„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor.16,4.) mottóval tartották meg szerte a Kárpát-medencében ádvent második vasárnapján a X. Kárpát-medencei imanapot, amelynek liturgiai rendjét a Szerbiai Református Keresztyén Egyház Nőszövetsége állította össze. A megannyi gonddal szembesülni kényszerülő újvidéki egyesület néhány tagja a szerémségi, maradéki testvérekkel együtt azért imádkozott, hogy: „egymásra úgy tekintsünk mint felebarátra, testvérre. Fedezzük fel egymásban a jót, hogy egymást gazdagítva, segítve legyünk a béke követei.”
A Kárpát-medencei imanapot bemutató testvérek Halász Dániel lelkipásztorral (Fotó: S.T.G)
A Kárpát-medencei imanapot a 2004. december 5-ei népszavazás után kezdeményezték a református egyház nőszövetségének vezetői a 2005 júliusában megtartott találkozójukon, majd a Generális Konvent támogató határozatát követően, 2006 decemberében a Dunántúli Református Nőszövetség javasolt liturgiája szerint tartották meg az első imanapot. Azóta minden évben december első vasárnapján más-más egyházkerület nőszövetsége készíti el a javasolt liturgiát és a vidék múltját, kulturális örökségét bemutató, fényképekkel dokumentált füzetet is.
Az idei Kárpát-medencei imanap füzetét az előkészítő konferencián, Bácsfeketehegyen, azaz Feketicsen szeptember közepén mutatták be. Az eseményen részt vett a Kárpát-medence valamennyi református nőszövetségének küldöttsége. Halász Bélának, az SZRKE püspökének köszöntőjében többek között ez olvasható: „a lelki egység a Kárpát-medencei reformátusok között sohasem szűnt meg, hiszen az elszakadt egyházak továbbra is egy gyökérből táplálkoztak. A lelki egységünket legjobban a közös imában tudjuk kifejezni. Szükségünk van egymásra, hiszen ez a 21. század súlyos próbatétel elé állít mindnyájunkat. (...) Bizonyosságtételünk akkor lehet hiteles mások előtt, ha megmutatjuk, hogy szeretetben hordozzuk egymás terhét.”
Az SZRKE ez év tavaszán újraalakult nőszövetségének elnöke, Halász Zsuzsanna elmondta, hogy szerény körülmények közepette, Gondviselőnk kegyelméből, szeretettel összeállított füzet a lelkipásztorok támogatásával, szakemberek: dr. Szabó Katalin muzeológus, dr. Pénovácz Antal, dr. Papp Árpád néprajzkutatók, Kanalas Erzsébet és Hájek János horvátországi lelkipásztor közreműködésével készült el. Szerinte egyben megtiszteltetés is, hogy a X. imalánc anyagát ezúttal a legfiatalabb nőszövetség állíthatta össze. Kiemelte: „Országos egyházunk, gyülekezeteink múltja a legfiatalabb az egész Kárpát-medencében, hiszen a mai Vajdaság területén az első református közösségek letelepítése az 1700-as évek végén történt. Másutt ekkorra már nagy hagyománya, hitbeli tapasztalata és önazonosság-tudata lett a református vallásnak és követőinek. Akiket akkor, Mária Terézia uralkodása idején, ide telepítettek, erős református közösségekből jöttek, s itt meg kellett küzdeniük az új helyen az új helyzettel. Trianon után kétszeres kisebbségben: mint reformátusok és mint magyarok küzdünk a megmaradásunkért. A csaknem egy évszázados elszakítottság alatt sok-sok megpróbáltatás érte egyháztagjainkat, gyülekezeteinket, de egész egyházunkat is. Ezért az imádság, és imádságos lelkülettel, szeretetben való szolgálás kell hogy vezéreljen bennünket, a szeretetteljes hálaadással egybekötve.”
A Vajdaságban, így Maradékon is megtartott Kárpát-medencei imanapi adományokat a kárpátaljai testvérekhez juttatja el az SZRKE Nőszövetsége.
