2024. április 20., szombat
DAKAR 2016

„Bárhogy is, de célba kell érnem”

A szabadkai Saghmeister Gábor Szerbia egyetlen Dakar-résztvevője lesz 2016-ban, a motoros immár kilencedik alkalommal indul a világ egyik legembertpróbálóbb raliversenyén. A két országot, Argentínát és Bolíviát átszelő megmérettetés január 3-án rajtol Buenos Airesből és január 16-én ér véget Rosarióban.

Saghmeister korábban a szlovén Miran Stanovnikkal versenyzett egy csapatban, de mivel a csapattárs most nem indul a Dakaron, a szabadkai motoros engedett a hívó szónak és átpártolt az erdélyi Gyenes Emánuel által indított Avtonet Racingbe, ahol elmondása szerint külön szerelője lesz, a kommunikáció is zökkenőmentes lehet majd, hiszen mindenki magyar a csapatban.

Saghmeister egyre inkább érzi testében az utóbbi évek sérüléseinek következményeit, ennek ellenére még a 2017-es Dakaron is részt kíván venni, hogy legalább tíz motoros részvétellel büszkélkedhessen, később pedig azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy átüljön egy négykerekűbe, és autóval is végigmenjen a versenyen.

• Jelentős változások történtek körülötted: új csapatban, új stábbal indulsz Dél-Amerikában. Minek köszönhetők ezek a változások?

– Megváltozott a csapatom, mivel Miran Stanovnik, a 18-19 Dakart teljesítő eddigi csapattársam nem indul többet a Dakaron, én pedig a német csapat kapcsán néhány dologgal elégedetlen voltam, amik indokolták a döntést, hogy átmenjek a romániai Gyenes Emánuel csapatába, az Avtonet Racingbe. Ez a csapat már csak abból a szempontból is jó, hogy mindenki magyarul beszél, hasonló kultúrkörhöz tartozunk. Nagyon fontos egy ilyen hosszú, lélekölő versenyen, hogy a csapattagokkal minél jobban megértsük egymást, hogy a szokásaink is hasonlóak legyenek. Gyenessel is jól megértjük egymást, nem kell neki magyaráznom bizonyos dolgokat, érti, mire gondolok. Mondta is, amikor felmerült az új csapat megalapításának ötlete, hogy már akkor eldöntötte, hogy engem is igyekszik elhúzni abba a csapatba, mert számára nagyon biztos versenyzőnek tűnök, aki végigcsinálja a Dakart, hacsak nem jön közbe valami krach – pl. kéztörés vagy motorhiba. Ő valamivel gyorsabb versenyző, mint én, szüksége van egy olyan motorosra, aki nem sokkal, mondjuk 10-15 perccel lemaradva követi. Miran Stanovniknak is sokat számított annak idején, hogy volt valaki, aki biztosan jött mögötte.

Gyenes egyébként tavaly 21. volt a Dakaron, most a 15. helyig szeretne előrelépni, ami kemény munkának ígérkezik, és rengeteg kockázattal jár. Mellette én indulok, tehát két versenyző alkotja a csapatot, ezenkívül mindkettőnknek lesz külön szerelője – az előző csapat stábjában csak egy szerelő dolgozott –, illetve van egy újszerű állapotú, négykerék-meghajtású Mercedes Printer szervizautónk, ami teljes Dakar-eszköztárral van felszerelve. Ezenkívül van két sátrunk is, egy-egy Gyenesnek és nekem, valamint egy-egy szerelődobozzal is rendelkezünk. Tényleg jól össze van rakva a csapat.

Afféle lelki támaszként, szurkolóként elkísér a fiam, Ricsi is, illetve médiakísérők is utaznak velünk, az RTS részéről ismét Predrag Milinković tudósít a helyszínről, míg a Vajdasági TV képviseletében Törőcsik Nagy Tamás kel útra.

Súlyos kéztöréssel kezdődött az éved. Volt-e fennakadás emiatt a felkészülésedben?

– Több csont is eltört a kézfejemben. Márciusban azonban már félsérülten kijutottam a rali-vb-re, Abu-Dzabiba, ahol az állapotomhoz viszonyítva jól szerepeltem, a 20. helyen zártam – egészségesen talán a 16–17. hely lett volna reális. Az MX3-as kategóriában megnyertem az országos bajnokságot, ráadásul úgy, hogy az összes futamon diadalmaskodtam. Horvátországban erős mezőnyben második lettem az összes kategóriát figyelembe véve, ott is jó versenyt futottam – a horvátoknál komolyabb a mezőny, mint Szerbiában. Elmondhatom tehát, hogy a kezem rendbe jött, a régi éhségem és önbizalmam továbbra is megvan, akárhová megyek, hiszek abban, hogy a legjobb lehetek, mindenkit le akarok győzni, és képesnek is érzem rá magam. Az élet minden területén sok múlik a bátorságon, a vállalkozókedven, azon, hogy bevállal-e az ember valamit, vagy inkább megfutamodik. Sokszor arrogánsnak is tartanak e miatt a hozzáállásom miatt, de legtöbbször ezt az irigység mondatja az emberekkel.

Az edzésmódszereiden változtattál-e az utóbbi időben?

– Nagyon sok dolgon nem változtattam. Személyi edzővel dolgozom, de az utóbbi időben már érzem, hogy jócskán igénybe vettem a testem. Eléggé össze vagyok törve, a két évvel ezelőtti bukásom óta a bal vállamban hét csavar van, ami miatt jobban megerőltettem a jobb vállam. Most a jobb vállamban is érzek fájdalmakat megterhelés esetén. Működik mindenem, de egy komolyabb nyújtógyakorlatnál, egy fekvőtámasznál vagy egy felhúzódzkodásnál már nem olyanok a vállaim. A motorozásban ez nem zavar, akkor viszont problémát jelenthet, ha bukásnál azt a 160-170 kilós motort fel kell emelni. Éppen ezért úgy érzem, hogy a korábbiaknál valamivel elővigyázatosabbnak kell lennem, mert bárhogy is, de be kell, hogy érjek idén a célba.

Ez lesz a kilencedik Dakar-részvételed. A tizediket még mindenképp vállalod?

– Ha szeretném folytatni ezt a Dakar-pályafutást, idén is célba kellene érnem. Mindenképpen szeretnék tíz részvételt, az már egy komoly mérföldkő lenne. Persze, utána sem szeretném abbahagyni.

Tíz motoros Dakart követően kipróbálnád négykerekűben is magad?

– Igen, meglehet, hogy átülnék egy autóba, egy Toyota Land Cruiserbe, a szériaversenyzők közé. Nagyon sok motoros tér át huzamosabb idő után autóra, elég csak Cyril Despres-re, Stéphane Peterhanselre vagy Jacek Czachorra gondolni. Egy motorosból sokkal könnyebben lesz autós, mint fordítva. Több mint kétmillió kilométer van mögöttem, úgyhogy szerintem autóban is feltalálnám magam, nem hiszem, hogy bármiféle fennakadás lenne e téren. Habár még soha nem autóztam dűnék között, tehát olyan helyekre kellene elmennem, ahol ilyen körülmények közt lehetnék, pl. Marokkóba, Tunéziába, az Egyesült Arab Emírségekbe. Meg természetesen egy ilyen ötlet megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges lenne egy jó navigátor – habár azt tudnék már most, biztosan találnék megfelelőt.

Mindig rendkívül határozottnak, már-már megtörhetetlennek tűnsz. Részesülsz esetleg mentális felkészítésben is?

– Nem, mert fejben én elég erős vagyok. A válsághelyzetekben nem pánikolok, föltalálom magam. De azt meg kell hagyni, hogy jó érzés, ha tudod, hogy valaki, akit ismersz, biztonságos távolságból követ, vagy ha tudod, hogy magyar autósok vannak mögötted.

Vannak az embernek rossz napjai, amikor a legtöbben feladnák a versenyeket, én ilyenkor sem hátrálok meg. Abu-Dzabiban is rosszul voltam, hánytam többször is egy nap folyamán, de míg többen föladták hasonló állapotban, én befejeztem a versenyt.

Van-e valami konkrét célkitűzésed a 2016-os Dakarra?

– Megnéztem a startlistát, sok versenyzőt is ismerek, kb. a képességeikkel is tisztában vagyok, ezek alapján úgy érzem, hogy ha minden rendben zajlik, az 50–60. hely között zárhatok. Mindez attól is függ, hogy milyen tempót tudok diktálni. A Dakaron egyébként nagyon fontos, hogyan startolsz el, hogy az első napokban hogyan tudsz menni. Mert nem mindegy, hogy az első 2-3 napban a 40–50. hely környékén állókkal tempózol egy-egy gyorsasági szakaszon, vagy lecsúszol a 70–80. helyre, és kerülgetheted a lassabb versenyzőket, akik ráadásul óriási füstfelhőket húznak maguk után – a látási viszonyok miatt az előzésekre is jobban kell figyelni, sok-sok időt elvesztegethet az ember. Ezek az elvesztegetett másodpercek-percek aztán összeadódnak, és mindjárt félórás mínuszban van a versenyző. Ezért igyekszem én legalább az első 40–50 között menni, hogy ilyen problémák viszonylag ritkán hátráltassanak. Viszont ott van a másik oldalon, hogy nem szabad túlzásba vinni a tempót sem, mert akkor ugyanúgy járhatok, mint tavaly. Egy bukás vagy sérülés pedig tönkreteheti az egész versenyt.

Biztosan tanulmányoztad már a rátok váró versenytávot. Milyen Dakarra számítasz?

– Néztem a pályát, igen gyorsnak és nehéznek ígérkezik a mostani Dakar. Lesznek a programban rendkívül nehéz napok, amikor Bolíviában 4500 méter tengerszint feletti magasságba is fel kell kapaszkodnunk – a ritka levegő nem is egészségi állapotunk miatt lehet probléma, hanem a motor karburációja miatt, mert ha a motornak nincs ereje, sok hegyet nem tudok megmászni egyből, hanem többször kell próbálkoznom, vagy megkerülni kényszerülök. Az ilyen helyzetekben is értékes perceket veszíthet a versenyző, minden lehetséges módon igyekszünk elkerülni ezeket a szituációkat.