Az új, lakhatási és az épületek karbantartására vonatkozó törvénynek köszönhetően rend lesz a tömbházakban a szó minden értelmében, a szociális lakások kérdése is rendeződik, a kilakoltatás is egyszerűbbé válik, valamint a roma telepek rendezése is a törvény része. A törvénytervezet közvitáját a hét végén tartották Szabadkán, abból pedig kiderült, a tömbházakban élők a leginkább érdekeltek az új törvény meghozatalában.
A gyakorlat azt mutatja, hogy lakásonként havonta 250 dinár elegendő lenne a karbantartáshoz (Fotó: Molnár Edvárd)
Nem lehet többé kibújni a közös költség kifizetése alól, hiszen a lakótömb minden egyes lakóé, s ahogyan a családi házat rendezik és karbantartják, akik benne élnek, ugyanúgy a közös épület lakói is kötelesek ezt megtenni.
Jovanka Atanacković, az építési, közlekedési és infrastrukturális minisztérium miniszterének megbízott segédje a közvitát megelőzően elmondta, a törvény viszont nem csupán a tömbházakban élőkre, hanem minden egyes polgárra vonatkozik, s kitér természetesen arra is, hogyan kell karbantartanunk épületünket, hogy az ne okozhasson kárt más személy életében vagy házában.
– A törvény tartalmaz olyan rendelkezéseket is, amelyek a családi házak és minden egyéb épület karbantartására vonatkoznak. Gyönyörű épületeket láttam, amíg Szabadkán sétáltam, és ezek az épületek nemcsak magánkézben lévő házak, hanem közintézmények épületei is, a törvény pedig ezeknek az állandó fenntartására és állagmegóvására is odafigyel. Ez a törvény azonban nemcsak a karbantartást és a tömbházak sikeres működését szabályozza, hanem a szociális lakásokra vonatkozó szabályai is vannak. Úgy gondolom, hogy egy nagyon jól működő és kiválóan kigondolt mechanizmust kezdhetünk el alkalmazni a törvény elfogadását követően, amelynek köszönhetően majd elmondhatjuk, hogy végre, évtizedek fejetlensége után, egy rendezett rendszerünk van ezen a téren is – mondta a miniszter segédje, aki hangsúlyozta, hogy a törvény célja a rend elérése, és semmiképp sem az, hogy további kötelezettségeket, illetve költségeket kényszerítsenek a polgárokra.
– A legfontosabb azonban az, amit mindenkinek tudnia kell, hogy az új törvénynek az egyik célja az is, hogy a polgár pénze többet érjen. Arra gondolok, hogy például annak, amiért ma a tömbházban élő polgár fizet, sokszor nem láthatóak az eredményei, ezeknek a mechanizmusoknak a jobbá tétele a cél. Az előző törvény több mint 23 éves. A közvitákon azt tapasztalom, mintha a beszélgetések alkalmával kezdenénk rájönni arra, hogy mi is az, amit mi szeretnénk a saját vagyonunkkal kezdeni, tudjuk, hogy milyen környezetben szeretnénk élni, csak valamiért eddig ezt nem valósítottuk meg. Sokszor, amikor felmerül a kérdés, hogy ki köteles rendben tartani a családi házakat, egyértelmű a válasz, hogy a benne élő családok. Ugyanígy a tömbházakban élőknek is kötelessége, hogy a közös ingatlant, a közös vagyont közösen tartsák karban, és gondoskodjanak róla. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy milyen körülmények között élünk, és tudjuk azt is, amennyiben közérdekű épületről van szó, akkor az államnak is kell hogy legyenek bizonyos kötelezettségei, és hozzá kell járulnia a felújításhoz vissza nem térítendő támogatás vagy kölcsön formájában – mondta Atanacković.
A gyakorlati megvalósítás kapcsán a miniszter segédje kiemelte – személyes tapasztalata alapján is –, hogyan működött a rendszer eddig. A tömbház lakói havonta 500 dinárt fizettek a közös helyiségek és a folyosók tisztításáért.
– Azt azonban már nem tudtuk valójában ellenőrizni, hogy ez a tisztítás megtörténik-e, s ha igen, milyen időközönként. Aztán, amikor kiégett valamelyik villanykörte, és az cserére szorult, akkor további háromszáz dinárt adtunk össze, de ehhez nem járult hozzá mindenki, így végül mi a saját költségünkön cseréltük ki az égőt. Tehát átlagban 800 dinárt fizetünk, de nem tudjuk, mire is megy el a pénz. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy lakásonként havonta mintegy 250 dinár elegendő lenne a megfelelő karbantartáshoz. Nagyon sok városban a magánszektor által rendeződött ez a terület, hiszen a szolgáltató elvégzi a takarítást, az égőcserét és minden szükséges karbantartói munkát egy bizonyos összegért, másoknál viszont még nincs ez a lehetőség. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy ez is a mi pénzünk, hogy ez egy közös költség, de cserébe elvárunk egy bizonyos szolgáltatást és azt is, hogy tudjuk, mire is költjük azt. Ennek a törvénynek köszönhetően átláthatóvá válik ez a rendszer – tette hozzá.
Ahogyan eddig is, a tömbháznak az új törvény szerint is lesz egy közös képviselője, megváltoznak azonban a hatáskörei, lehetőségei, és az egész tömb tulajdonképpen egy jogi személlyé válik azáltal, hogy lesz egy felelős vezetője. Így lesz, aki felel az elvégzett és el nem végzett feladatokért is.
– Egy tömbház lakói vagyunk, le kell ülnünk, hogy megbeszéljük, ki legyen a tömb igazgatója, aki képviselné a tömb érdekeit, rendezné az ügyeket. Ezeket a feladatokat ma nem szívesen látja el senki, mert egy feladattal több annak a bizonyos személynek, s minden lakó keresi őt valamiért, amit lehet, hogy nem is tud megoldani. A törvény lehetővé teszi, hogy egy bizonyos összeget kiválasszanak a lakók, ami motiválja ezt a személyt a munka elvégzésére, a törvény és a szabályzatok pedig lehetővé teszik, hogy megszervezze a munkát, hogy az hatékonyan működjön. Az önkormányzat a jövőben regisztert vezet ezekről a lakótömbökről, külön számlája lesz az épületnek, amelyre a lakók befizetik a közös költséget, annyit, amennyiben megállapodtunk a gyűlésen. Ennek köszönhetően tulajdonképpen kötelezővé válik az összeg kifizetése, nem lesz kivétel, nem kell peres ügyekben évekig követelni az összeget, mert akárcsak a kommunális illeték, azonnal megfizettethető lesz. A piac pedig lehetővé teszi, hogy kiválasszuk ki tartsa karban, tisztán az épületet.
