2024. április 20., szombat

A lelket is simogatja

Szokott-e jótékonykodni?

 

Ha tehetem, egész évben segítek a rászorulókon: 48 (34%)

Az év végi ünnepek alkalmával mindig: 9 (6,5%)

Csak ritkán, nincs rá lehetőségem: 48 (34%)

Nem, mert magam is segítségre szorulok: 35 (25,5%)

A téli ünnepkör időszakában, karácsony közeledtével mintha erőteljesebben élne a vágy az emberekben, hogy adni, jót cselekedni kívánnak. Talán ezzel egy időben, advent idején a rászorulókban is egyre inkább támad az érzet: itt az ideje, hogy valaki nyújtson segítő jobbot, változáshoz segítse őket. Az új esztendő első napjaiban, amelyeket most élünk meg, szintén sokakban felmerül a változás, a változtatás, az újrakezdés vágya. Ilyenkor születnek az újévi fogadalmak is. Egyeseknek van bátorságuk a tettek mezejére lépni, fordítani életükön, mások kitartóan várják a csodát. Lehet, hogy aktuális körkérdésünk: Szokott-e jótékonykodni? válaszadóinak egyik jelentős hányada (34 százalékuk) is egy-egy nehezebb élethelyzetet vagy fogadalomtételt követően döntött a mellett, hogy ha teheti, egész évben segít a rászorulókon. Célt talált, erőt, vágyat magában annak eléréséhez, lendületet a megvalósításhoz. A tudatosan jó cselekedetet gyakorlók közösségéhez szavazóink másik 34 százaléka elmondása szerint nem tud felzárkózni, hiszen, mint vallotta: lehetőségei nincsenek meg ahhoz, hogy gyakran jótékonykodjon. Hat és fél százalékuk válaszolta, hogy az év végi ünnepek alkalmával tesz azért, hogy valamilyen formában könnyítsen mások életén, 25 és fél százalékuk érzi: nem gyakorol(hat) jótékony cselekedetet, maga is segítségre szorul. A kérdés, a témakör kapcsán érdemes elgondolkodni azon is, hogyan, milyen sokféle módon segíthetünk. Nemcsak pénzadomány útján támogathatjuk ugyanis a rászorulókat. A tárgyi felajánlások mellett időnk, barátságunk, szaktudásunk felajánlásával is jobbá, minőségesebbé tehetjük mások életét. Egy-egy műsoros est szervezése idősek otthonában, kórházakban, a rászoruló személyek lakóhelyén való, takarítással, beszélgetéssel „fűszerezett” látogatás, ételosztásba való bekapcsolódás, vagy például gyermektáboroztatás felajánlása is simogathatja az emberek lelkét. A legtöbb ilyen jellegű felajánlás pedig kevés anyagi jellegű befektetést von maga után. Arra is érdemes hangsúlyt fektetni, ne lépjük túl a jótékonykodás határait. Jól segíteni sem egyszerű, vagyis akképpen jót cselekedni, hogy felelősségünk határait nem átlépve, ne „segítsük túl” a támogatott személyt. Az utóbbi esetben még árthatunk is a rászorulónak, állítják a szakemberek. Be kell látni: a megmentő szerepe és az önző nemtörődömség között sem könnyű megtalálni az egészséges középutat. A szakemberek elgondolkodtató példákkal is előhozakodnak: sokadszor adunk kölcsön barátunknak. Jót cselekszünk ezáltal, kisegítjük őt a bajból, de talán cselekedetünkkel hátráltatjuk barátunkat abban, hogy belássa, el kellene kezdenie takarékosabban élni. Az én néhány hétköznapi hősöm vallomásából, válaszából azonban, amelyet korábban nekem, az újságírónak tettek a kérdésemre: Szokott-e, milyen formában jótékonykodni?, szívesen idézek. Jól segíteni ugyan nem is olyan egyszerű, de akár – hozzájuk hasonlóan – ekképpen is lehet: „Amikor valamiből többet főzök, de nem annyival, hogy elég legyen másnapra, olyankor egy idős, szegény sorsú néninek szoktam elvinni. Legtöbbször a friss ebédet, nem a maradékot. Pénzt adni ritkán szoktam, mert nekünk sem elég. Amikor azonban a faluban gyűjtést szerveztek, mert valakinek leégett a háza, egyértelmű volt, hogy adunk. Az árvízkárosultaknak ruhát, tisztálkodási csomagot küldtünk. Ruhaneműt Moravicára az Otthonba is szoktam küldeni, vagy odaadom valakinek, akiről tudom, hogy szüksége van rá. A gyerekek kinőtt ruháit is továbbadjuk.” Vagy: „Műszaki árucikkek árusításával és szervizelésével foglalkozó üzletláncolatot és szupermarketet üzemeltetek, és vállalkozóként kötelességemnek érzem, hogy lehetőségeinkhez mérten jótékony segítségnyújtást is végezzünk. Többek között az árvízkárosultak felé is ily módon fordultunk, Obrenovacra élelmiszerből és vegyi árúból álló rakományt küldtünk, amikor arra a legnagyobb szükség volt. Természetesen támogatjuk a környezetünkben élő rászorulókat is: jótékonysági rendezvények bevételéhez is hozzájárulunk, tárgyi adományok formájában is vállalunk támogatást”. Egy fiatalasszony ekképpen válaszolt: „Kisgyermekes anyukaként elsősorban a gyerekruhákat csereberéljük a szintén kisgyermekes ismerősökkel. A picik ugyanis olyan gyorsan kinövik azokat, hogy a ruházatnak ideje sincs elhasználódni, viszont igen sokba kerül. Az el nem használt babaételt és tápszert is elajándékoztuk, ne romoljon meg, ha már másnál jó helyen van.” Pedagógusismerősöm így vallott: „Mindenkor adok pénzt a rászorulóknak. Minden gyűjtésben részt veszek, kezdeményezek, legutóbb a vízkárosultak részesültek jótékony segítségben. 31 éve vagyok pedagógus, a gyerekek számomra a legfontosabbak. Összegyűjtött ruhát, kicsiknek játékot adományozok. Könyveket, jegyzeteket is adok, azzal a magyarázattal, hogy nekem több van belőle. Nagyon ügyelni kell arra, nehogy megbántsunk valakit jótékony segítségnyújtásunkkal. Előfordul, hogy ruhákkal teli zsákot teszek ki a kapuba, kis idő után elviszi az, akinek szántam, csendben. A köszönet egy mosoly találkozáskor.”