Nagyanyáink kukoricacsuhéból fontak gyönyörű kosarakat és lábtörlőket – a papírfonás, amit mostanság egyre többen sajátítanak el autodidakta módon, akkoriban még nem volt divatban. Napjainkban szebbnél szebb használati és dísztárgyak születnek újságpapírból, főleg tárolók és kosarak készülnek, de némi ügyességgel és kreativitással falióra, ékszer, táska, sőt karosszék, lámpaernyő, pad, kisebb szekrény is kikerülhet az ügyes papírfonó kezei közül. A papírfonás egyszerű és környezetbarát technika, amivel egy kis alkotómunkával olyan értékes kincsek készíthetők, amelyek a megszólalásig hasonlítanak a nádból fonott testvéreikhez. Ehhez mindössze néhány szemétre szánt újságra, vonalzóra, ollóra, ragasztóra, hurkapálcára vagy hústűre, ragasztópisztolyra és kartonlapra van szükség. No és némi türelemre.
Az óbecsei Berkes Annamária három éve foglalkozik papírfonással, azóta nem múlik el nap, hogy ne ülne asztalhoz azért, hogy fonjon, vagy vesszőket készítsen elő.
– Az interneten láttam meg először egy papírból font kosarat. Mivel szeretek kézimunkázni, arra gondoltam, nem lehet ez nagy kunszt, megpróbálom. Készültek a kosarak, a falidíszek, jöttek az ötletek, kaptam a tippeket. Ma már vidékről is vannak megrendelőim – mondja Annamária.
A papírfonás technikailag nem különbözik a klasszikus vesszőfonástól, a sínek között oda-vissza kell vezetni a szálat, de Annamária szerint a papírral finomabban kell bánni, mint a vesszővel – minden hajlításnál érezni kell azt, hogyan alakul ki a forma. Ő először alapokra – dobozokra, kosarakra, edényekre – dolgozott, most már csak elvétve van szüksége ilyen segítségre.
Egy fonott papírkosár megalkotása két nagy lépésből áll, a papírvessző elkészítéséből, majd a fonásból. A papírvessző készítése meglehetősen egyszerű, csupán egy hosszú hurkapálca, olló, vonalzó, papírragasztó kell. A papírcsíkokat átlósan és jó szorosan fel kell tekerni a hurkapálcára, a végét papírragasztóval kell fixálni, majd a hurkapálcát ki lehet húzni a csőből. A kész csövek akrilfestékkel is lekenhetők, ez egységes, szép külsőt ad, és erősebbé is teszi az alapanyagot. A második felvonáshoz, azaz a fonáshoz egy erős alap szükséges, erre jönnek a hagyományos kosárfonásból ismert peddigsínek szerepét betöltő csövek, amelyek közül az egyik a fonószálként szolgál. Festeni már a pálcákat is lehet (ekkor ez egyben keményítés is), de ha a legvégén festi be a kész tárgyat, akkor Annamária külön keményíti az elkészült tárgyat.
Húsvét, advent, karácsony nála a főszezon, de újabban a Bálint-nap vagy a halloween is ad neki munkát. De nem csak alkalmi tárgyakat készít, a nyuszik, kopogtatók, adventi gyertyatartók, szívek és tökök mellett készített már macskaházat, virágkaspót, kínáló-, gyümölcs- és piaci kosarat, italtartót, díszkalapot. Bár a papír viszonylag kényes anyag, ezek a fonott papírtárgyak kifejezetten strapabíróak.
– Nekem öröm ez a munka, és mindig keresem az újdonságokat benne. A díszítésről a virágkötő lányomtól tanulok sokat, és sok ötletet, fogást lesek el a világhálóról. Oroszországban, Csehországban, Lengyelországban nagyon szépen dolgoznak egyesek, ők különleges technikákat használnak például a kosarak széleinek az eldolgozására, de nagyon izgalmas mintákat is bele lehet szőni a fonásba. Ami nagy vágyam: szeretnék egy szép, fonott fiókos bútort készíteni – mesél a terveiről a papírfonó.
Annamária mindennap kezébe veszi a papírt, ha nincs épp teljesítendő kívánság, akkor a vesszőket készíti elő. Olykor azonban váratlan rendelésnek is eleget kell tennie – ilyenkor például a sütőben kell gyorsan készre szárítania a húsvéti ajándéknak szánt, papírból font tapsifülest.
(Az írás Üveggolyó mellékletünkben jelent meg.)
