Kevés terrorszervezet mondhatja el magról, hogy szinte az egész világ ellene fordult, de még így sem bírnak vele. A Szíria és Irak egy részét ellenőrző Iszlám Állam (IÁ) azonban eldicsekedhet ezzel. A fundamentalista harcosainak egy csoportjához köthető – 130 személy életét követelő – november 13-ai párizsi merényletsorozat óta azonban minden megváltozhat.
A vadállati kegyetlenségéről ismert IÁ-féle terrorállam (kalifátus) ellen ugyanis új fegyveres nemzetközi koalíció szerveződik, hogy végleg elsöpörje.
A kalifátus egyelőre állja a sarat, jóllehet az Egyesült Államok vezette ideiglenes katonai szövetség harci gépei már bő egy éve, Oroszország légiereje pedig két hónapja támadja. A levegőből azonban nem lehet legyőzni. A „lenti” beavatkozásra viszont nincs jelentkező. Más problémák is hátráltatják a szárazföldi hadjáratot és a legalább harmincezer vallási fanatikusból álló IÁ-sereg megsemmisítését. Szíria esetében ezek az akadályok (geo)politikai, diplomáciai, stratégiai és vallási jellegűek. A globális és regionális hatalmak érdekütközéseiről nem is beszélve.
A párizsi vérfürdő óta Franciaország igyekszik minél közelebb hozni az IÁ ellen eddig külön-külön felsorakozott külföldi haderőcsoportok vezető tagjait, mindenekelőtt az USA-t és Oroszországot, miközben maga is egyre aktívabb a küzdelemben. Moszkva a hét elejéig – feltételekkel ugyan, de – hajlott a szorosabb együttműködésre. Az IÁ elvégre Oroszországra is éppúgy veszélyt jelent, mint Európára vagy az USA-ra.
A NATO-tag törökök azonban a déli határuknál kedden lelőttek egy orosz vadászbombázót, amely szíriai bevetésen vett részt. Az incidens kiélezte a kétoldalú viszonyt. Ráadásul lelassíthatja, sőt meg is akaszthatja az egymással bizalmatlan Moszkva és a mintegy hatvan országot tömörítő (Washington vezette) nemzetközi koalíció között körvonalazódó összefogást az IÁ ellen, valamint a kompromisszumkeresést a szíriai válság megoldására. A két tábor egyesítésén fáradozó Párizst ugyanakkor rendkívül kellemetlen helyzetbe sodorta.
Pedig az utóbbi két hétben több jel is utalt arra, hogy a Nyugat nyitottabb lett az oroszok felé, sőt megengedőbb Moszkva szíriai beavatkozásával. Sokan ezért már azt sem tartották kizártnak, hogy (kényszerből) ideiglenes szövetséget köt az általa oly sokat bírált és antidemokratikusnak tartott Putyin-rezsimmel, cserébe pedig belemegy a Kreml érdekeit is elismerő közel-keleti és ukrajnai rendezésbe.
A török–orosz incidens ellenére még elképzelhető, hogy ENSZ-felhatalmazással nemzetközi offenzíva indul az IÁ ellen Szíriában, ahol nemcsak a kalifátus, hanem a polgárháború is pusztít. (A halálos áldozatok száma a 300 ezerhez, a menekülteké a 12,5 millióhoz közelít.)
Szíria kapcsán már több fronton zajlik a diplomáciai csata a világszervezetben. Francia kezdeményezésre a Biztonsági Tanács múlt pénteken (a 2249-es) határozatban jóváhagyta az IÁ, a szintén iszlamista an-Nuszra Front, továbbá más terrorszervezetek szíriai és iraki „menedékhelyeinek” megsemmisítését katonai erővel. A dokumentum jogi keretet ad egy olyan széles nemzetközi koalíció megalakítására, amely bizonyos elemeiben hasonlít a hitleri Németország és csatlósai ellen létrehozott szövetségre.
Az érintettek dolgoznak egy fegyverszüneti terven és nemzetközi megfigyelők Szíriába telepítésén is. A cél nem csupán a kalifátus szétzúzása, hanem a – térség több országát és az Európát elárasztó – migránshullám megállítása.
Párizs azt szeretné, ha mielőbb megalakulna a terrorellenes új koalíció, amelyben szorosabban együttműködve lépne fel az USA és Oroszország. François Hollande francia államfő a héten diplomáciai körúton egyeztetett Washingtonban, Moszkvában és másutt a terrorszervezetek, így az IÁ elleni egységes és összehangolt nemzetközi katonai fellépésről.
Bassár el-Aszad szíriai elnök jövőbeli politikai szerepe továbbra is vitapont. Oroszország és Irán ugyanis azért fogott össze, hogy megmentsék a külföldről támogatott szunnita lázadók, terroristák és fanatikusok ellen harcoló alavita (síita) damaszkuszi rezsimet, illetve Aszadot, akinek elmozdítása a Nyugat egyik fontos célja. Moszkva szerint az elnök eltávolításával nem szűnik meg a probléma, azaz a terror és a káosz. Érvként Irak és Líbia esetét hozza fel.
A válság rendezéséről októberben kezdett tárgyalások legutóbbi fordulóján (november 14-én Bécsben) a résztvevők ezért nem is foglalkoztak Aszaddal. Inkább egy merész tervet hagytak jóvá, amelytől azt várják, hogy a szembenállók (a terrorszervezetek kivételével) az ENSZ közvetítésével már az idén tárgyalóasztalhoz ülnek, majd 2016. május végéig tűzszünetet kötnek, és egységes átmeneti kormányt alakítanak. (A terroristákat közben tovább támadnák.) Ezután új alkotmányt írnak, s végül 2017 nyarán szabad választásokat rendeznek.
Az orosz–nyugati szembenállás, a regionális ellentétek (például Szíria egysége, a kurdok – területi autonómiájának – jövője, vagy Aszad sorsa körül) és az orosz harci gép lelövése még nehezítik a közös fellépést. Ha az IÁ-ellenes globális szövetség mégis összeáll, s vállalja a harcot, nem ártana, ha jó előre megállapodna a háború utáni rendezésről (béketervről), és azt is tisztázná, hogyan jön ki a konfliktusból, s mit hagy hátra.
Ez, és a fenntartható béke a győzelemnél is fontosabb. Az utóbbi 15 év térségbeli tapasztalatai ugyanis bebizonyították: arrafelé a katonai siker önmagában nem megoldás.
