2024. április 19., péntek
APATIN

Templommúzeum őrzi a Duna menti svábok emlékét

Boris Mašić, a múzeum kiötlője és mai gondnoka (Oberajter Dávid felvétele)

Boris Mašić, a múzeum kiötlője és mai gondnoka (Oberajter Dávid felvétele)

1745-ben épült fel az első apatini templom, amit elnyelt a Duna 1795-ben és ezt követően a központban épült föl a barokk templom. A Jézus Szíve-templom nem olyan régi, de nagyon jelentős szakrális épülete Apatinnak. Ezen a helyen tevékenykedett a második világháború alatt a hitleri hatalommal szemben álló ellenzéki mozgalom, amit a történészeknek még érdemes lenne kutatniuk. A templom 1933-ban épült bécsi építész tervei alapján. A tervek szerint egy nagy kolostornak kellett volna fölépülnie mellette, mert Apatin apátsági státussal rendelkezett. Ehelyett paróka épült, amely ma is fönnáll. Berencz Ádám volt az első plébános, ő volt a Die Donau ellenzéki lap szerkesztője. Berencz tisztelendő hangját hallhatták a Vatikáni Rádió hallgatói is, itt is tartóztatták le 1944-ben egyenesen Goebbels parancsára. Ennek folytán ez az épület nagyon fontos szerepet töltött be a német történelemben. Sajnos Berencz Ádám azt a sorsot sem tudta meggátolni, ami a későbbiekben a németekre várt, holott nagyon korán figyelmeztetett arra az elveszejtő politikára, amely felé Németország haladt. A tisztelendőről, a nevét viselő német egyesületről és múzeumukról Boris Mašić apatini helytörténet-kutatót, némettanárt kérdeztük.

Mi történt Berencz Ádámmal?

– Letartóztatásakor a zombori börtönbe vitték, ahonnan Auschwitzba akarták szállítani a zsidókkal együtt, de a kalocsai esperesnek sikerült kimentenie a börtönből és Kalocsára vinni, ahol a háború végéig rejtegették. A háború után megkísérelt kapcsolatot létesíteni amerikaiakkal annak érdekében, hogy becsukják a német lakosságot fogva tartó lágereket, azzal érvelve, hogy ami a németekkel itt történik nem egyéb, mint népirtás. Sajnos, mindhiába. Nem tért vissza Kalocsáról, ott halt meg 1968-ban. Szomorú, hogy megfeledkeztek róla, élete végéig tulajdonképp házi őrizetben élt. Azzal, hogy az ő neve alatt alapítottuk meg az apatini német egyesületet, nemcsak őt akartuk megóvni a feledéstől, hanem azt a tényt is, hogy a németség soraiban voltak olyan mozgalmak, amelyek szemben álltak a nácizmussal, ahogyan azt is, hogy ennek ellenére a második világháborút követően sokan váltak ártatlan áldozatokká. Az ő nyomdokain járva igyekszünk fölhívni a figyelmet arra, hogy e térségben eltűnt egy nép a civilizációjával együtt, és nyomait, anyagi javait a mai napig elorozzák, tönkreteszik, pusztítják mindenféle következmény nélkül.

A Jézus Szíve-templom (Oberajter Dávid felvétele)

A Jézus Szíve-templom (Oberajter Dávid felvétele)

A TEMPLOMMÚZEUM

A Jézus Szíve-templomot soha nem fejezték be, félig kész állapotban maradt, nem épültek föl a tervezett csodálatos oltárok, nincs orgonája és harangja. Folyamatosan használatban volt és van. Az 1990-es években többször is megrongálták, kifosztották. Hála a donátoroknak húsz éve zajlik nemcsak a templom, hanem az egész szakrális komplexum felújítása. A templomban berendezett egyházi múzeum idény nyárelőn nyílott meg. Fölújították a házat is, amelyben Berencz élt, akárcsak a Fernbach-család kápolnáját.

Kik a donátorok?

– Támogatóink közt vannak a külföldön élő Duna menti németek, Apatin község teljes körű támogatását élvezzük, nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is támogat bennünket. Apatini külföldön élő gyárosok, Hans Illik, Ernst Jäger bácsszentiváni gyáros segített, az új gyűjteményben nagy támogatást nyújtotta a németországi Reno Wabis Alapítvány és a freiburgi esperes, a németországi püspöki kar egykori elnöke, aki a templom patrónusa.

Hány német él Apatinban?

– A második világháború előtt Apatin a legnagyobb német város volt az egykori Jugoszláviában, 14 ezer lakosa volt, gazdasági és ipari központnak számított, Európának ezen a részén a németek gazdasági és pénzügyi központja volt. Ennek sajnos mára az árnyéka sem maradt meg. A 14 ezer lakosból mintegy 4 és fél ezren lágerekben haltak meg. A város adottságai következtében, annak érdekében, hogy az ipar újra talpra állhasson, a második világháború után kénytelenek voltak az életben maradt németeket kiengedni a gyűjtőtáborokból, ennek köszönhetően sok család megúszta, túlélte az 1945-ös borzalmakat és újra beépültek a társadalomba. Még a kulturális élet is működött, létezett még a német iskola, saját lapjuk volt, a művészetek is újra teret kaptak. Ennek köszönhetően Apatinban maradt meg még leginkább a német kultúra maradványa a többi városhoz viszonyítva Vajdaság-szerte. A megmaradt szakrális értékeket felújítva igyekszünk elérni azt, hogy a német kultúrtörténetben Apatin azt a helyet foglalja el, ami megilleti európai viszonylatokban is. Ezért igyekszünk a megsemmisült vagy megsemmisülőben levő templomokból áthozni ide a még menthető szobrokat, festményeket, kegytárgyakat. Úgy véljük, ennek a plébániának, a katolikus hívek jelenlétének köszönhetően, van jövője. A második világháborút követően még kétezren vallották magukat németnek. Közülük sokan emigráltak, de még mindig erőteljes a hagyomány, él a sváb tájszólás, és ennek köszönhető, hogy még sikerült ennyi értéket begyűjtenünk. Sajnos, kétségtelen, hogy ez a kultúra eltűnőben van, már nem beszélhetünk valódi német kisebbségről, de keressük a lehetőségeket, hogy a nyomai megmaradjanak az utókor számára. Ma hivatalosan 115-en vallják magukat németnek, de becslésünk szerint legalább 150–200 fős a közösség, tudván, hogy az itt maradók zöme vegyes házasságból származik.

A régi könyvek tárlói (Oberajter Dávid felvétele)

A régi könyvek tárlói (Oberajter Dávid felvétele)

Mit gyűjtöttek egybe a múzeumban?

– Könyvtárunkban mintegy hatszáz bibliofil kiadványt őrzünk a 16. század végétől a 18. század végéig. Az első vitrinben a legrégebbi könyveket állítottuk ki, amelyek német könyvtárakból erednek, és amelyeket a német könyvnyomtatás kezdetein jegyez a történetírás. Legtöbb ilyen könyv akkor került a mi térségünkbe, amikor a magyarországi kolostorokat bezárták a 18. század második felében. A jezsuita szerzetesek „munka” nélkül maradtak és ide vándoroltak, ahol akkortájt épültek a templomok, kevés volt a lelkész, és mint koruk csúcsértelmiségijei, magukkal hoztak nagy mennyiségű könyvet. A könyvekbe jegyzeteltek, és e jegyzetek alapján nyomon követhetjük útjukat. Különösen büszkék vagyunk arra a 16. század közepi könyvre (1550.), amely bécsi domonkos rendi kolostorból ered, de említhetem a Szerbiában föllelhető legrégebbi ex-librist, egy bécsi uralkodótól ered és mi őrizzük. 1717-ből ered (Savoyai Jenő ekkor vette be Belgrádot) a másik könyv, amely a belgrádi jezsuita kolostorból jutott hozzánk. Könyvtárunkban Gutenberg korából eredő kiadványokat is őrzünk. A múzeum kialakításának második fázisban megnyílt épületszárny miseruhákat, kegytárgyakat tár a szemlélő elé, zömmel a bácsszentiváni templomból erednek, Stefan Augsburger, vagyis Rónay István tulajdonát képezték. Nagyon jó állapotban őrződtek meg a textíliák, nekem nem volt még szerencsém hasonlót látni. A kegytárgyak között kiemelném a püspöki botot, amely a középkorból származik, amikor Apatin Benedek rendi apátsággá vált, és e címtől mostanáig nem fosztották meg.

Mikor, hogyan látogatható a múzeum?

– Itt én vagyok a takarító, a teremőr, a raktárnok, tehát a mindenes. Örülök minden látogatónak, érdeklődőnek, engem kell keresni, legkönnyebb üzenetet hagyni a Facebook közösségi oldalon (Donauschwäbischen Kirchenmuseums Apatin), ilyen módon fölvehető velem a kapcsolat.

AZ APATINI FERNBACHOK

A város egyik részében lakók a felsőtemetőbe, a másik részben lakók pedig az alsóba temetkeztek. Ez utóbbiban zömmel gazdagok, nagybirtokosok nyugszanak, Mayerok, Hermannsdorfok, stb., a felsőtemetőben inkább kézművesek, iparosok temetkeztek. Az alsótemetőben van a Fernbach-kápolna. Hatalmas vagyonnal rendelkező család volt. Óriási örökséget kaptak Németországból és már a 18. század végétől fölvásárolták a földeket. Egyrészt akkor még sok volt a szabad, eladásra szánt föld, másrészt mindig rendelkeztek olyan tartaléktőkével, amiből megvehették a tönkrementek szántóit. Az idősebbik Fernbach Bálintnak 14 gyereke volt, mind a hat fia birtokossá vált. Említést érdemel az afrikai vadász, ifj. Fernbach Bálint szondi kastélya, aminek mára nyoma sincs, ott volt az akkori Magyarország első állatkertje. Nem ok nélkül akar most egy produceri ház filmet forgatni az életéről. A Fernbachok építették Zomborban a mai Városi Múzeum épületét, az övéké volt a babapusztai csodálatos kastély, amely rommá vált, nem beszélve a kastélyt övező páratlan arborétumról.

A káprázatos miseruhák és a püspöki bot (Oberajter Dávid felvétele)

A káprázatos miseruhák és a püspöki bot (Oberajter Dávid felvétele)

– A Fernbach-kápolna az első ide temetett Fernbach sírja fölé épült, az a sír pedig annyiból jelentős, hogy egyedüli fönnmaradt német sír a betelepülés idejéből. Az idők során a kápolnában levő márványlapokat összetörték, a sírokat kifosztották, nagy munka volt helyreállítani – amit Apatin önkormányzata kétmillió dinárral támogatott – hallottuk Boris Mašić apatini helytörténésztől, a Jézus Szíve-templommúzeum gondnokától.