem utolsósorban, magas láz esetén a gyógyszerek mellett ajánlom a fizikai hűtésrejól beváltmódszereket: hűtőtusolást (csakis testmeleg, langyos vízzel) vagy nagy testfelületen alkalmazott (tehát nemcsak a nagyobb ízületekre és homlokra!) langyos vizes, esetleg alkoholos borogatást (azaz a priznicet). A gyógyszeres és fizikális lázcsillapítást együtt alkalmazva a legtöbb makacs láz sikeresen csillapítható. A láz 41°C-ig nem okoz szöveti károsodást, de efelett (hiperpiraxia) már igen, ezért nagyon fontos, hogy lázcsillapítással ez alatt az érték alatt tartsuk!
A folyadékbevitelre ilyenkor külön figyelmet kell fordítani, a megszokottnál nagyobb mennyiségben igyunk teát, szénsavmentes ásványvizet, szörpöt.
Tanácsom, hogy kritikusan (mint már említettem) álljunk a lázcsillapításhoz, tartsunk mindig otthon (lehetőleg többféle hatóanyag-tartalmú) lázcsillapítót, és ha pár nap alatt nem mutat hajlamot a csökkenésre, forduljunk kezelőorvosunkhoz. Ha betartjuk ezeket az utasításokat, garantálom, hogy semmi szükség nem lesz az ecetes homlokborogatásra vagy a talpra kötözött félbe vágott krumplira mint „jól bevált” házi módszerekre...
