2024. március 28., csütörtök
BIRKÓZÁS – BALKÁN-BAJNOKSÁG, ZENTA

A török himnusznál fennakadt a lemez

Az újraélesztett bajnokságon taroltak a keletiek

Zentán az idősebb pionírok számára megtartott Balkán-bajnoksággal esett át a tűzkeresztségen az új sportcsarnok, s jelesre vizsgázott az épület, valamint a szervezők is, hiszen a kétnapos megmérettetés a legnagyobb rendben zajlott le, és szolid érdeklődést váltott ki a Tisza-parti városban. A polgároknak újra meg kell tanulniuk meccsekre, sportrendezvényeke járni, mert az utóbbi évtizedek alatt sajnos sokan elfeledkeztek a sportról, annyira mostoha körülmények voltak a mérkőzések rendezésére és megtekintésére.

A versenyzők ünnepélyes felvonulása (Gergely Árpád felvétele)

A versenyzők ünnepélyes felvonulása (Gergely Árpád felvétele)

A hétvégén azonban kitárta ajtóit az új, csodálatos létesítmény, és a fiatal birkózók mindjárt használatba is vették, mert szombaton egyéniben, vasárnap meg csapatban mérte össze erejét és tudományát a tíz nemzet, amelyek közül a házigazda Szerbia mellett a törökök, a moldávok és a bolgárok érkeztek a legtöbben, s ehhez mérten végül a nemzetek sorrendjében is ezek a csapatok végeztek a dobogón.

Azzal mindenki tisztában volt, hogy a törökök minden kategóriában a legfényesebb éremre pályáznak, ám ebbéli szándékukban többször a moldávok akadályozták meg őket, akik egy kiválóan felkészített, erős és technikás fiúkból álló gárdával jelentek meg, és nagyon sokszor borsot törtek a fizikailag erős, de egy kicsit nyers törökök orra alá. Az egyéni versenyeket a létszámuk miatt mégis a törökök nyerték meg, de tegnap már történt meglepetés, hiszen a kötöttfogású csapatversenyben bizony a moldávok adtak leckét nekik.

A lányok 62 kg-os kategóriájának dobogója, legfelül Nagy Fanni, balról mellette Barát Szandra (Gergely Árpád felvétele)

A lányok 62 kg-os kategóriájának dobogója, legfelül Nagy Fanni, balról mellette Barát Szandra (Gergely Árpád felvétele)

A szervezők természetesen vérmes reményeket tápláltak a hazai birkózók teljesítménye kapcsán, ám be kell vallani, hogy a fiúk és lányok nagy része könnyűnek találtatott. A kötöttfogásban nagy reményeket fűztünk Surányi Martinhoz, ám a zentai fiú már a rajton nagyot betlizett, s 6:5-re kikapott a gyengébb bolgár versenyzőtől, pedig Martint a legrosszabb esetben is a dobogóra vártuk, annak is a legmagasabb fokára (sovány vigasz, hogy másnap a csapatverseny során betusolta az erősebb bolgár versenyzőt…). Így aztán a fiúk mezőnyében csak úgy születhetett szerbiai érem, ha a súlycsoportban kevesen voltak, s ez bizony nem túl hízelgő ezzel a nemzedékkel kapcsolatban, amelynek rengeteget kell dolgoznia, hogy legalább ebben a mezőnyben utolérje a versenytársakat. A felsorolt tények miatt történhetett meg az, hogy végül szabadfogásban több érem született, és csapatban is a dobogó harmadik helyét foglalhattuk el, de ez a jövőre tekintve ne tévesszen meg senkit: a mi fiataljaink nem tudják, nem értik ezt a fogásnemet, s nem is kell nagyon erőltetni, mert szakembereink sincsenek a tanításához. Az is érthetetlen, hogy a lányok nevelése terén sem vagyunk sehol sem, pedig itt-ott időnként nekirugaszkodnak, de valahogy mindig kifújnak. Az egyetlen szerb aranyérmet így a magyarkanizsai Nagy Fanny szerezte, akinek legalább egy társa van a klubban, akivel edzhet, s mindkét ellenfelét legyőzve vehette át a legfényesebb medált.

Mindent összevetve, jó ötlet volt ismét visszahozni azt a regionális bajnokságot, amelyre a mostani edzők, egykori versenyzők is úgy emlékeznek vissza, hogy érmet ugyan nem volt nehéz szerezni rajta, de aranyat annál inkább, tehát igenis van létjogosultsága a Balkán-bajnokságnak, mert mindig kihívás farkasszemet nézni egy török, bolgár vagy moldáv birkózóval.

Külön dicséretet érdemelnek a zentai és a magyarkanizsai szervezők, akik példás módon fogtak össze, hogy igen rövid idő alatt megszervezzék ezt a versenyt. Ez az együttműködés akár jövőbe mutató is lehet, mert a két kis község kiegészítheti egymás hiányosságait, s a régió ezentúl minden szinten tud sportversenyt szervezni, ami nem elhanyagolandó dolog a sportturizmus terén.

Azt még meg kell említeni, hogy a bajnokságot hivatalosan Pásztor István, a vajdasági képviselőház elnöke nyitotta meg, csak sajnos annyi ideje sem maradt, hogy legalább az első összecsapásokat megnézze. Kár, mert jó dolog egy meccs vagy egy verseny, s ezúton hívjuk meg a többi közéleti személyt, politikust és vállalkozót és minden környékbeli polgárt, főleg a gyerekeket, hogy bátran jöjjenek el a sportcsarnokba, például január 9-én, amikor Szerbia és Magyarország legjobb kézilabdázói játszanak majd felkészülési mérkőzést Zentán.

Szerbiai helyezettek

Kötöttfogás, 35 kg: 5. Katanić. 38 kg: 5. Vukadinović. 42 kg: 5. Sukno. 47 kg: 5. Liščević. 53 kg: 5. Nović. 59 kg: 5. Fekete A. 66 kg: 5. Marković. 73 kg: 5. Kovačević. 85 kg: 5. Kukli. Csapatban: 1. Törökország 82, 2. Moldova 74, 3. Románia 73, 4. Bulgária 68, 5. Szerbia 60 pont stb.

Szabadfogás, 35 kg: 2. Göblös. 38 kg: 2. Vukadinović. 42 kg: 1. Szabó, 3. Kalaković. 59 kg: 5. Mitrović. 66 kg: 2. Đurđević, 4. Sarnyai. 73 kg: 5. S. Simović. 85 kg: 1. Petrović, 2. A. Simović. Csapatban: 1. Törökország 94, 2. Bulgária 75, 3. Szerbia 66 pont stb.

Lányok, 48 kg: 3. Bicók. 52 kg: 2. Kónya. 62 kg: 1. Nagy, 3. Barát.

Csapatversenyben, kötöttfogás: 1. Moldova. Szabadfogás: 1. Törökország.