Keresztes Lajos 1900-ban született Parajdon. Szülei csak nehezen tudták biztosítani a megélhetést nyolc gyermeküknek, ráadásul a család helyzete még rosszabbá vált, mikor a családfő az I. világháborúban életét vesztette. A háborús években Pestre költözött családon Lajos legidősebb fiúként próbált segíteni, hentessegédként kezdett el dolgozni, de a cseppet sem könnyű munka rendkívül megviselte, így egy orvos tanácsára birkózni kezdett. Tizenkilenc éves korában belépett a Húsos Sport Clubba, ahol a magas, jó felépítésű fiatalember hamarosan kitűnt társai közül könnyed mozgásával, lendületes és rendkívül látványos birkózásával. Egy évvel később be is nevezték a bécsi világbajnokságra, ekkor a húszéves, tapasztalatlan versenyző még nem alkotott maradandót: már az 1. fordulóban vereséget szenvedett. A kudarc nem kedvetlenítette el, szorgalmasan edzett, és 1921 végére Magyarországon könnyűsúlyban már nem akadt méltó ellenfele. Mindezzel nem elégedett meg: egyéves külföldi körútra indult, amelynek során Németországban, Finnországban és Svédországban csiszolta tovább tudását. Olyannyira hasznára váltak az idegenben tanultak, hogy hazatérve 1923-ban megszerezte első országos bajnoki címét. Közben a vágóhídon is dolgozott, és egy munkahelyi balesetben megsérültek a lábizmai. Olyannyira, hogy az 1924-es párizsi olimpiai szereplése is veszélybe került. Nem épült fel teljesen a játékok kezdetéig, ugyanakkor a legjobb könnyűsúlyú birkózóként vétek lett volna otthon hagyni. Vita is keletkezett a birkózószövetségben, mit tegyenek, végül elhatározták, hogy tartalékként a sérült Keresztest is kiviszik Párizsba, ha az útiköltséget ő fizeti.
Az ötkarikás játékokon aztán gyorsan kiderült, bölcs döntés volt a szerepeltetése. Játszi könnyedséggel került be a döntőbe, ahol a finn Oskari Frimannal csapott össze. A finálé kisebb botránnyal kezdődött: a finnek kifogásolták a zsűri összetételét, amelyben a két finn mellett egy-egy magyar és jugoszláv bíró kapott helyett. A magyar küldöttség meglepetésre minden ellenkezés nélkül beleegyezett abba, hogy a jugoszláv bíró helyét egy harmadik finn foglalja el, s így a skandinávok döntő többségbe kerültek a vitás esetek megítélésénél. Kiegyenlített, húszperces küzdelem kezdődött, amelynek végére Keresztes enyhe fölénybe került. A zsűri nem tartotta eldöntöttnek a mérkőzést, ezért kétszer háromperces hosszabbítást rendelt el. Az újabb hat perc után már mindenki láthatta: a magyar a jobb birkózó, s ellenfele is gratulált neki. Ekkor jött az óriási meglepetés: a bírók végül mégis Frimant hozták ki győztesként. Óriási tüntetés kezdődött, de a döntés megmásíthatatlan volt.
Keresztes így végül egy ezüsttel a zsebében tért haza, ahol így is hősként ünnepelték. 1925-ben ismét Németországba ment, ahol a Bad Kreuznach-i egyesület versenyzője lett. Megnyerte a német bajnokságot is, így a németek pénzén utazott ki Milánóba az Európa-bajnokságra. Ott viszont úgy döntött, mégis magyar színekben méretteti meg magát. A döntőig ezúttal is könnyű volt az útja, ott ismét Frimannal került össze. Sikerült visszavágnia az egy évvel korábbi, vitatott körülmények között elszenvedett vereségért, s teljesen megérdemelten akasztották nyakába az aranyat. Kicsit félve tért vissza Németországba, nem tudta, hogyan fogadják majd, de Bad Kreuznachban olyan diadalmenetet rendeztek neki, mintha német versenyzőként nyerte volna meg a kontinensvadalt. Rövidesen visszatért Magyarországra, pont idejében ahhoz, hogy a magyar országos bajnokságot is megnyerje, így az a ritka esett fordult elő a sport történetében, hogy ugyanaz a versenyző egy naptári évben két országban is bajnoki aranyat szerzett.
A sikerek anyagilag is pozitív fordulatot hoztak az életébe. Saját hentesüzletet nyitott, majd hamarosan további kettőt. Egy amerikai rendező még filmszereppel is kecsegtette, felajánlotta neki Tarzan szerepét, edzője azonban gyorsan elzavarta az amerikait, mondván: nem foszthatja meg az országot ilyen kétes ígérettel egy olimpiai aranyra esélyes versenyzőtől. Ugyanakkor pénzügyi helyzetének stabilitása hozta a vesztét is, hiszen egy barátjának elvállalta a kezes szerepét a hitelfelvételhez, nem sokkal az 1928-as amszterdami olimpiát megelőzően.
A négy évvel azelőtti olimpiát megelőző huzavona ezúttal elmaradt, senki sem kérdőjelezte meg Keresztes olimpiai szereplésének jogosságát. A játékokon ezúttal is meggyűlt a baja a bírókkal, mégis kevesebb bosszúságot okoztak, mint Párizsban. Az 1. fordulóban a luxemburgi Dumong-Millert háromszor kellett két vállra fektetnie, mire a bírók tust ítéltek. A holland Massopp elleni küzdelemben pedig a közönséggel is meggyűlt a baja, mert a lelkes nézők – látván hazai kedvencük vesztét – nyomást gyakoroltak a zsűrire, hogy Keresztest különféle vélt szabálytalanságok miatt léptessék le. Természetesen nem volt igazuk, ezt a bírák is jól tudták… A 4. fordulóban Keresztes a finn bajnok Edvard Westerlunddal csapott össze. Kiegyenlített küzdelem volt, amely csak a háromperces hosszabbítás után dőlt el a magyar versenyző javára. Az elődöntőben ellenfele, a csehszlovák Vavra sokáig fölényben volt, de elég volt egy figyelmetlenség, és Keresztes két vállra fektette. Következett az arany sorsát eldöntő mérkőzés, ahol a német Sperlinggel került szembe. A döntő már korántsem volt olyan izgalmas, mint a finn vagy a csehszlovák elleni küzdelem, már a második tíz perc elején sejteni lehetett, hogy Keresztes fog nyerni, így is lett: végül fölényes pontozásos győzelmet aratott. Hazaérve a várt diadalmenet helyett nagy veszteség fogadta. Ismerőse adósságának fedezésére mind a három üzletét elárverezték. Csődbe ment. Szerencsére nemsokára új munkahelyet talált: az Országos Társadalombiztosítási Intézet Mátyás téri húsfeldolgozó üzemének lett a vezetője. A II. világháború után pedig a Vasas birkózóedzőjeként dolgozott. Legismertebb tanítványa a kétszeres olimpiai bajnok Kozma István volt. Keresztes 1978-ban halt meg Budapesten.
