Bácskai diákok a Cenk csúcsán

Mák Ferenc

2015. december 19., 18:19 >> 2015. december 19., 19:19

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Nemcsak a brassói szász közösség adott olyan kiváló tudósokat a hajdani Bács-Bodrog, Torontál és Krassó-Sörény vármegyéknek, mint Téglás Gábor archeológus, akinek neve a délmagyarországi római limesek történetének és régészeti emlékeinek föltárása révén vált ismertté, vagy Herrmann Antal és Wlislocki Henrik néprajztudósok, akiket tájainkon az etnográfia első jeleseinek sorában tartunk számon, s akik mindahányan jelentős szerepet játszottak tudományos életünk fölvirágoztatásában, a sejtelmes és titokzatos kelet-erdélyi város maga is utazásra csábította a délvidéki vármegyék magyar polgárait. A XIX. század utolsó évtizedeiben, a Bácska és a Bánság polgárai életviteléhez már szorosan hozzátartozott a Herkulesfürdőben, Abbáziában, a Magas-Tátrában, esetenként – ha az egészség úgy kívánta – Karlsbadban, vagy valamelyik, a Monarchia területén éppen divatos fürdőhelyen néhány nyári hónapot eltölteni. Ilyenkor a napi- és hetilapok tárcarovata megtelt fürdői levelekkel, melyekben a polgár az élményeiről adott számot. Mi több: Wlassics Gyula 1895-ben vallási és közoktatási miniszterré történt kinevezését követően első rendeleteinek egyikében az iskolai kirándulások szerepét és jelentőségét hangsúlyozva kiemelte, a hazafiúi nevelés szempontjából elengedhetetlen, hogy a javasolt éves kirándulások alkalmával a tanulók tekintsék meg Magyarország nevezetes történelmi helyszíneit, általában fordítsanak gondot a nemzet történelmi múltjának, az ország néprajzi viszonyainak, más vidékek lakossága szokásainak, életmódjának megismerésére. Használják fel a kirándulásokat arra is, hogy a magyar vidékek gyerekei találkozhassanak a más nyelvet beszélő honfitársaikkal.

Avar Gyula, az újvidéki magyar polgári iskola tanára – lévén maga is megszállott természetimádó – 1907 tavaszán szervezte diákjai számára az első országjáró körutat, melyről Kirándulás a Magas-Tátrába címmel maga közölt összefoglalót az iskolai értesítőben. A következő évben, 1908 tavaszán az Adriára utazott a gondjaira bízott növendékeivel, és feledhetetlen élményekről Fiumei tanulmányutunk címmel közölt beszámolót. 1909-ben azután Avar tanár úr Erdélybe vitte a diákjait, s az Erdélyi tanulmányutunk című beszámolójából kitűnik, a táj szépsége mellett mélyen átélték a történelmi idők emlékeit őrző városok tapintható csodáinak varázsát is. Kolozsvárott a Szent Mihály-templom, a körülötte található impozáns épületek látványa, Mátyás király szobra és szülőháza töltötte el lelkesedéssel a kirándulókat. „Én is Mátyás korát idézem magam elé – írta Avar Gyula –, elgondolkodván: amely nemzetnek ily kiváló emberei vannak, annak élete halhatatlan.” Brassóba érve, a Cenkre kapaszkodva, a természet szépsége késztette megszólalásra az élménybeszámoló íróját: „A levegő üdítő, s jótékonyan járja a tüdőt. Egy óra út után fenn vagyunk a Cenk tetején. Itt emelkedik az ország határát figyelő Árpád szobra. Ő is hosszan, elmerülve néz egy irányba, mi is. Mélyen alattunk nyüzsög a város népe, s hegyek közé szorulva, házak csillognak a napfényben: kelet felé a csángó falvak, s dél felé a brassói havasok gyönyörködtetnek. Fokozatosan emelkednek a hegyláncok, míg legmagasabbja fehéren csillog a távolban: a Bucses.” Az út egyre szebb, egyre elragadóbb lesz: jobbról a Keresztény havasok, balról a Nagykőhavas ostromolják az ég kárpitját. „A völgy alján havasi legelők zöldellnek, odább a fenyves sötétlik. Feljebb és feljebb a havasok csúcsa felé eltörpülnek a fák, s végül sziklásan, kopáran törtetnek a csúcsok az ég felé, ahol már a hó is megmarad nyárig, sőt némely helyen el se olvad. […] A mellettünk csörgő Tömös patak mind mélyebbre kerül, s medrében összeszorulva nagy lármásan siet lefelé.” Mindenütt, amerre a diákjaival megfordult – később a Balatonon és az Al-Dunán is – egyszerre csodálták meg a táj érinthetetlen szépségét, és az emberi kultúra teremtő nagyságát. Avar tanár úr a történelmi Magyarországon tett kirándulások során arról győzte meg a diákjait, hogy az emberi szív és a lélek is úgy nemesedik, ha mennél többször, s mennél gyakrabban lesz tanúja az elévülhetetlen, az örök szépnek. Minden kirándulásuk során valamit hozzátettek a történelmi emlékezethez. 1911-ben ismét a Magas-Tátrában járva vetette papírra: „Egymás után tűnnek föl Szepesolaszi, Szepes-vár, s az apróbbnál apróbb községek, mind a Hernád mellett. Ez már a szorgalom, a munka hazája. Itt laknak a cipszerek, kik amióta bejöttek, hazafiasságban, becsületességben, szorgalomban szinte utolérhetetlen példákat adtak.” Kell-e tanárnak és diáknak szebb példa a reményteli jövőhöz?


!A cikkhez nem tartozik képgaléria.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége