A Népkör Magyar Művelődési Központ 145. évadában Arany és Ezüst Tulipán díjban részesítette azon tagjait, akik 25, illetve 10 éve kiemelkedő tevékenységet folytattak az intézményben. Sorozatunkban a díjazottakkal készítünk rövid beszélgetéseket. Ezúttal Kiss Andor néptáncossal és Tóth Tivadarral, az elnökség tagjával beszélgettünk.
Vannak gyermekkori élményei, amelyek a Népkörhöz kötik?
– Személyesen nem kötődöm a Népkörhöz, hanem a gyermekeim által – mondja Tóth Tivadar. – Úgy lettem népkörös, hogy a lányaim elkezdtek járni táncolni egész kicsi korukban, heti-két három alkalommal. Kissé fárasztó is volt, este tízkor néha könyörögtem nekik, hogy hagyják már abba a táncolást, de ők sírtak a Népkör után. A Népkör felújításakor már elnökségi tag voltam, szülőként dr. Kern Katalin javasolt tagnak. Végigéltem az épület felújítását. Néha fárasztó ez a munka, de rengeteg embert megismertem, nagyon kedves barátaim vannak itt.
Több mint két évtizede végez társadalmi munkát. Mi tartja még mindig a Népkörben?
– Huszonöt éve itt vagyok a Népkörben. Szeretném, ha majd az unokáim is itt lennének, a legidősebb három és fél éves, a legfiatalabb hat hónapos és velük már járnak a játszóházba. Fontos, hogy a gyerekeknek legyen valamilyen elfoglaltságuk, s hogy az idősek is meg tudják itt találni a helyüket. A Népkör minden időben megmutatta, hogy van valamilyen válasza az adott időszak kihívásaira, akár társadalmi, közéleti, politikai szemszögből, saját művészeti tevékenységeit tekintve. Közben megszületett az Interetno, ami országos szinten is egyedülálló és kiemelkedő rendezvény. Azokon a nyári estéken rengeteg ember találkozik egymással ezen a rendezvényen. Ha csak a műsorfüzeteket fellapozzuk, magukért beszélnek, látjuk, hogy a Népkörnek mennyire szerteágazó a tevékenysége.
Kiss Andor csaknem harminc éve lépte át először a Népkör küszöbét. Azóta szinte megszakítás nélkül jelen van a táncegyüttesekben. Három gyermekes édesapa, legidősebb fia már a Népkör táncosa.
– Az első próbám 1987 októberében volt. A régi Népkör épületében sok szakosztály dolgozott, apukám jött valamilyen ügyben a Népkör étterembe, s engem elhozott iskola után. Az én generációmból legalább negyven gyerek szaladgált itt. Akkor én ott maradtam a többi gyerek között, hogy ne unatkozzak. Elmúlt az idő gyorsan, s a következő alkalommal már azért jöttünk, hogy játsszak és táncoljak és ez így alakult ki. 1997-ig Lackó Illés tanított bennünket. Később volt egy összefüggéstelen időszak, mert csak időszakonként voltak próbák, aztán jött a bombázás. Ez vezetett oda, több külső tényező mellett, hogy szétesett az akkori táncegyüttes, és alig maradtunk. Ezt követően egy fél éves szünet után visszatértem a Népkörbe, felkértek, hogy legyek én is oktató, vezessek gyermekcsoportot. 1999 végén kezdtem el tanítani, nagyon büszke vagyok az első generációmra, rajtuk keresztül tanultam meg én is tanítani, akkor még nem volt semmilyen pedagógiai előképzettségem, és a korkülönbség is nagyon kicsi volt. Viszont nagyon szép eredményeket értem el, és ebből az együttesből került ki a mai művészeti vezetői páros, a Rumenyákovity házaspár. A Népkör mellett Oromon, Ludason, Bácsfeketehegyen, Bajmokon, Csantavéren, szabadkai általános iskolákban oktattunk. A magánéleti elfoglaltságaim miatt ma a Népkör mellett csak Bajmokra járok tanítani.
Közben nagycsaládos ember lettél.
– László hatéves, népkörös táncos már, a legkisebb együttesben tevékenykedik. Az oktatói azt mondják, hogy tiszta apja. Szeretett volna népkörös lenni, szeretne majd egyszer apával a színpadon együtt fellépni, ez egy álma, amit majd igyekszünk megvalósítani. Tamás négyéves, ő még csak játszóházas, nagyon muzikális, amit nem csak tőlem örökölt, feleségem zenetanárként dolgozott. Imre pedig kétéves, de mindene neki is a tánc, a zene és a sport.
A mindennapjaitok része a néptánc és a népzene. Otthon is táncoltok, énekeltek?
– A népzene, a néphagyományok zömében jelen van az életünkben, de otthon nem mindennapos. Számomra igen, mert csak így tudok oktatni, alkotni. Ebből adódóan nekik is teljesen szokványos dolog, hogy bármilyen helyzetben lehet énekelni zenei kíséret nélkül is. Nincs bennük ilyen téren gátlás. Minden egyes fellépésen itt vannak, azt látják, hogy apa táncol, de egyáltalán nem tanítom őket. Engem sem tanított senki, amíg nem kezdtem itt táncolni. Itt a hozzáértő emberek, hozzá illő környezetben nevelték belém a népi kultúrát, kialakult egy nemzeti identitástudat is. Remélem, így lesz majd náluk is, de nem erőltetem a dolgot.
