2024. április 20., szombat
JUBILEUMI, 70. ÉVFOLYAMÁBA LÉPETT A JÓ PAJTÁS

Él a magyar nyelvű gyermeksajtó ezen a vidéken

Kelepelő, Tábortűz, Tücsök, Irka, Hírhozó, Barkóca, Napsugár, Szivárvány, Diákabrak, Géniusz, Cimbora, Szemfüles – és sorolhatnánk még a barátságos elnevezésű, Kárpát-medencei gyermek- és diáklapokat, melyek közül alig néhány maradt meg a kilencvenes évek rendszerváltásait, háborúit, válságait követően. A mi, vajdasági gyermeklapjaink: az éppen írni-olvasni tanuló legkisebbeket szolgáló Mézeskalács, és a 9-től 15 éves kamaszoknak készülő Jó Pajtás megvannak. Megmaradtak. Megmaradhattak, mert van olvasóközönségük, és van támogatójuk. Mindkettő a Magyar Szó Kft. keretében jelenik meg az MNT őrző-védő szárnyai alatt, miközben jelentős állami támogatásban részesül. De mit érne mindez az igyekezet, ha nem lennének olvasói? Nyilván édeskeveset.

Az olvasók tartották életben mindkét gyermeklapunkat az elmúlt évtizedekben. Az idén 64. évfolyamába lépő Mézeskalácsot, és a nem kevesebb, mint 70. évfolyamába lépő Jó Pajtást.

A jubileumot arra szeretnénk felhasználni, hogy magunkra irányítsuk a figyelmet, hogy tudatosítsuk létünk, meglétünk fontosságát, hogy az eddigieknél is szorosabbra fűzzük a kapcsolatot olvasóinkkal. Igyekezni fogunk továbbá egész évben „melegen” tartani a gondolatot, hogy fogyatkozásunk ellenére él a magyar nyelvű gyermeksajtó ezen a vidéken, sőt egyike a legrátartibbnak, legéletképesebbnek a földkerekségen. Nem túlzás ez az állítás, mert a Jó Pajtás az egyetlen hetente megjelenő magyar nyelvű gyermeklap a világon. Csodával határos, de mi életben maradtunk hét évtizeden át. Pionírújságként indultunk 1947-ben nyolc oldalon, majd 1958-től Jópajtásra, később Jó Pajtásra módosult nevünk, s ehhez ragaszkodunk továbbra is.

Biztató jel, hogy a kereken hetvenedik évfolyamába lépő, ám jubileumát 2017. január 1-jén jegyző Jó Pajtás példányszáma – egyelőre –, nem csökken. Szeretnénk még szorosabbra fonni a szálat az iskolákkal, a pedagógusokkal, nem különben a szülőkkel, akik mindenkor nagy szerepet játszottak abban, hogy olvasóvá neveljük az új nemzedékeket. Mert az írott sajtó ugyan vesztett fontosságából, de hatalmas szerepe van a növekvő nemzedékek intellektuális igényességének és olvasáskultúrájának kialakításában, a világ megértésében. Sajtóberkekben úgy fogalmazunk: olvasó gyermekből lesz a felnőtt újságolvasó. Hadd egészítsem ki, hogy talán nem csak az, hanem tájékozott ifjú és széles látószögű, gondolkodó felnőtt is.

Ahhoz, hogy korosodó és – reményeink szerint – nemesedő gyermeklapunkkal valóban megszólítsuk kis olvasóinkat, nyilvánvalóan a lapot is igazítanunk kell a kor szelleméhez. Szem előtt tartva mottónkat, miszerint az új nemzedékeket anyanyelvi kultúrájuk befogadására és vállalására oktatjuk és neveljük, arra fogunk törekedni, hogy ezt minél emészthetőbbé, befogadhatóbbá tegyük.

A hetvenedik évfolyamába lépett Jó Pajtás ezek szellemében valamelyest megújított köntösben, színesebb kiadásban, új rovatokkal gazdagodva, ugyan csökkentett oldalszámmal, de tartalmában mégsem szegényedve jelenik meg január 21-én, a második félév kezdetén.