2024. április 20., szombat

Mosolyognak válasz helyett

Négy iskolában kezdte, most már nyolcban vannak diákjai Dékány Adrienn tanítónak, aki Palánkán, Bácson, Vajszkán, Dunacsében, Tóvárosban, Palonán tanítja magyarra a gyerekeket és a felnőttek

Kedvemre való városka Bács. Békés, csendes, kicsiny, mégis városias, ráadásul ritka történelmi jegyeket visel magán. Itt találkoztam Dékány Adrienn szabadkai tanítónővel, aki ezen a vidéken vállalkozott a lehetetlennek tűnő feladatra: magyart tanít.

Dékány Adrienn három év alatt 50-ről 160 százalékosra növelte a tanítói normáját, egy híján kétszáz tanulója van  (Fotó: Nagy Magdolna)

Dékány Adrienn három év alatt 50-ről 160 százalékosra növelte a tanítói normáját, egy híján kétszáz tanulója van (Fotó: Nagy Magdolna)

A tanítóképzőből egyenesen a „mély vízbe”, a délnyugat-bácskai szórványba csöppent fiatal pedagógus három éve folytat napi harcot a „lehetetlennel”. Korántsem eredménytelenül. Gyorsan rájött, hogy a feladat több mint feladat, csaknem küldetés. Bács mellett Palánkán (három iskolában), Vajszkán, Dunacsében (Čelarevo), Tóvárosban (Tovariševo), Palonán (Plavno) tanítja választható tárgyként a magyart az iskola kereteiben, továbbá a felnőttek oktatását is vállalta.

Lehetséges még a magyar nyelvet újraéleszteni ott, ahol már gyakorlatilag évtizedek óta csupán nyomaiban él? Tudja ezt egy ember csinálni? Hogyan?

Adrienn három éve érkezett Palánkára. A szabadkai tanítóképzőben látta meg a szűkszavú hirdetést, a telefonszámot egy papírdarabkán. Jelentkezett, és kiderült, Silling István tanár keresi azt a személyt, aki alkalmas és vállalná ezt a munkát. Hetekig kint állt a hirdetőtáblán a hirdetés, de csak Adrienn jelentkezett. Palánkán kezdte, lakást bérelt. Szerb nyelvtudását alaposan elő kellett vennie, hiszen a gyerekek nem beszélik, sőt, egy-két kivételtől eltekintve nem is értik a magyar nyelvet. Aztán újabb iskolák következtek, Adrienn szülei autót vásároltak lányuknak, hogy ingázni tudjon nemcsak a Szabadka–Palánka útvonalon, hanem azon helységek között is, ahol tanítást vállalt. Három év alatt az 50 százalékos tanári normáról és négy iskolától a vállalkozó szellemű fiatal tanító eljutott a 160 százalékos normáig és dupla annyi iskoláig. Most nem kevesebb mint 199 tanulója van, akik közül jóformán csak egyről mondhatja el, hogy tökéletesen ért és beszél anyanyelvén. Ki tudja, hány kilométert tett meg három év alatt Adrienn Ford Ka típusú autója!?

A tanítónő felsőseivel Bácson (Fotó: Nagy Magdolna)

A tanítónő felsőseivel Bácson (Fotó: Nagy Magdolna)

Palánkán kezdődött minden, ahol csaknem negyven éve megszűnt a magyar nyelvű oktatás. A helybeli VMSZ-elnök, Vladimir Bodor és támogatói a kezdeti ellenállást leküzdötték. Most már a tanítónő kézzelfogható sikerét az iskolaigazgatók is megerősítik, legalábbis a megkérdezett iskolákban: a palánkai Szent Száva és a bácsi Vuk Karadžić iskolában. Sőt, Adrienn segítséget is elfogadna, hiszen a munkanap reggeltől késő estig tart, ezenkívül továbbtanuláson, doktori képzésen töri a fejét. Igazán kár lenne abbahagynia a tanulást, de a tanítást is. Ő egymagában azonban kevés ehhez a munkához.

Mégis miben rejlik a siker titka?

– A gyerekek nagy érdeklődést mutatnak a magyar nyelv iránt, több olyan diákot tanítok, akinek nincs magyar felmenője. Legtöbben vegyes családból származnak, de nem találkoztak a magyar kultúrával, a nyelvet nem beszélik, legfeljebb hallottak valamikor valakit magyarul beszélni. Véleményem szerint a magyar állampolgárság megszerzése volt perdöntő abban, hogy ekkora érdeklődést tanúsítanak a délnyugat bácskaiak a magyar nyelv tanulása iránt – véli Adrienn.

Tekintettel arra, hogy ezen a vidéken a kevés megmaradt magyar nemzetiségű lakos jelentős része nem beszéli anyanyelvét, joggal merül fel a kérdés, hogyan viszonyulnak a nemzeti hovatartozás kérdéséhez, vagy miként kezeli őket a többségi nemzet. Sajnos arra is van példa, hogy a kisebbségbe szorultak szégyenllik bevallani nemzeti hovatartozásukat. Adrienn szerint erre a vidékre ez nem jellemző. Ha vannak/voltak is kezdeti nehézségek, vagy ellenállás a magyar oktatást illetően, fontos az, hogy megindult egy folyamat, ami az ott élőket remélhetőleg közelebb hozza a magyar kultúrához.

Ez itt a Jó Pajtás, a vajdasági magyar gyerekek lapja. Bácson mikor lesznek olvasói?  (Fotó: Nagy Magdolna)

Ez itt a Jó Pajtás, a vajdasági magyar gyerekek lapja. Bácson mikor lesznek olvasói? (Fotó: Nagy Magdolna)

A csaknem kétszáz tanuló fokozatosan szokik a magyar nyelvhez, közösséghez, meg kell ismerniük történelmünket, hagyományainkat. És ez, ha lassan is, de eredményre fog vezetni, állapítjuk meg a tanítónővel Bács központjában. A kávéházban ülők fülét is megütötte a beszédünk. Egy korosodó nő odaszólt: Magyarul beszélnek? Én is magyar vagyok – hosszasan nézett ránk, majd folytatta a társalgást környezetével. A helybeli iskola felsősei kevésbé nyitottak. Ha magyarul kérdezik őket, válasz helyett csak mosolyognak. Közülük alig valaki dicsekedhet magyar felmenőkkel. Adrienn szerint a gyerekek valóban előítélet nélkül érkeznek a magyar órára. Van, akit küldenek, van, aki magától jön, mert érdekli az új választható tantárgy, vagy a nyelvek. – Sokszor azt tapasztalom, hogy azzal hivalkodnak, kinek van több magyar felmenője. Teszik ezt akkor is, ha nem beszélik a nyelvet. Furcsa ez, de hogy szégyellnék a magyart, azt igazán nem mondhatom.

A tanulók az órán szinte kizárólag szerbül beszélnek, vagyis inkább énekelnek. A zenének felszabadító hatása van. Ahhoz azonban, hogy a gyerekek azonosulni tudjanak a magyar közösséggel, fontos, hogy az iskolán kívül is találkozzanak a kultúrával. Vagyis az oktatás, művelődés terén nagy szerepe van a helyi művelődési egyesületnek, mint ahogyan a táborozásoknak, kirándulásoknak, az ünnepek megtartásának, és a megkezdett út további, kitartó taposásának.