2024. április 24., szerda

Ismét van otthona a törökbecsei iparosoknak

Az Iparosközpont közmunkával történő felújítása, az erre szánt anyag biztosítása, a törökbecsei vállalkozók adócsökkentésre vonatkozó javaslatának az elfogadása – Saša Šućurović törökbecsei polgármester szerint ezekkel az intézkedésekkel az önkormányzat világos üzenetet küldött arról, hogy az iparosok és a vállalkozók megkapnak minden szükséges támogatást a község vezetőitől. Az egykoron az iparosok otthonául szolgáló épületet nemrégiben vehették át ismét azok, akik korábban hosszú éveken át itt tevékenykedtek. Törökbecsén erre a közmunkára összesen 4,2 millió dinárt költöttek, ennek a felét az önkormányzat, másik felét pedig a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat biztosította. A község vezetősége emellett 1,5 millió dinárért megvásárolta a felújításhoz szükséges anyagot is. A renoválásban hét közmunkás vett részt.

Mirjana Popov, a Magánvállalkozók Egyesületének a tagja elmondta: az egyesület tagjai között iparosok, kereskedők és mezőgazdasági vállalkozók is szerepelnek, de az egyesület továbbra is nyitott a tagság előtt. Miután az egyesület ismét birtokba vehette az Iparosközpontot, a tagok ezentúl itt cserélhetnek majd tapasztalatot, itt vitathatják meg a felmerülő problémákat, de jogi és könyvelési tanácsokat is kaphatnak. Az új otthonban emellett helyet biztosítanak az Állattenyésztők Egyesületének, valamint a Gyümölcs- és Szőlőtermesztők Egyesületének is, a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat pedig képzési központot alakít itt ki.

Lazar Mečkić törökbecsei történész adatai szerint egyébként Törökbecsén és Vranjevón valamikor több mint háromszáz iparos műhely és bolt működött, akkoriban ugyanis nem létezett ruha-, cipő-, bútor- és nyílászárógyártás, hanem ezeket az igényeket szabók, cipészek és asztalosok elégítették ki. A történész szerint ezek az iparosok komoly, szerény és tekintélyes emberek voltak, akikhez minden évben legalább húsz inas érkezett Jugoszlávia más vidékeiről.

A szerző úgy kalkulál: amennyiben a háromszáz mesterember közül legalább minden negyedik egy segédet is alkalmazott, a kisiparban legalább 350 lakos kapott munkát. Mivel akkoriban egy átlagos család öt főt számlált, ezek a kézművesmesterségek több mint 1750 embernek biztosítottak megélhetést, ami a lakosság tíz százalékát tette ki – egy átlag feletti jövedelemmel számolva ez az ágazat legalább 15 százalékkal járult hozzá Törökbecse bevételéhez.