December 11-én kezdődött s a hétvégén zárult a Kolozsvári Kikötő. Kárpát-medencei fiatal magyar írók találkozója elnevezésű irodalmi fesztivál, amelyre húsz délvidéki, erdélyi, felvidéki, magyarországi és kárpátaljai fiatal szerzőt vártak a szervezők, hogy e sajátos seregszemlén ismerkedhessenek meg elsősorban egymással tágabb értelembe vett térségünk fiatal irodalmárai, s a közönség is felmérhesse, hol tart ma a Kárpát-medencei magyar irodalom, illetve kik is a pályájuk kezdetén járó művelői.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája a Kolozsvár 2015 Ifjúsági Fővárosa eseménysorozata keretében szervezte meg e találkozót, azon nem titkolt szándékkal, hogy néhány nap erejéig egy platformra invitálva az egymástól távol élő és alkotó fiatalokat, közös gondolkodásra, egymás felé való nyitásra ösztönözze őket. A rendezvénynek otthont adó Bulgakov Kávéház és Kultúrbisztró kiváló helyszínnek bizonyult, ugyanis a grandiózus épületlabirintus nemcsak hogy elnevezéséből adódó irodalmi kötődésével jó ómenként határozta meg az irodalmi kerekasztalok és felolvasások hangulatát, hanem értő közönséget is vonzott, mivel a Bulgakov a kolozsvári fiatal magyar értelmiség egyik törzshelye, kultikus egyetemi találkahely. A több napra tagolt seregszemlén neves ifjú alkotók és éppen csak szárnybontogató, ígéretes tollforgatók is bemutatkozhattak, a helyi középiskolákban tett felolvasó-látogatások során pedig szót is válthattak a kolozsvári gimnazista ifjúsággal.
A Balázs Imre József és Karácsonyi Zsolt „fedélzeti tisztek” vezényletével lezajló dokkolások, azaz beszélgetések során Csider István Zoltán, Finta Klára Enikő, Horváth Előd Benjámin, Márkus András, Ughy Szabina, Adorjáni Panna, Áfra János, Ayhan Gökhán, Bálint Tamás, Lőrincz P. Gabriella, Marcsák Gergő, Izsó Zita, Nagy Hajnal Csilla, Serestély Zalán, Shrek Tímea, Száz Pál, Varga László Edgár, valamint a vajdaságban élő Csík Mónika, és a vajdasági kötődésű Barlog Károly és Kollár Árpád mutatkozott be, illetve olvasott fel műveiből; a fesztivál kerekasztal-beszélgetései során pedig mindannyian kifejtették véleményüket a kortárs magyar irodalom állapota, az olvasóval való kapcsolatépítési nehézségek, az írói csoportosulások közötti átjárhatóság, a publikálási tapasztalatok és a jelenlegi irodalomoktatás kapcsán. A jelentős földrajzi távolságok ellenére, úgy tűnik, a felszólalók szakmai tapasztalatai, nehézségei hasonlóak, s hogy e kikötőszerű „közös gondolkodások” kiváló alkalmak arra, hogy a fiatal irodalmárok egymást megerősítve, felkarolva hasonló értékrend és elképzelés mentén alakítsák a kortárs magyar irodalom folyásirányát.
