2024. március 28., csütörtök

Részrehajlás nélkül...

Hálátlan dologra adtam a fejemet. Olyan jelenségekről lesz szó, amelyről nagyon nehéz úgy beszélni, hogy akaratlanul is valaki feje felett ne törnénk pálcát. Pedig az a legutolsó, amit adott esetben megtennék. Mégis beszélni kell róla. Arról, ami évről évre megtörténik, és a látszat szerint senki sem okul belőle. Mert ugyanazokat a hibákat, mulasztásokat követik el az emberek, annak ellenére, hogy tudják, akár tragikus következményekkel is járhatnak. A vadászbalesetekről van szó, amelyek valahogy elszaporodtak az utóbbi időben.

A környezetünk, ezen belül a vadon élő állatok élőhelye az elmúlt néhány év alatt gyökeresen megváltozott, rohamosan leépült, ami a valamikor gazdag vadállomány eltűnéséhez vezetett. Ez a jelenség pedig a vadászattal foglalkozó emberek körében türelmetlenséget, idegességet és felesleges feszültségeket gerjesztett. A vadhiány okozta elégedetlenség növeli mind a zsákmányszerzési, mind a bizonyítási kényszert, ami a balesetek egyik fő okozója szokott lenni. A mindenáron lőni akaró emberek kapkodnak, olyan cselekedetekre szánják magukat, amelyek túl vannak az észszerűségi határon. A kapkodó, siető ember pedig ne vegyen fegyvert a kezébe, mert sokkal gyakrabban hibázik, mint a higgadt, meggondolt társa.

A nemrégiben Horgoson történt balesetről csak röviden. A szűkszavú rendőrségi közlemény szerint a vadászaton résztvevő 19 ember egyikének (aki a vadásztársaság elnöke volt), miközben traktor vontatta pótkocsin utaztak, elsült a fegyvere, és meglőtte egyik társát. A sérülés, bár súlyos, szerencsére nem volt halálos.

A fegyver viselését és használatát törvény szabályozza, amelynek kitételeit minden fegyvert birtokló embernek ismernie kell(ene). De még a laikus is tudja, hogy töltött fegyverrel járműn közlekedni nem szabad. Ezenkívül a fegyverviselés kátéjának alapkitétele: minden fegyvert, mindenkor úgy kell kezelni, mintha töltve volna; üres fegyver nincs, ezért a puska csövét emberre sosem irányítjuk, nem fogjuk rá. Ha két vadász találkozik, a fegyvert meg kell törni; golyós fegyver esetében a zárdugattyút hátra kell húzni. Ezt nemcsak a törvény írja elő, hanem a vadászetika is, amely mindig többet nyom a latba, mint a jogi szabályok.

Az utóbbi időben történt vadászbaleseteknek még egy szokatlan közös nevezője van. Nevezetesen az, hogy olyan emberekkel történik meg a baj, vagy olyan emberek okozzák, akik nem kezdők. Mondhatjuk úgy is, hogy rutinos vadászok, de nem ritkán hivatásuknál fogva napi szinten fegyverrel dolgoznak (katona, rendőr). Ebben nem kell törvényszerűséget keresni, és bele se kell magyarázni. Akik hozzászoktak a fegyverhez, hajlamosak azt gondolni, hogy velük ilyen nem történhet meg.

Köztudott, hogy a vadászat, mint miden olyan tevékenység, ahol fegyvert használnak, veszélyes. Éppen ezért léteznek nemcsak írott, hanem íratlan szabályok is. Ha ezeket betartjuk, a balesetek lehetőségét szinte teljesen kizárjuk. Azért csak „szinte teljesen”, mert balesetek mindig történhetnek. De ha valaki azt hiszi, hogy tisztségéből, korából, pénztárcája vastagságából... eredően mentesül ezek betartása alól, és mindenki testi épségét veszélyeztetheti, annak sürgősen ki kell venni kezéből a fegyvert. Még mielőtt baj történik.