2024. április 24., szerda

A megoldhatatlan feladat

A tv-illetékkel kapcsolatban nem az a probléma, hogy feltehetőleg január 1-től háztartásonként havi 150 dinárral kell hozzájárulnunk a közszolgálati adók pénzeléséhez, hanem az, hogy az államvezetés megfutamodott. Az év közepén elfogadott vonatkozó törvényt, amelynek értelmében a közszolgálati adókat 2016. január 1-től kizárólag a polgárok fizette havi illetékből működtetnék, nemrégiben módosították. Még azt megelőzően, hogy a jogszabályt alkalmazni kezdték volna, tehát esély sem volt annak bebizonyosodására, hogy a jogszabály rossz, vagy alkalmazhatatlan, vagyis indokolt a módosítás. A módosítást a tehetetlenség és a népszerűtlen, közfelháborodást okozó intézkedések megejtésétől való zsigeri rettegés kényszerítette ki. Mert ez az államhatalom mindig is a populizmusra épített, így miért ne tenné most is, amikor egyre közeledik a választások időpontja – legalábbis tartományi és helyhatósági szinten biztosan.

Az egyik ellenzéki párt köztársasági parlamenti képviselője nyilatkozott arról, hogy nagyon meglepte, amikor az utóbbi napokban szinte úton-útfélen a tv-illeték kapcsán elegyedtek vele beszédbe a polgárok. Bár a parlament aktuális ülésén például a földtörvényhez hasonlóan fontos jogszabályok is napirenden szerepelnek, az emberek legtöbbjét mégis a havi 150 dináros kiadás aggasztja. Az előfizetéssel kapcsolatos ellenkezés a nemzeti kisebbségek vonatkozásában különösen érthetetlen, hiszen a tartományban a Vajdasági Rádió és Televízió egyedüliként sugároz műsort öt kisebbségi közösség nyelvén, és a Vajdaságban befizetett illeték hetven százaléka a VRTV-hez kerül. A magyarság vonatkozásában a VRTV magyar adásai különösen fontos tájékozódási lehetőséget jelentenek azokban a régiókban, ahová még nem jutottak el más, magyarul tájékoztató csatornák. Megtartani azt, amink van, sokkal egyszerűbb, mint visszaszerezni azt, amit elvesítettünk. Egyébként is, ha a közszolgálati adókat teljes egészében a költségvetésből finanszíroznák, az is a mi pénzünk lenne.

A tv-előfizetés intézményét 2002-ben vezették be. A szóban forgó kötelezettség soha nem élvezte a többség támogatását. A legsikeresebb években a háztartásoknak a 64 százaléka fizette rendszeresen az előfizetést. A hanyatlás 2008-ban kezdődött. Ettől kezdve egy-két éven belül az előfizetést már csupán a polgárok 30 százaléka fizette. A regionális megosztottság is éles volt: 2012 elején Belgrádban a háztartások 67 százaléka fizette az illetéket, Újvidéken 52 százaléka, Kragujevacon a háztartások 30 százaléka, Preševo-völgyében viszont akkor már 0 százalékot jegyeztek. A laikusban felmerülhet a kérdés, hogy ha volt egy törvényben szabályozott kötelezettség, amelynek a polgárok többsége nem tett eleget, akkor az illetékesek miért nem tették meg a kellő lépéseket és hajtották be az elmaradásokat. Azért nem, mert a vonatkozó törvényben nem rendelkeztek a kényszerítő mechanizmusokról, vagy a megfizettetésről. Az SZRTV először Čačakon indított bírósági eljárásokat a tartozók ellen. Az ügyekben eljáró bíróság eljárási okokra hivatkozva az SZRTV mind a 311 keresetét elvetette. A közszolgálati adó ezt követően már nem is indított eljárást a tartozók ellen.

A törvényhozás ezúttal sem gondolt a kényszerítő mechanizmusokra. Legalábbis egyelőre nem. A parlament előtt lévő törvény egyedül arról rendelkezik, hogy az illetéket, a korábbiakhoz hasonlóan, a háztartások villanyszámláján tüntetik fel, a nemrégiben elfogadott, a végrehajtásról szóló új törvényben sem tértek ki erre a témára. Ha tudjuk, hogy korábban ez a módszer egy évtizeden át nem működött hatékonyan, nem világos, hogy az államvezetés miért feltételezi, most majd mindenki eleget tesz törvényes kötelezettségének.

Persze mindig vannak olyanok, akik magukat minden megmondhatójának tartják. Ezek az emberek most kifejtették, ha valaki nem fizeti az illetéket, azt a Szerbiai Villanygazdaság lekapcsolja a villanyáram hálózatról. Laikusként felmerül bennem a kérdés, hogy vajon hogy lehet megvonni valakitől azt a szolgáltatást, amelynek az árát becsületesen megtéríti és amelyre vonatkozóan szerződést írt alá az adott állami vállalattal egy egészen más szolgáltatás miatt. Erről persze majd a jogászoknak kell véleményt alkotniuk. Jogász ismerősöm hosszasabb elemzés nélkül annyit megelőlegezett, sok minden függ majd attól, hogy az illetéket hogyan – különálló tételként, vagy az elfogyasztott villanyáram árának a részeként – tüntetik fel a számlán. Bárhogyan is legyen, a tv-illeték kérdése még biztosan hosszú ideig téma lesz, legalábbis addig biztosan, amíg a törvényhozás nem rendezi ezt a kérdéskört, annak minden egyes elemére kitérve. Mert akármennyire is hihetetlen, de ez nem egy megoldhatatlan feladat, elég csak megnézni a környező országokat. Nincs másra szükség, csak akaratra, következetességre és körültekintésre.