A médiamagánosítási folyamatokról, azok törvénykereteiről, a kisebbségi szerkesztőségek megkérdőjelezhető jövőjéről és pénzelésükről tanácskoztak pénteken az illetékesek a Többnyelvű Kisebbségi Tájékoztatás a Médiatörvények Tükrében elnevezésű konferencián. Az újvidéki eseményen a privatizációk jogi, politikai és szakmai kereteit is körbejárták.
Ótos András felvétele
Pásztor István, a Tartományi Képviselőház elnöke, aki a tanácskozást megnyitotta, a sajtónak adott nyilatkozatában megjegyezte, hogy a médiaprivatizáció során előállt helyzet többé-kevésbé már előrejelezhető volt az elmúlt 12-13 évben. – Lényegében egy igen fontos konferencia a mai, viszont úgy gondolom, hogy jelentős mértékű szemforgatás van benne, hiszen most jobbára azok a személyek egyeztetnek a kisebbségi és az önkormányzati sajtóorgánumok megmentéséről, akik pár évvel ezelőtt azok magánosítása mellett törtek lándzsát. Egyértelmű volt akkor is, hogy ez fog történni. A Vajdasági Magyar Szövetség az elmúlt tizenöt évben azért harcolt, hogy a kisebbségi médiumok privatizálása ne legyen kötelező jellegű, mert biztosak voltunk abban, hogy a most bekövetkeztek fognak történni. Jelen pillanatban a közmédián keresztül sugárzó kisebbségi tartalmak jövője a biztos, az összes többi kisebbségi médiaház közül azoknak van szerencséjük, akiknek az elmúlt évek alatt sikerült magukat átmenteni a Magyar Nemzeti Tanács jogkörébe. Úgy gondolom, hogy ebben a tekintetben a magyar közösség úgy az írott, mint az elektronikus sajtó terén is jó lépéseket tett. Akiben ezek után kérdések merülnének fel, hogy miért volt fontos például a Szabadkai Rádióból kimenteni a magyar szerkesztőséget, azt gondolom, hogy ezen a konferencián mindenre választ kaphat. Oda jutottunk, hogy jelen pillanatban azok a médiaházak állnak biztos lábakon, amelyeket mi azokon vagyunk képesek tartani – magyarázta a képviselőház elnöke.
Szerencsés Zsuzsanna médiaszakértő a sajtóhoz intézett nyilatkozatában elmondta, hogy a magánosítási folyamatok még nem fejeződtek be teljesen, tehát végleges eredményekről egyelőre nem lehet beszélni. – A jelenlegi adatok arra engednek következtetni, hogy aggodalomra ad okot a kisebbségi médiumok helyzetének alakulása. Véleményem szerint ezek a szerkesztőségek egy bizonyos Bermuda-háromszögbe kerültek, és azt kell meghatározni, hogy ez mit jelent. Első pontban, ez a törvénykeret felületességét jelenti, a második a kisebbségi politikai elit munkássága, akik a médiareformok kezdetétől fogva nem közviták és mindenki által követhető folyamatokon keresztül próbálták az államvezetéssel rendezni a kérdéses médiaházak sorsát, hanem sok esetben zárt ajtók mögött. Végül, a meghozott döntések pedig legtöbb esetben politikai céloknak tettek eleget, nem pedig a média szakmai alapelveinek. A harmadik probléma pedig az érintett újságírók és szerkesztőségek passzivitása, mint a magánosítás, úgy a szerkesztéspolitika alakítása terén – nyilatkozta Szerencsés.
Dinko Gruhonjić, a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének elnöke megjegyezte, hogy a kisebbségi médiahelyzet jelenlegi állapota miatt nem csak a többségi nyelvhez tartozó döntéshozókat terheli felelősség, hanem a kisebbségi politikai elit vezetőit is. – Több ízben is felszólítottuk már az illetékeseket arra, hogy a kisebbségi tájékoztatást szavatoló és érintő jogszabályokat hangolják össze az autonóm és független szerkesztéspolitikával, többé-kevésbé sikertelenül. Viszont egy válságos helyzet áll fenn, ahol minden segítő kézre szükség van. Hiszem azt, hogy a döntéshozókkal közösen megoldást találhatunk a többnyelvű tájékoztatás szavatolására, a kisebbségi jogkörök és a szabad újságírás tiszteletben tartásával, valamint a megbízható pénzelési lehetőségek szavatolásával. Ez persze nem csak azokra a médiaházakra vonatkozik, amelyek a nemzeti tanácsok jogkörébe tartoznak, hanem az összes többi olyan médiumra, amely kisebbségi nyelven tájékoztat. Az illetékes állami szerveknek szavatolniuk kell, hogy az önkormányzati szinten tevékenykedő kisebbségi média civil szervezetként is működhessen a továbbiakban úgy, hogy legyen esélye a fejlődésre. Az újságírók így különböző projektumokon keresztül pénzelhetik a szerkesztőségek fenntartását. Ebben pedig egyesületünk is a segítségükre lesz, valamint kívánatos lenne, ha az állam is hasonlóan segítő kezet nyújtana – fejtette ki Gruhonjić, aki szerint a projektum-alapú finanszírozás alapvető ismereteit már évekkel ezelőtt is elsajátíthatták volna az illetékes szerkesztőségek, lévén, hogy sejthették, mit fognak hozni a magánosítási folyamatok.
Vukašinović Éva tartományi ombudsmanhelyettes a sajtónak adott nyilatkozatában kifejtette, a tartományi ombudsman szempontjában nem változott sok minden az elmúlt időszakban. – Már évek óta arra próbáltunk rámutatni, hogy a média magánosítása ilyen következményekkel fog járni, mint amelyeket most tapasztalunk. Sajnos ezek a koncepciók, amelyeket a médiatörvények irányoznak elő, nem járulnak hozzá a kisebbségi média önfenntartásához. Hasonlóképp az idevágó akciótervben sem látunk garanciát arra, hogy a kisebbségi média tovább tudjon működni, hiszen a pénzelésre irányuló intézkedések is meglehetősen tág fogalmak, amelyek egyelőre nem szavatolnak biztonságot e téren. A privatizációs folyamatokat felül kell vizsgálni, kimutatni, hogy mi nem volt jó a magánosításban, ezenkívül a jogalap is megváltoztatásra szorul, hogy szavatolja a kisebbségi média fennmaradását. Úgy gondolom, ebben a kérdésben nemcsak a törvényes keretet, hanem az alkotmányos keretet is felül lehetne vizsgálni – magyarázta az ombudsman.
Nedim Sejdimović médiaszakértő elmondta, hogy a kisebbségi szerkesztőségek sorsa jobbára önkormányzatonként változik. – Nem csak rossz példák vannak. Preševóban például teljes körű támogatást élveznek a kisebbségi médiaházak, míg vannak olyan önkormányzatok is, ahol veszélyben van a jövőjük, annak ellenére, hogy az adott községben meglehetősen magas koncentrációban élnek kisebbségek – magyarázta a szakember.
