Akik a szilveszter, a pótszilveszter és egyéb bulik fáradalmait kiszellőzendő erőt vesznek magukon, és kimennek sétálni a területre, tapasztalhatják, hogy a kihaltnak tűnő határ nem teljesen élettelen. A csapatokba verődött őzeken kívül ugyan kevés élőlényt lehet látni első pillantásra. De a vadászok – mert nemcsak néznek, hanem látnak is – biztosan észreveszik, hogy a rókalyukak már ki vannak tisztítva, és ahogy mifelénk mondani szokták: járatosak. A szukák – mert rókáéknál ők készítik és gondozzák az otthont – már megtették az előkészületeket az idei szaporulat biztosítására. Ha valakit a szürkület kinn ér a területen, biztosan meghallja az epekedő rókalányok paukkolását, ugyanis az idén már elkezdődött a rókanász.
Természetesen ez még nem az igazi, csupán bemelegítésről van szó, még csak néhány tavalyi szuka kezdett tüzelni. Az igazi majd két-három hét múlva következik be, amikor a szukák többsége már javában keresi a fiúk társaságát. Azok pedig ádáz, nem ritkán véres párbajokat vívnak majd egy-egy vörösbundás rókahölgy kegyeiért.
Tény, hogy a tavalyi év kiváló rókaszaporulattal szolgált vidékünkön, így nem ritka az olyan egyesület, amelynek a területén több a róka mint a fácán. Itt van tehát az ideje a nagyszámú rókapopuláció apasztására. Most kell mindent megtenni annak érdekében, hogy a rókák száma a vadgazdálkodás szempontjából elfogadható szintre kerüljön. Ilyenkor kell a rókát vadászni, mert ilyenkor a legjobb a gereznája. A koronaszőrök teljesen kifejlődtek, még nem koptak meg a lyukbajárástól, és még nem tépték meg a párzással járó viadalokon. Másrészt ilyenkor nyílik a legjobb alkalom arra, hogy puskavégre kapjuk a ravaszdikat, hiszen a szerelemittas rókalegények híres óvatossága alábbhagy. Akadnak azonban vadászegyesületek, amelyek vezetése nem néz jó szemmel a rókavadászatra, ezért simán betiltják a tagoknak, hogy a meglevő sűrűket, még talpon levő kukoricásokat meghajtsák rókavadászás céljával. Megtiltják a rókahajtást, hogy a vadászok ne zaklassák a nemes vadat. Ugyanakkor a vadászatot is leállítják, mert nincs vad. Aztán üresen hagyják az etetőket, mert mint állítják: nincs mit etetni. A lekopaszított határból, ahol az etetők üresen állnak, a fácánok beköltöztek a települések parkjaiba és kertjeibe, mert ott nemcsak búvóhelyet, hanem élelmet is találnak. Tehát visszás helyzet állt elő. Panaszkodnak, hogy sok a róka, és ezért nincs fácán meg nyúl; ugyanakkor tiltják a rókahajtást, nehogy ezáltal zaklassák a nemlétező vadat.
Vadászás helyett talán azt tervezik, hogy majd tavasszal – amikor már a szukák világra hozták kölykeiket – méreggel, füstpatronnal, tűzzel-vassal rókamentesítenek, és ezáltal olcsón letudják a „kártékony” vad irtását? Csakhogy ezek a módszerek egytől egyig tilosak. Akárcsak a csalisíp használata fürjvadászaton. A csalisíp említésére csak azért került sor, mert amiatt néhány egyesületet meg személyt már feljelentettek. Ugyanez megtörténhet ha csapdázásra, méreg használatára vagy más tiltott eszköz alkalmazására kerül sor a „kártékony” vad irtásakor.
