2024. március 29., péntek

A föld szíve

(Tanulmány Nietzsche ciprusi tartózkodásáról)

(Regényrészlet)

NIETZSCHÉRŐL MONDTÁK

Nem létezik se „szellem”, sem ész, sem gondolkodás, sem tudat, sem lélek, sem akarat, sem igazság: mindez hasznavehetetlen fikció csupán.

A hatalom akarása

MICHEL FOUCAULT:

Semmilyen Nietzsche nem létezik. Csak bajusz van! A bajusz többet elárul Nietzschéről, mint az összes ürességtől kongó tanulmánykötet. A bajusz elképzelhető Nietzsche nélkül. De – akárcsak Mona Lisa mosoly nélkül – Nietzsche nem lehetséges bajusz nélkül. Ez a bajusz nem a mezodermából nő, hanem közvetlenül az agyból mint a depresszió megtestesülése. Kompenzációként a szellemért, észért, gondolkodásért, tudatért, lélekért, akaratért és igazságért, amiket használhatatlanokként elvet, és aszketikusan névre, bajuszra, intellektusra és elhordott testre szűkíti le magát. Ennek az egyszerű konstrukciónak köszönhetően a Nietzsche-gépezet a mai napig kifogástalanul üzemel, teljes működésképtelenségében.

GILLO DORFLES:

A bajusz értelme nem a cikornyában, hanem a rejtőzködésben rejlik. Nietzschének a bajusz az, ami a muzulmán nőknek a csador. Vagy, árnyaltabb hasonlattal élve, az, ami Kína számára a kínai nagy fal; korlát, amely egyrészt megakadályozza a belső stabilitás megingását, másrészt pedig megállítja a külső világ végzetes hatásainak beáramlását. A kínai falra egyébként úgy is tekinthetünk, mint Kína bajuszára. Mint ahogyan a berlini falra is tekinthetünk Nietzsche hatalmas bajuszaként, amely Németországot Schopenhauer és Nietzsche Németországára, illetve Wagner és Feuerbach Németországára osztja.

GÜNTER GRASS:

Nietzsche még holtan sem végezte jól a neki jutott Németországban, az NDK-ban. Nincs az a Németország, ahol Nietzsche kényelmesen érezhetné magát! Ahol szívesen látnák. Közvetlenül a háború után, a pártapparatcsikok úgy döntenek, hogy a filozófust, a bajuszával, irataival, leveleivel, fényképeivel és könyvtárával együtt, száműzik. A weimari Friedrich Nietzsche Emlékmúzeumot bezárják. A kiállítási tárgyak a raktárban végzik. Könyveit eltüntetik a könyvtárakból. Újabb kiadások nyomtatásáról szó sem lehet. Mindenki, aki nietzschei bajuszt visel, magára vonja a keletnémet titkosszolgálat, a Stasi kellemetlen figyelmét. De! Köpönyegforgató és csaló természetével teljesen összhangban, Wagner, aki még holtában sem átall áttelepedni a gazdagabb Nyugat-Németországba, ez a Wagner keleten persona grata, jeles zeneszerző. Mi több – forradalmár! Valahonnan előkaparták rövid, egyébként teljesen kétes részvételét a forradalmi eseményekben, és ő – akinek misztikus NSDAP-tagkönyvecskéje az egyes számot viseli – néphőssé lesz! Operáit zavartalanul előadják. Múzeuma teljes gőzerővel működik, és minden NDK-s osztálykirándulás programtervében szerepel. Nietzschének, ellenben, akit, tudta nélkül, Elisabeth húga tagosított be a virtuális NSDAP-be, egy hajszálon múlott, hogy sikerült elkerülnie a nürnbergi pert.

SALVADOR DALÍ:

Ezúttal nem fogom hangsúlyozni a Nietzsche bajusza és az én bajuszom közti különbséget. A különbséget Nietzsche kissé depresszív bajusza és az én mániás-paranoiás, ám eksztatikus bajuszom között. Úgy vélem, hogy a bajusza volt a végzete az öndestrukció eme nagyjának, a body-art és a konceptualizmus előfutárának. Ha leborotválja, minden másképpen alakul, a filozófiatörténet új irányt vesz. Amennyiben ilyen bajuszt növeszt a hátsó felén, sokkal kényelmesebben tudott volna ülni. Ez óriási mulasztás! Emésztési gondjai csökkentek vagy teljesen megszűntek volna. Ez esetben a nácizmus provinciális szürkesége helyett hippimozgalom jön létre. Nem szeretném, ha valaki azt gondolná, hogy egyetértek bizonyos eunuchokkal abban, hogy Nietzsche teremtette Hitlert. Badarság! Hitlert ugyanaz az Európa teremtette, amely most köpködi. Egyébként Hitlerről a legtöbbet a képei árulnak el, ha azokat egyáltalán képeknek lehet nevezni. Mégis, annak ellenére, hogy festőként értéktelen, festői témaként Hitler elkerülhetetlen. Mint objektum. Bárhogyan is legyen, teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy ezt a korszakot mindössze három bajusz fogja túlélni: Nietzschéé, Hitleré és az enyém, amelyek minden bajusz kvintesszenciáját, a bajuszviselés ideájának lényegét képezik.

OSCAR WILDE:

Nietzsche csupán egyetlen hibát követett el: nem írt drámákat. Amennyiben mélyreható betekintését az emberi romlottságba tragédia, netán komédia formájában jelenteti meg, körbedicsérték, igazi zseniként ünnepelték volna. Ő azonban filozófusként, pontosabban prófétaként lép fel, s ezzel magára haragítja a néptömegeket. Nagyon keserű pirulákat is képesek vagyunk lenyelni, amennyiben azok művészettel hígítottak. Vagyis: ha a kritika gyilkos pengéje fiktív személyekre irányul, ami nekünk, nézőknek, lehetővé teszi, hogy a szerző oldalára álljunk. De, amennyiben a magányos egyén azt mondja: „A kultúrátok értéktelen! Haszontalan semmirekellők vagytok!” – abban az esetben alapjaiban megváltozik minden. Annak érdekében, hogy bebizonyítsák, hogy a magányos egyénnek nincs igaza, a kortársak – egyetlen pillanatra sem lépve ki a kultúra keretéből – gyorsan megoldást találnak a kellemetlen tanú eltávolítására.

SIGMUND FREUD (1894):

A történelemben még soha senki nem merült el olyan bátran pszichéjének legmélyebb rétegeiben, mint ahogyan azt Friedrich Nietzsche tette.

SIGMUND FREUD (1902):

Nietzsche ismereteinek értékét jelentős mértékben csökkenti a visszafojtott szexualitásból eredő pszichotikus tartalmak hatása. Ő, tulajdonképpen, megfordított Ödipusz-komplexusban szenved. Le szeretne feküdni az apjával, és meg akarja ölni az anyját. Vágya kétszeresen meghiúsított: először is édesapja halálával, ami elveszi tőle a lehetőséget, hogy megölje; aztán pedig édesanyja hosszú életével is. A kétszeres elégedetlenség a psziché hasadását eredményezi. Az őrületben keres menedéket, de az őrület nem fogadja be. Még az őrület sem képes őt elviselni.

SIGMUND FREUD (1904):

Most már bizonyosan leszögezhetjük, hogy a szifilitikus folyamat kimagasló szerepet játszik Nietzsche filozófiájában. Művének népszerűsége sokat köszönhet annak a sajnálatos ténynek, hogy a szifilisz még mindig nagyon elterjedt Európában. Nietzsche tulajdonképpen a szifiliszesek ideológusa.

SIGMUND FREUD (1905):

Nietzsche! Hallottam róla! De semmit sem olvastam tőle. Kutatásaim teljesen ellentétes irányban folynak.

SIGMUND FREUD (1909):

Nietzsche! Ki is az? Emlékeztessenek, kérem!

ANDY WARHOL:

Nietzschével kapcsolatban van egy érdekes dolog, ami mindig elkerüli a figyelmet. Nietzsche ugyanis olyan, mint a Dávid-csillag. Ugyanaz van fent, ami lent. A Nietzsche-bajusz és a Nietzsche-szemöldök közti konceptuális kapcsolatra gondolok. Megfordítjuk Nietzsche képét – és ugyanazt kapjuk, ami előtte volt. Nietzschének a szemöldöke tulajdonképpen a másodlagos bajusza.

Tiszta pop-art!

LIAM HUTCHISON:

Nietzsche egyféle Rorschach-folt. Jelenségében és művében mindenki megtalálja saját félelmeinek toposzát. A zsidók szemében ő a holokauszt szellemi atyja. A nácik szemében, ugyanakkor, ő az antiszemitizmus és az árja ideológia alapítója. A bigott keresztényeknek ő az Antikrisztus előfutára, az ateistáknak ellenben javíthatatlan metafizikus és misztifikátor. A gyávák gyengének tartják, az erős szellemek akkora erővel ruházzák fel, amekkorával nem rendelkezik. Bizonyos értelemben a Nietzsche fogalom – nem ember – a XX. század egyik szemeteskukája. Rajta kívül itt van még Sztálin és Hitler. A világ összes gonoszságát könyörtelenül ezekbe a kosarakba vetik. Felmerül azonban a kérdés, vajon a világ ettől jobb lesz?

Valami sántít itt. Valami nem stimmel.

EMIL CIORAN:

Nietzsche! A tizenkilencedik század egyik legnagyobb átverése! Nem azt mondom, hogy nem létezett egy ember, akinek Nietzsche volt a családi neve. De neki egyszerűen sem ereje, sem ideje nem volt elkövetni mindazt, amit neki tulajdonítanak. Filozófiája egy fityinget sem ér. Aforizmák! Fragmentumok! Retorika! Abban az időben a gimnazisták füzetei telis-tele vannak hasonló gondolatokkal. Pszichológiája – kései felfedezése olyan dolgoknak, amelyek, bár némileg feledésbe merültek, emberemlékezet óta ismertek. Korunk romlottsága éppen ezeket a mellékes dolgokat helyezi előtérbe, hogy háttérbe szorítsa Nietzsche valódi nagyságát: roppant képességét a szenvedésre. Ha bármelyik keresztény szentnek – Remete Szent Antalt is beleértve – lett volna bátorsága legalább fele olyan mértékben szenvedni, mint ahogyan azt Nietzsche tette, a világ összes gonoszsága alól feloldozást nyertünk volna. Éppen azért, hogy elérje a szenvedés csillagászati magaslatait, Nietzschének, meggyőződéseivel ellentétben, ateistának kellett lennie. Csak a mindennemű vigaszt nélkülöző szenvedés képes legyőzni a gravitáció bilincseit. Könnyű úgy szenvedni, hogy tudjuk, Isten itt van karnyújtásnyira. Adjon valaki meggyőző bizonyítékot, hogy Isten létezik – életem hátralevő részét egy kazán felolvasztott ólomban ülve töltöm el.

Nietzsche éppen ezt tette: ült a felolvasztott ólomban és Istennel vitatkozott.

RENÉ MAGRITTE:

Nietzsche a filozófia Picassója.

MIRCEA ELIADE:

Ha egy kicsit fogékonyabb a spiritualitásra, Nietzsche kétségtelenül egy új vallás alapítója lett volna. Sajnos, ő kizárólag esztéta és filológus. A lélek kizárólag a szép és grammatikailag korrekt megértésének médiumaként érdekli. Hatása ily módon is óriási. Ha azonban netán kultuszt teremt, a világ soha többé nem lett volna olyan, mint amilyennek ismerjük.

XII. PIUSZ PÁPA:

Nietzsche disznó! Emellett még protestáns is! Luther Márton hittagadásának egyetlen lehetséges következménye.

MILES MCCULLOCH:

Egy ellenőrizetlen történet szerint a kormány egyik titkos ügynökségének megbízásából a hírhedt Szilícium-völgyben foglalkoztatott tudósok élethű Nietzsche-robotot készítettek kombinált anyagból: génmódosított élő szövetekből, kevlárból és titániumból. A mechanikus filozófus szíve egy legújabb generációs szuperszámítógép volt, a két élvonalbeli programozócsapat pedig két komplementáris feladatot végzett. Az egyik csapat Nietzsche virtuális személyiségét kreálta, a másik pedig betáplálta a számítógépes memóriába azt a mérhetetlen mennyiségű adatot, amely ilyen vagy olyan módon kapcsolódik Nietzschéhez. Azt rebesgették, hogy a Supercyborg Fritz II. megalkotásának célja a tökéletes Nietzsche megteremtése volt. A másolatnak mindenben meg kellett haladnia emberi elődjét. A titokzatos befektetők úgy vélték, hogy egy neurózisoktól, fóbiáktól és biológiai hiányosságoktól mentesült Nietzsche olyan művet alkot, amely a XX. század elején létezőeknél összehasonlíthatatlanul sikeresebb totalitarizmus és ateizmus létrejöttének nyit majd utat.

Végül, 1999 derekán, a nyilvánosság figyelmétől távol, Fritz II.-t ünnepélyesen beüzemelték. A titkos laboratóriumból kiszivárgott hírek szerint Fritz II. tett néhány ügyetlen lépést, a meghatódott tudósok felé fordult, és a következőket mondta nekik: „Ez a rengeteg terabájt memória és ez a rengeteg processzor alig teszik lehetővé, hogy közöljem önökkel, hogy azok, akiket Nietzsche teremtett, sohasem teremthetnek Nietzschét.”

Miután kimondta a fenti szavakat, a kiborg eltűnt az öndestrukció lángjában és füstjében, hamuvá téve a projektumba fektetett két és fél milliárd dollárt.

Hiányos információk szerint külső megjelenését illetően a Nietzsche-kiborgnak nem volt bajusza, és Arnold Schwarzeneggerre hasonlított.

JOHN WAYNE:

Nietzsche! Son of a bitch!

WALT DISNEY:

(…) Abban az időben, vizuális értelemben, Donald kacsa már elkészült. A későbbiekben adódott ugyan még néhány kisebb beavatkozás rajta, de a lényeg megvolt. Hiányzott azonban a pszichológiai profilja. Napokig igyekeztem lelket „lehelni” belé. Be kell vallanom, eredménytelenül. Végül feladtam, és elmentem a Palm Beachre kipihenni magamat. Egy éjjel, álmatlanságtól szenvedve, kikölcsönöztem a könyvtárból Friedrich Nietzsche életrajzát, és egy szuszra elolvastam. Valamikor virradat előtt arra gondoltam: „Walt, végre megtaláltad, amit kerestél!” Egyféle megvilágosodásként éltem meg ezt. Alkotómunkám csúcspontjaként. Annak ellenére, hogy kora reggel volt, azonnal felhívtam Dorothyt, és közöltem vele: „Drágám, fellélegezhetek. Minden a helyére került. A képregény világában Donald kacsa Nietzsche lesz.”

(Részlet a Napkút Kiadó gondozásában hamarosan megjelenő regényből)

Fordította: Sándor Zoltán

(Az írás Kilátó mellékletünkben jelent meg.)