Parti János 1932-ben született Budapesten. Gyerekkora óta fogékony volt a sportok iránt, igaz, pályafutását a jégen kezdte, gyorskorcsolyázóként, majd rövid ideig jégkorongozott. Nyaranta ugyan a Dunán hobbiszinten kajakozott is, de versenyszerűen csak tizenhét éves korában kezdett el ezzel a sporttal foglalkozni. Edzője, Söptei Róbert a Városi Tanács Sport Klubban gyorsan rájött arra, hogy a fiatalember kenuban nagyobb sikerekre képes. Tanácsára Parti hajót váltott, s a döntés helyességéről hamarosan mindenki meggyőződhetett. Tehetségének, szorgalmának és hihetetlen munkabírásának köszönhetően egy évvel később klubjában már a legjobbak között tartották számon.
Alig múlt 19 éves, amikor 10 000 méteren megnyerte első felnőtt országos bajnokságát. Egy évvel később kiderült, hogy nemcsak a maratoni, hanem az 1000 méteres távon is a legjobb tud lenni. A sikerek meghozták a várt eredményt, meghívót kapott a válogatottba, sőt 1952-ben kiutazott a helsinki olimpiára is. A húszéves fiatalember bemutatkozása rendkívül jól sikerült az ötkarikás játékokon, hiszen 1000 méteren ezüstérmes lett. Egyedül a kor legjobb kenusa, a csehszlovák Josef Holoček tudta megelőzni.
A helsinki tapasztalatok után még keményebb edzésmunkába kezdett, hogy fizikumát tovább erősítse, egy évre a jégkoronghoz is visszatért, az 1952/1953-as idényben az első osztályban játszott. Mindennek meg is lett az eredménye, hiszen a következő évben ismét országos bajnokságot nyert 1000 méteren. Magyarországon ekkor már egyértelműen őt tartották a legjobb kenusnak, s ezt hűen tükrözte a pályafutása során megszerzett 19 bajnoki arany is. 1954-ben Mâconban világbajnokságot nyert 1000 méteren. Ugyanakkor a sikerek nem szédítették meg. Az edzésekkel és a versenyekkel párhuzamosan tanulmányait sem hanyagolta el, 1955-ben az Idegen Nyelvek Főiskoláján angol sajtó szakos fordítói diplomát szerzett. 1956-ban Melbourne-ben a hosszabb távon indult az olimpián. Ezúttal a román Leon Rotman mögött lett második. Ellenfele kiváló formában volt, hiszen 1000 méteren is a legjobbnak bizonyult. Parti ezúttal sem keseredett el, egy évvel később a genti Európa-bajnokságon visszavágott Rotmannak. Két évvel később Duisburgban ismételten a kontinens legjobbjának bizonyult.
Az 1960-as római olimpián 10 000 méteren már nem rendeztek versenyt, Parti így 1000 méteren indult. Ezúttal előfutamokat is tartottak a döntőbe kerülésért. A második előfutamban nem mindennapi izgalomra lehetett számítani, hiszen ebben indult Rotman és Parti is. A nagy ellenfél a táv kétharmadáig magabiztosan vezetett, ekkor azonban Parti hajrázni kezdett, s végül elsőként jutott át a célvonalon. Rotman végül annyira elkészült az erejével, hogy csak negyedik lett, de egy vigaszfutamban ő is beverekedte magát a döntőbe. Parti az edzéseken és az előfutamban is nagy feltűnést keltett fehér sapkájával. A magyar tévé riportere, aki messze távolból, a monitor segítségével közvetítette a döntőt, fel is szólította honfitársait, hogy a fehér sapkás versenyzőt kövessék, hiszen ő a sokat ünnepelt bajnok. Igen ám, de Parti közvetlenül a döntő előtt levette az ismertetőjegyét, amiről a riportert elfelejtették tájékoztatni. Még nagyobb kavarodás lett abból, hogy a szovjet Szilajev megirigyelhette a sapkát a magyartól, mert ezúttal ő indult egy Partiéhoz hasonló fejfedőben. Óriási öröm tölthette el a tévénézőket, ugyanis a fehér sapkás a rajtnál az élre vágott, s az utolsó 100 méterig magabiztosan ott is haladt. A hajrában azonban mindjobban megközelítette egy hajó, sőt közvetlenül a cél előtt meg is előzte. A riporter és a nézők szomorúsága csak rövid ideig tartott, hamarosan kiderült, hogy Parti győzött, ezúttal fehér sapka nélkül.
Megvolt a hőn áhított olimpiai arany, s mindez további lendületet adott Partinak, aki 1961-ben Poznańban 10 000 méteren ismét Európa-bajnokságot nyert. 1965-ig versenyzett, ezzel párhuzamosan tanulmányait is folytatta. 1963-ban a Testnevelési Főiskolán kajak-kenu mesteredzői, 1968-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen jogi oklevelet szerzett. 1962 és 1970 között a Sporthajóépítő Vállalat igazgatója és csónaktervezője volt. Ezt követően 1971–77-ben a Budapesti Honvéd edzője volt. 1977-ben a magyar kajak-kenu válogatott szövetségi kapitányának nevezték ki. Ekkoriban vált Magyarország a sík vízi szakágban az egyik legeredményesebb nemzetté. Bár kiválasztottjai az 1988-as szöuli olimpiáról is két aranyéremmel tértek haza, a játékokat követően váratlanul menesztették. Ezt követően a csalódottságát leplezni nem tudó Parti külföldre távozott, és az iráni, majd a kanadai kajak-kenu válogatottnál dolgozott szaktanácsadóként. 1992-ben visszatért, és pályázott a Magyar Kajak-kenu Szövetség elnöki posztjára. Ekkor végül alelnöknek választották meg. 1999-ben halt meg Budapesten.
