2024. március 29., péntek
BIRKÓZÁS

A birkózás lassan visszanyeri régi fényét

Zörgő László, az év legjobbjának megválasztott birkózóedző sikeresnek tartja a 2015-ös esztendőt
Zörgő László (fotó: Gergely Árpád)

Zörgő László (fotó: Gergely Árpád)

Hogyan ítéled meg a 2015-ös esztendőt a birkózóklub szempontjából?

– Biztos, hogy nem ez volt a klub történetének legjobb éve, de véleményem szerint az egyik legsikeresebb év az utóbbiak között, annál is inkább, mert két új versenyt, bajnokságot iktattak be, s ezeken is tudtunk bizonyítani. Itt főleg a Balkán-bajnokságról beszélek – ahol ugyan érmet nem túl nehéz nyerni, de aranyat annál inkább, mert török, bolgár, román és moldáv ellenfelek is vannak –, hiszen a kadét korosztályban Polgár Ákos révén aranyérmet is szereztünk, a pionír korosztályban pedig nemcsak érmeket nyertünk, hanem mi voltunk a házigazdája a versenynek. Ez nagyon sokat számít a mögöttünk álló év megítélésében. Szerintem a birkózás lassan visszanyeri régi fényét, hiszen minden korosztályban, így a felnőtteknél is van zentai, nem is egy, akik méltó módon képviselték idén a zentai birkózást. Elég, ha csak Nemes Viktor nevét említem, aki megnyerte a Magyar Nagydíjat, majd bajnok lett az U23-asok Európa-bajnokságán, és az Európai Játékokon ezüstérmet szerzett.

Nemegyszer említetted, hogy vannak „lyukak” a nemzedékek között. Most azt láthattuk, hogy a pionírok előtt óriási munka áll, ha utol akarják érni Európa vagy a világ élmezőnyét.

– Ahogy haladunk lefelé a korosztályokban, mind nehezebb és nehezebb érmet szerezni a versenyeken. Ez magyarázható azzal is, hogy a keleti nemzetek sarjai előbb érnek, de azt sem zárom ki, hogy az edzésmódszeren kell változtatnunk. Megpróbálhatunk más rendszerben dolgozni, de ez egyelőre a jövő titka.

Konkrétan milyen feladatok várnak a klubra?

– Nagy reményeket fűzünk a sportcsarnokhoz, hogy nagy versenyeket tudunk majd rendezni. Januártól egy hónapig Zentán edz majd a szerbiai kötöttfogású válogatott, de nemcsak az, hanem a hírek szerint további öt-hat csapat, beleértve a magyarokat is. Annyira szép és jó ez a mi sportcsarnokunk, hogy biztosan jól érzik majd magukat a fiúk. Gondolok itt főleg a szerbiai csapatra, amelynek 70 százaléka zentai, így a pszichikai hatás sem elhanyagolandó, hogy itthon készülhetnek az olimpiai selejtezőkre. Mi tulajdonképpen csak versenyekre használjuk majd a csarnokot, de jó érzésem van ezzel kapcsolatban, hiszen a Balkán-bajnokságon mindenki elámult a csarnok láttán, mindenki nagyon elégedett volt, mert a szervezés is jól sikerült.

Sokféleképpen lehet megítélni egy város sportját. Zentával kapcsolatban még most is azt mondhatjuk, hogy a község méretéhez képest erős sportélettel rendelkezik. Mi a véleményed az idei évről?

– A birkózásról biztosan tudom, hogy felfelé ívelő pályán mozog. A többi sportággal kapcsolatosan nem vagyok annyira képben, de az érezhető, hogy a másik sikersportág, az asztalitenisz egy kicsit visszaesett. Remélem, hogy a sportszövetség új vezetősége kielemzi ezt, és segítő jobbot nyújt azoknak a kluboknak, amelyek nemzetközi szinten is eredményeket érnek el. Többet erről nem szeretnék mondani.

Az év edzője lettél. Nem az első ilyen titulusod ez, s nyilván nem is az utolsó. Magaddal szemben milyen elvárásokat fogalmaztál meg?

– Az edző mindig többet akar. Van egy feltörekvő nemzedékünk, s ha azzal nem érjük el a jó eredményeket, akkor az kudarcnak tekinthető, bár nem lehet elvárni a fiataloktól, hogy évről évre egyformán jól teljesítsenek. Én abban bízok, hogy a meglévő birkózóink Zentán maradnak, bár úgy néz ki, erősödünk is, mert két versenyzőnk visszatér az anyaegyesületébe. Nem titok, hogy Frísz Krisztiánról és Báló Petarról van szó, akik az olimpia után a Zenta felnőttcsapatát erősítik majd, s így a bajnokságban is van keresnivalónk. A zentaiak természetesen mindig egy újabb bajnoki címről álmodoznak, de reálisan az lehet az elvárás, hogy bejussunk a rájátszásba. Mindez persze akkor valósulhat csak meg, ha az adott ígéreteket be is tartják.